Bálint Lászlóné et al.: 35 éves a Várkonyi István Általános Iskola 1962 - 1997 (Cegléd, 1997)

A Várkonyi-estekről Távolba révedek. Keresem a Várkonyi-esték “ősgyökerét”. Ősgyökeret említeni egy 35 éves iskolával kapcsolatban? Ne mosolyogjon senki! Én ennek nevezem, hiszen a kezdetekről van szó ezen iskola életében. A körülöttem levő, s az engem átható csend megszüli a bennem levő gondolatokat. 1975 őszén kerültem ebbe a tantestületbe, s emlékszem, az akkori kulturális rendezvények (Vái konyi-nap, Kimittud?) főirányítója Garas Kálmán magyar-francia szakos tanár volt, aki később átment a helyi gimnáziumba. Igényességével példát mutatott nekem. Sztanyikjánosné, Ilonka pedig a mai napig is ügy él a lelkemben, mint ezeknek az ünnepi pillanatoknak a motorja, lelke, hajtóereje. Minden műsorszáma szinte sugározta a belefektetett energiáját is. Mellettük persze ott volt a sok alsós-felsős “Lámpás”, akik szintén nagyon akartak, s tették, amit tenniük kellett. Közben a stafétabotot Kálmán átadta nekem. Kezdetben az iskola tornaterme volt e rendezvények helyszíne, később az új épület tornaterme és aulája is. Mikor az iskola 25 éves lett, Giba Lászlóné az akkori igazgató kérése az volt, hogy még méltóbb legyen a megemlékezés. így történt, hogy 1987-ben, február 14-én - a szokásos Várkonyi-napon - már a helyi Sportcsarnokban ünnepeltünk, ahol az egykori földmunkás-kong­resszusra is emlékeztünk, s az egyik pedagógustársam, Kozma Attila személyesítette meg Várkonyi Istvánt. Ettől kezdve ünnepi műsoraink helyszíne egy ideig itt volt. Mozgásos gyakorlataival Tóth Istvánná testnevelő, dekorációikkal főleg Molnár Endre és Szabó Andrea rajz szakosok, egyszer-egyszer Szűcsné Major Györgyi és Kozma Csaba magyar szakos tanárok versmondásukkal tették színvonalasabbá az előadásokat. Az is előfordult, hogy Sápi Tamásné irányításával az iskola pedagógus énekkara is színesítette a műsort. Végül a Várkonyi-nap Várkonyi napi-estté lett. Reprezentatív helyszín: a helyi Művelődési Ház. A ceglédiek nyelvén: a “Színház”. Ide már tódulhattak a szülők, s más hozzátartozók is. Emlékszem, mily izgalmas volt a Ki mit tud? selejtezője, hiszen innen a legjobbak léphettek fel a színház dobogójára. Az első Várkonyi-est 1988-ban, melynek főrendezője Bálint Lászlóné volt, nekem mint szülőnek is sokatjelentett, hiszen a kisebbik lányom verset mondott. ■4(

Next

/
Oldalképek
Tartalom