Magyar László (szerk.): 50 éves a Ceglédi VSE - CVSE jubilieumi műsorfüzet 1. (Cegléd, 1984)

A női szakosztály 1976-ban szűnt meg. Ér­demes ennek okáról néhány szót ejteni: az NB I-be feljutó férfi szakosztály mögé elen­gedhetetlenül szükségessé vált a megfelelően szervezett utánpótlás „felépítése” is, hiszen a vezetőség tisztában vöt azzal, hogy az ide­genbeli átigazolások csak akkor hozzák meg a kedvező eredményt, ha megfelelő utánpót­lásbázist sikerült kialakítani. Mint, a későb­biek igazolták, a „piramist” ha fordítva is, de sikerült felépíteni. Ugyanakkor a szűkös edzési lehetőség miatt ugyanilyen utánpótlás-nevelésre női vonalon a CVSE nem vállalkozhatott. Ráadá­sul „két fronton” már képtelenek voltak lé­pést tartani a nagyobb, s jobb anyagiakkal rendelkező klubokkal. Ezért bármennyire is fájó volt a döntés, a szakosztály és egyesület akkori vezetésének mindenképpen a női vo­nal mellett kellett határoznia. A női asztalitenisz kimagaslóan legnagyobb személyiségé; Lukácsné Máté Sára volt. 1954- ben került be a magyar válogatottba, s egy évvel később harmadik lett a felnőtt magyar bajnokságon. Ezután a Bp. Kinizsihez igazolt. Máté Sári eredménylistája önmagáért beszél: ötszörös országos bajnok egyéniben, páros-Bennmaradástól Mint már szó esett róla, a férfi szakosztály 1972-ben jutott fel az NB I-be, s szerzett ott immár háromszor bronzérmet. Csak néhány utalék arra, hogy buktatók­kal nehéz teli utat tudnak maguk mögött: Az első sikeres NB I-es szereplés után (a csapat bennmaradt az NB I-ben!) a szakosz­tály vezetése lemondott. A miértre az esettel kapcsolatban megjelent újságcikk kellő ma­gyarázatot ad: „... a vezetőség a dec. 28-i ülésén megerősítette lemondását... a szak­osztály ígéretet kapott arra, hogy megterem­tik a személyi és tárgyi feltételeket ahhoz, hogy a CVSE továbbra is NB I-es legyen”. Egy évvel később, ugyancsak újsághírből: „ • t. A népes vezetőség csupán papíron sze­repel, nagyon keveset munkálkodik. Pedig Gaál Lajos, a szakosztály vezetője egyedül képtelen a sok feladat megoldására. Az edzés- és mérkőzésrendezés lehetőségé­vel sem büszkélkedhettek a ceglédiek, hiszen országos szinten igazán „mostoha” körülmé­nyek között dolgozhattak, s értek el kiemel­kedő eredményeket! Ma a város egyetlen NB I-es „A”-kategóriás szakosztálya az övék* mégis sokat kellett várniuk ahhoz, hogy a körülmények kövessék az eredményeket. NB I-es csapatként évekig a Mészáros Lő­rinc Általános Iskolában játszottak, majd ban és vegyespárosban egyaránt négyszer szerzett aranyérmet. Csapatban kétszeres Európa-bajnok, vegyespárosban a BVSC-s Rózsás Péterrel az oldalán 1964-ben Európa­­bajnokságot nyert. Hatvankilencszeres ma­gyar válogatott, jelenleg a 31. sz. Építők ed­zője. az „” kategóriáig 1977-ben átköltözhettek a MEDOSZ-ba (je­lenleg Vasutas Klubkönyvtárba), ahol már egy egésznapos terem állt rendelkezésükre. Ez előre lépést jelentett, de azt kell monda­nunk, hogy a szakosztály szinte már akkor kinőtte új termét, amikor azt használatba vehette. Remélhetőleg most már hosszú távon meg­oldódik a létesítménykérdés: a szakosztály versenyzői a napokban vehették birtokukba a minden igényt kielégítő új termet az átala­kított CVSE sportcsarnokban. Itt már lehe­tőség lesz korszerű edzésmunkára (a régi adogatógép régen rossz, újat kell beszerezni!) az utánpótlás még hathatósabb nevelésére, a kiválasztásra. Az edzők és vezetők „megszállottságát” figyelembe véve minden biztosíték most már adott ahhoz, hogy a Ceglédi VSE a nehéz kö­rülmények között kivívott rangját — a vidék legjelentősebb bázisa — megőrizze, s a jövő­ben az eddiginél is többször hallhasson ma­gáról! Az NB I-es időszak többségében a szakosz­tály elnöke Varga Ernő (10). Egy évig Simon István „helyettesítette”. A szakosztály veze­tői Tugyi Géza, Gaál Lajos, dr. Kecskeméti Mihály voltak. Az utóbbi években Ungureán László töltötte be ezt a tisztet. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom