Calvin Synod Herald, 2018 (118. évfolyam, 1-2. szám)
2018-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 9 been. He is well able to do exceedingly above all that we could ask or think. Will you embrace the challenge of a work that is beyond us in 2018? Will you give more of yourself this year than you have in the past? The Lord can do mighty things through a people unwilling to settle for less. Do YOU need a fresh start? Three things you need to do: forget the things that are behind you.. .focus on the things that are before you...and fulfill the things that are beyond you. Do you need to make a commitment to the Lord this morning? Now is your chance to do just that... IGAZAN UJ EV "Ne emlékezzetek a régiekről és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Imé újat cselekszem, " Ézs, 43.18-19, “Újév” napjának nevezi ezt a napot az ősi naptári szokás, és jókívánságaink tolmácsolása során százszor is elmondjuk ezt a nevezetet. Szinte gépiesen pergetjük már, minden gondolkodás nélkül. Észre sem vesszük, milyen mélységek felett siklunk el. Mert, hajói meggondoljuk, voltaképpen csak kétféleképpen volna szabad “újévről” beszélni. Vagy cinikus, fanyar mosollyal, ahogy valami ízetlen tréfát ad tovább az ember, amelyen már maga sem tud szívből nevetni. Vagy pedig azzal a megilletődött áhítattal, amellyel suttogó hangon avatunk bele másokat is valami nekünk ajándékul jutott szent titokba. Az egyik oldalon állhat az az ember, aki az “újév” emlegetésére ránt egyet a vállán és legyint a kezével. - Új év? Hát van valami új a nap alatt? Nem úgy játszik-e velünk az élet, mint a rossz kalmár, aki silány portékáját új címkével és új csomagolásban próbálja rávarrni a hiszékeny vásárlóközönségre? 1931-es csomagolásban, igaz, nem volt még részünk sem örömben, sem bajban. De ha felbontjuk a csomagot, ki fog tűnni, hogy ugyanaz a régi portéka van benne, amit már jól ismerünk. Ezzel az életfelfogással szemben áll a másik, vele homlokegyenest ellenkező. Eszerint nemcsak hogy nem igaz az, hogy semmi új nincs a nap alatt, hanem éppen fordítva: semmi sincs a nap alatt, ami egészen és csak, régi volna. Az életünk útja mindig új tájak felé kanyarodik, és nekünk ezt az utat váradalmaktól csillogó szemmel kell járnunk, tudva azt, hogy minden fordulónál új szépségek és új csodák tárulhatnak elénk. Mi is ezt valljuk, és a reánk virradt esztendőnek úgy indulunk neki, hogy azt szent bizonyossággal újnak merjük nevezni. Jertek, tegyük erre a bizonyságra az Ige pecsétjét. Benne a próféta szája által maga az Örökkévaló Isten biztosít bennünket arról, hogy a jövő év új lesz, - mert Ő maga «újat cselekszik». Alapigénk azokból a vigasztaló üzenetekből van véve, amelyekkel az Isten prófétája a Babilónia fogságában sínylődő s annak hosszú évtizedes elhúzódásába már belefáradó, ellanyhuló Izraelt igyekezett felrázni, s a közelgő szabadulásra előkészíteni. Már annakidején, Jeruzsálem összeomlásának legsötétebb napjaiban, amikor sehol a látóhatáron nem mutatkozott a leghalványabb reménység sem arra, hogy a diadalmas Babilónia ereje valaha is meggyengülhet, - megjövendölte egy másik próféta, Jeremiás, hogy az elhurcoltak fogsága nem tart örökké, és lesz még egyszer visszatérés a számkivetésből. Most, évtizedek múltán, közelegni látszik az óra. Babilon elbizakodott zsarnokságában áll még, szilárdabban, mint valaha. De már szálldosnak a hírek arról, hogy napkelet felől