Calvin Synod Herald, 2017 (118. évfolyam, 1-12. szám)
2017-05-01 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 Pünkösd A pünkösd jelentősége az, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a Krisztus által való tanítást az emberek között. Az Újszövetség az Apostolok cselekedetei első két részében számol be a keresztény pünkösd, vagyis a „tüzes nyelvek ünnepének” lényegét jelentő eseményekről. Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok és Mária (Krisztus édesanyja) visszatértek Jeruzsálembe, és abban a „felső szobában” szálltak meg, ami a hagyomány szerint az utolsó vacsora, a lábmosás és más fontos események helyszíne is volt. Ezen alkalommal az apostolok maguk közé fogadták Júdás helyére tizenkettedik apostolként Mátyást. A zsidó pünkösd, a sávuot napján ismét együtt voltak a „felső szobában” az apostolok, Szűz Mária és Jézus további 120 követője. Az összegyűltek előtt ekkor az Apostolok cselekedetei szerint csoda történt: nagy zúgást hallottak az égből, és lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek minden jelenlévőre leszálltak. Ezt követően - noha valamennyien zsidók voltak - különféle nyelveken kezdtek beszélni Krisztus tanításáról a Jeruzsálemben jelenlévő, más vidékekről - a diaszpórából - érkezett zsidóknak, mindenkinek a maga nyelvén. Ez nagy megrökönyödést keltett, és a kívülállók közül sokan azt hitték, hogy bortól részegültek meg. Az apostoloknak és a jelenlévőknek Péter apostol magyarázta el a történtek lényegét: Jóéi próféciája teljesedett be, és az Úr kitöltött leikéből minden halandóra. Ezen a napon aztán háromezer lélek csatlakozott Jézus követőihez. Vagyonukat eladták, és az Apostolok cselekedetei szerint „napról napra egy szívvel és lélekkel együtt voltak a templomban.” Mit ír az Újszövetség Pünkösd Ünnepéről? „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyáj együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Apostolok Cselekedetei, 2,1-4. A pünkösdi történéseket sokan a keresztény egyház alapításaként is értelmezik, hiszen az eseményeket követően sokan csatlakoztak Jézus követőihez. A pünkösd jelentősége tehát abban áll, hogy Jézus mennybemenetelét követően a tanítványok immáron nem rejtőzködtek tovább, hanem elkezdték terjeszteni a tanítást az emberek között. Ez lehet a jelentése a különféle nyelvek jelenlétének is: a tanítás, az evangélium a Szentlélek segítségével bárki számára átadható, megérthető. A keresztény tanítás tehát az egész emberiség számára elérhetővé válik, ezért tekintik az első keresztény pünkösdöt az egyház születésnapjának. Mikor van pünkösd? A pünkösd eredete - sok más ünnephez hasonlóan - a zsidó hagyományokban gyökerezik. A zsidóság a pészách alkalmával arra emlékezik, hogyan nyerték el a szabadságot, amikor Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. A Tóra előírása szerint a Pészach második napjától a zsidók kötelesek számolni a napokat és a heteket. A hetedik hét lejártát követő napon, vagyis az 50. napon kötelesek ünnepet tartani. Ennek az ünnepnek a héber elnevezése a „hetek” jelentésű sávuot, míg görögül a magyar pünkösd szó eredetéül is szolgáló, „ötven” jelentésű pentékoszté elnevezést kapta. Ez utóbbi a pészach és a sávuot között eltelt ötven napra utal. A zsidó hagyományban a sávuot alkalmával több dologról is megemlékeznek: egyrészt ez az első új termésből készült kenyér ünnepe, másrészt pedig - noha erről a Tóra nem tesz említést - ekkor emlékeznek meg arról is, amikor a Sínai-hegy lábánál az Úr átadta a tízparancsolatot és a többi törvényt Izráel népének. A sávuot és a keresztény pünkösd hasonlósága jól megfigyelhető az ünnep kiszámításának módjában. A húsvét és a pünkösd a mozgó ünnepek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy minden évben más naptári napra esik. Mivel Krisztus megfeszítése az Újszövetség szerint a pészach kezdete előtti napon történt, a korai keresztény időkben sokáig a pészach előtti napon ünnepelték a húsvétot. A niceai zsinaton azonban úgy döntöttek, hogy a keresztények másképp számolják majd a húsvétot. Az akkor elhatározott számítás szerint a húsvétot - vagyis a feltámadás ünnepét - a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap kell tartani. A keresztény szokások szerint pedig pünkösd vasárnapja a húsvét vasárnapja utáni 50. napra esik, vagyis ez az ünnep is a húsvét időpontjához van kötve. A húsvéttól számítják még a Jézus mennybemenetelére emlékező áldozócsütörtököt is, amit a húsvét vasárnapja utáni 40. napon tartanak meg. Vörös pünkösd és pünkösdi királyság A húsvéthoz és a karácsonyhoz hasonlóan a pünkösd körül is sokféle egyházi és népi hagyomány alakult ki. A keleti egyházban a pünkösd húsvét után a második legjelentősebb ünnep, az ortodoxok pünkösd vasárnapját, hétfőjét és keddjét is megünneplik. A keleti egyházban liturgikus szín is csatlakozik a pünkösdhöz, a hívők zöld ágakat visznek a kezükben. A pünkösd jelentőségét mutatja az is, hogy a liturgikus év további napjait a pünkösdhöz viszonyítva állapítják és nevezik meg. A nyugati kereszténységben is változatos módon
