Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára
45 Tekintélyes erő a gyermek, aki szeret és akar zenét tanulni, de tapasztalhatóan komoly segítséget nyújt az érdeklődés felkeltéséhez a tv, a rádió, az Ifjú Zenebarát mozgalom, a bérleti hangversenyek, az úttörő és KISZ szervezetek kulturális rendezvényei, a sajtó építő jellegű cikkei, és a magyar zenepedagógia világszerte megnyilvánuló megbecsülése is. A vidéki városi zeneiskolák, így a ceglédi zeneiskola is csak neveli,-szárnyra bocsájtja a jó-növendékeket. Leginkább az amúgy is kitűnő tanulóknak válik vérükké a zene. Ám ők zömében elhagyják a várost, hogy egyetemen vagy főiskolán tanulhassanak és csak nagyon kevesen térnek vissza. Kern a zenei pályán továbbhaladókról van szó, hanem azokról, akik különféle foglalkozásokat választva más városokban élnek majd, és kedvtelésből muzsikálnak vagy énekelnek. Örvendetes, hogy az utóbbi években itthon maradt 'volt növendékeink egyre nagyobb létszámban kapcsolódnak be a város amatőr művészeti életének munkájába is. (Városi Pedagógus Énekkar, Városi Kamarazenekar, stb.) A 35 éves múltra visszatekintő zeneiskola előtt - figyelemre méltó eredményei mellett is - komoly feladatok állnak, amelyek megvalósításához a művészi életben kibontakozó új törekvések kiindulási alapot adnak. A felgyorsult fejlődés új áramlatokat, tendenciákat hozott létre, amelyeket zeneoktatásunknak is követnie kell. Ehhez a tárgyi és személyi feltételek adottak. A ceglédi Erkel Perene Állami Zeneiskola tanulói, tanárai és igazgatósága szeretettel és hálával gondolnak mindazokra, akik Cegléd városának e kultúrintézményét létrehozták és fenntartását ma is biztosítják. Cegléd, 1986. január 5. Béres Károly igazgató