Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
A felszabadulástól az 1960-as évekig
34 Majd az Ünnepi Napok befejezése után Bácskai József munkásságának elismerése képpen a "Kiváló Dolgozó" címet kapta a Pedagógusnap alkalmából. "Harsonát fúj a kiskondás" címmel az Esti Hírlap is a zeneiskola tanulóiról, majd a Pest megyei zeneiskolák bemutató hangversenye alkalmából a megyei lap közli a további terveket. "Szeretném, ha a zenei munkaközösségek többet foglalkoznának a társas zenével. Triók, kvartettek, kétzongorás játékok jobban kidomborítanák a muzsika kollektív jellegét. Nem válhat mindenki nagy művésszé. A népet és önmagát is jobban szolgálná, ha egyéni zene helyett kollektív munkára törekedne ifjúságunk." Borlói Rudolf vígoperáját Szegeden is bemutatták a Szabadtéri színpadon. A Dél-Magyarország szigorú kritikusa - Erdős János - is elismerő hangon ír Borlói művéről, nem hallgatva el annak hiányosságait. 1957-ben a'helyi lap egy írásában visszapillant a zeneiskola küzdelmes, de eredményekben gazdag múltjára, megemlíti a város nagy tervét, új zeneiskola építését, melyben a zeneiskola együtt lehetne a zenei általános iskolával. A Pajtás című lapban a zeneiskola egyik növendékének sikeréről olvashatunk. 1958. januárjában Kodály ünnepséget rendeztek az iskolában, a rádióban is szerepeltek a növendékek. Februárban az iskola művésztanára Dr. Vratarics György Beethoven zongoraműveket mutatott be. Áprilisban ismét megrendezték a hagyományos, nagysikerű Zenei Napokat, melyen fővárosi művészek is résztvettek. Ez al kálómmal mutatkozott be a Városi Énekkar, melynek szakvezetésében a zeneiskola tanárai is közreműködtek.
