Bálint Lászlóné et al.: 35 éves a Várkonyi István Általános Iskola 1962 - 1997 (Cegléd, 1997)
Üzenet a jövő diákjainak Kedves 2097-beli Diákok! Ezt az üzenetet 1997-ből írom nektek. Én most 11 éves, ötödikes diák vagyok. Elképzelem, hogy milyen lehet 100 múlva. S bizonyára Ti is szeretnétek tudni, hogy éltünk régen, s hogyan, miből tanultunk. Mi még egy iskolának nevezett intézménybe jártunk, 26-an egy osztályba, fiúk és lányok. Állandó rettegésben éltünk, mert bármikor bekövetkezhetett a tragédia: felelés vagy dolgozat. A menzán kaptuk a napi eledelünket. Az otthonról hozott tízórai és a büfé biztosította a túlélést. A szigorú rendet és fegyelmet tanárnak nevezett felnőttek követelték meg tőlünk. Történtek persze jó dolgok is: a tanórák gyötrő színhelyén néha fantasztikus bulik voltak, szerepelhettünk “Ki mit tud”-on, s a “Várkonyiesteken”. Hónapokig készültünk a csudajó oszálykirándulásokra. A diákfórumon elmondhattuk véleményünket, feltehettük kérdéseinket. Jólesett rájönni, hogy néhány tanárnak jó szíve van, és még humorérzékkel is rendelkezik. Pedig mindent megtett, hogy ez utókban maradjon. Irodalomórán tanultunk könyvtárhasználatot, s közben sok csodálatos könyv et ismerhettünk meg. Történelemből gyakran olvastunk a múltról, de a jövőt csak találgattuk. Lehet, hogy Ti már nem is könyvből tanultok, s nem iskolábajártok, hanem otthon számítógépen kapjátok a leckét. Nekünk még azt mondta a tanárnő dolgozatíráskor: “Vegyetek elő papírt és tollat!” Valószínű, hogy nálatok már a monitoron jelenik meg az utasítás: “Kapcsolódjatok be a rendszerbe!” S talán könyvtárak sem lesznek 100 év múlva. A szám ítógépek tényleg fantasztikus eszközök, de az osztályközösséget, ajó bulikat, a gyönyörű könyveket kár volna gépekre cserélni. Remélem, hogy mindez nem csak történelem lesz a számotokra! Üdvözöl Benneteket egy volt diák: .CEGLÉD— jL\^\ Capry Ádám (5. m) a Várkonyi iskola tanulója 513