feltámadt egy még erősebb hatalom. Útjában minden ellenállást legázolva nyomul előre a perzsák legendás hírű fejedelme. Ő lesz az Isten kiválasztott szerszáma, a vasvessző, amely összezúzza Babilon megátalkodott, gőgös hatalmát, és akkor kiröppenhet majd Babilóniából a fogoly madár, Izrael népe. Miközben ezekre az elkövetkezendő eseményekre ébresztgeti és készítgeti népének lelkét a próféta, vissza-visszatérő motívum próféciáiban az a gondolat, amely alapigénkben is megszólal: Isten «új cselekedeteinek» az előestéjén vagyunk. Még jó néhány más helyről is vehettünk volna ugyanezen elmélkedésünk számára alapigét, amely ugyanezt a gondolatot fejezi ki. De a felolvasott helyen élezi ki a próféta legjobban a dolgot. A múltnak isteni csodatetteivel egyenesen szembeállítja a jövőnek új voltát: «Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Imé. úiat cselekszem!» Mit akar ezzel az üzenettel mondani? Mindenekelőtt a jövő felé akarja fordítani népének a múlton csüngő tekintetét. Az Isten új dolgot fog cselekedni, - ez azt jelenti, hogy a múlt még nem merítette ki az Ő hatalmát, tetteinek sora még nem ért véget, s aki Őt meg akarja ismerni, nézzen előre a jövendő felé. A jelen sivár és vigasztalan volt. Minden látható jel csak arról beszélt, hogy milyen hatalmas a rabtartó ellenség. Semmi sem mutatta a szövetséges Istennek erejét és hűségét. Olyan kézenfekvő megoldás volt visszamenekülni a múltba. Annak emlékei fényesek voltak az Isten nagy tetteitől. Milyen csodákat cselekedett népéért kinyújtott erős karjával, amikor széttörte az egyiptomi szolgaság igáját, amikor pusztai vándorlásokban, honszerző harcokban megsegítette és megtartotta az atyákat, amikor dicsőséges virágzásra és hatalomra emelte Jeruzsálemben a Dávid házát...Olyan érthető, hogy az emlékeiből élő fogoly-ivadék végül is mindig csak a múlt idő formájában beszélt az ő Istenéről. Ez a múlt szent volt a próféta előtt is. Mégis le akarja szakítani róla népének odatapadt lelkét, hogy inkább a jövőbe fordítsa azt. Nem volt az ezeréves történelemnek legkisebb lebecsülése abban sem, amikor a «legnagyobb magyar» elkiáltotta, hogy: «Magyarország nem volt, hanem lesz!» Csupán az az igazság harsan fel az ilyen prófétai szózatokban, hogy a történelem még nincs befejezve, az élet még halad tovább, és ezért Istent inkább a holnapban kell keresnünk, mint a tegnapban. A hívő embernek mindig nagy kísértése az, hogy Istenét bezárja a múlt kriptájába. Olyan felejthetetlen emlékei vannak arról, amit Isten már megcselekedett érte - évezredekkel ezelőtt, az atyák évszázadaiban, a tulajdon élete folyamán -, hogy Isten maga is puszta emlékké válik számára. Emlékké, amit áhítattal és kegyelettel őriz lelkének legdrágább ereklyéi között. És visszafordított orcával, szinte háttal a jövendőnek, húzza tétova lépteit tovább. Riasszon fel ma mindnyájunkat a prófétai szó ebből a veszélyből. Az Isten, élő Isten. Nem lezárt, megkövesedett emlék, hanem termő, kibontakozó, ígéretekkel reánkzáporozó valóság. Gazdaggá tette a múltat, de még gazdagabbá fogja tenni a jövendőt. Olyan Isten Ő, aki «újat cselekszik». így lesz ebben az esztendőben is, - éspedig a Szentháromság egész ökonómiájában. - Új dolgot fog cselekedni velünk az Atya. Gondviselő kezével úgy fogja fűzni-szövögetni az élet régi alkotószálait, hogy azokból egészen új helyzetek állnak majd elő számunkra, s bennük új áldások Folytatás a 10. oldalon
