Bálint Lászlóné et al.: 35 éves a Várkonyi István Általános Iskola 1962 - 1997 (Cegléd, 1997)

Hátamon a zsákom...

Kirándulások... Amit mindenki várt... Ami “természetes” volt évente kétszer... Melyek életre szóló élményt, s bizonyos hozzáállást adtak környezetünkhöz, a természethez...

Ami belénk oltott valamit... Láthatatlan vonzerő, mely miatt még ma is elindulok, felhátizsákozva a családot. Lépkedünk kislányommal az erdei ösvényen, csendben figyelve követjük a turistajeleket, felfedezve ezernyi kis csodát...

Ahogy annak idején mi is kezdtük - mi, vagyis az Osztály...

Tyukodi tanár ür - újdonsült osztályfőnökként — kiadós túrákkal próbált megszelídíteni minket. Megtanultunk viselkedni, tájékozódni a természetben, megismertük a fákat, növényeket, a nomád élet fortélyait. Edzettebbek lettünk, önuralomra tettünk szert - hisz ki merte volna beismerni, hogy legszívesebben sírva fakadna az előtte álló emelkedő láttán, félnapi hegymászással a háta mögött... Ám Tanár úr biztatására - miszerint fél óra múlva elérjük a turistaházat, ahol forró teával várnakfogunkat összeszorítva elindultunk felfelé. Később egyre könnyebben ment az egésznapi gyaloglás - izomláz is csak elvétve jelentkezett. Feledheteden helyeken jártunk: Telkibánya, Füzér, Hollóháza, Tokaj, Kékestető, Regéc, Ómassa, Lillafüred, Sárospatak, Zirc, Csesznek, Sopron - a legemlékezetesebbek. Láttunk: üvegfúvókat, porcelángyárat, vegyiművet, álltunk izzó vaskohók mellett, utaztunk kisvasúton... S ebédeltünk I. osztályú étteremben - ha belegondolunk: 30 kamasz tornacipőben, hátizsákkal - de nem volt mit tenni, éhesek voltunk, s nem talál tunk büfét-Tanár úr pedig elhitette velünk, hogy tudunk viselkedni... Mindez Sopronban történt, huszonegynéhány évvel ezelőtt (akkor az árak még más szinten voltak, mutatja ezt az is, hogy különösebben gond nélkül évente kétszer minden gyerek eljöhetett 3-4 napos kirándulásokra).

Persze azért nem mindig voltunk angyalok... Emlékszem némi szűnni nem akaró gőzfürdőre a sátoraljaújhelyi Kossuth turistaházban, vagy