Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)

Cegléd zenei életének múltjából

8

Nem a zeneművészet fejlesztését, zeneértő közönség felnevelését tűzték ki célul, csupán a kispolgári, provinciális szórakozásnak voltak kiszolgálói. Stílusuk a "liedertafel" évtizedeken át. Ezt bizonyítja egy hangversenyük műsora 1879- ből: Dalárdainduló, Hajósdal, Bordal, Párizsi ifjak, Keringő, Szöveg nélküli induló, "Népdalok": Csók, csók, csók, jaj de édes csók, stb.

Az Iparos Dalárda 1885. őszén lépett először a nyilvánosság elé. Karmesterük Doucha Károly volt. 3 és fél hónapig készülődtek hangversenyükre. Ezután minden évben adtak egy-egy hangversenyt, melyet mulatság és tánc követett.

A városi dalárda működésében hosszú szünet állt be, majd ismét hallunk róla, hogy sikeres hangversenyt adtak.

Zenede alakítási kezdeményezések

Mai zeneiskolánk szerény elődjét 1888-ban szerették volna megalapítani. Székely Endre zenetanár úgy vélte, hogy a városban igény van zongorát, hegedűt, éneket tanító Zenedére.

A helyi lapok sok sikert kívántak a kezdeményezéshez és azt óhajtották, hogy "lépjen mielőbb életbe, melyhez kérik a közönség hatékony támogatását."

E kezdeményezés további sorsáról mit sem jegyeznek fel a város krónikái, minden bizonnyal kudarcba fulladt.

Zeneegyesület alakul

Néhány év múlva 1391-ben egy felhívást olvastunk a város közönségéhez, mely a Zeneegyesület megalakulását adja hírül.

"Mikor Zeneegyletünk az év elején megalakult, csak egy privát körnek tekintette magát. Nem akart a közönség elé tolakodni, s célja az volt, hogy megismerje Önmagát, tud-e tagokat szerezni és milyen fokon tudnak zeneműveket előadni. Csendben összejöttek és hónapokig tanulták a partitúrákat,