Calvin Synod Herald, 2016 (117. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 tele az lett, hogy a Massachusetts! Salem város (ahol az egyetem központja van) egyoldalúan felbontott az intézménnyel egy régi építési projektet. A további nyomásnak engedve a Gordon vezetősége bejelentette, hogy felül fogja vizsgálni a homoszexualitással kapcsolatos nézeteit. Miután 2015 márciusában végül arra jutottak, hogy továbbra is a keresztény hittel ellentétesnek minősítik a homoszexuális párkapcsolatot a NEASC (The Commission on Institutions of Higher Education, az akkreditációért felelős szervezet a hat államban amelyek New Englandhez tartoznak) bejelentette, hogy felülbírálja a híres egyetem státuszát. Ezzel arra kényszerítették az iskola vezetőségét, hogy egy olyan bizottságot hozzanak létre, amely folyamatosan bizonyítja, hogy az iskolában nincs negatív diszkrimináció. Bár a vizsgálat azzal végződött, hogy az akkreditált státuszt nem vonták vissza, a 2015-16-os tanévre mégis jóval kevesebben iratkoztak be az iskolába, amelynek ezért hét professzort azonnal el kellett bocsájtaniuk az állásából. A NEASC azt is világossá tette, hogy további lépéseket vár el az intézménytől, amelyek bizonyítják, hogy az iskola tovább halad a diszkrimináció ellen folytatott harc útján. A „haladás” alatt itt természetesen azt kell érteni, hogy az iskola egyre nyitottabbá válik azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket az LGBTQ aktivistái fontosnak tartanak. Tehát ha egy iskola akkreditált kíván maradni, akkor gyakorlatilag az LGBTQ csoportokkal kell zöldágra vergődniük. Erre egyébként a Gordon College vezetősége ígéretet is tett. Valaki persze feltehetné a kérdést: miért olyan nehéz egyességre jutni a két oldalnak? A válasz erre az, hogy próbálkozások folyamatosan történnek. Tagadhatatlan tény, hogy a mai Amerika egy olyan terület, ahol az LGBTQ közösségek, és a „gay-rights” óriási súlyként nehezedik a társadalom azon szegmensére, amely ki akar tartani a hagyományos házasság kategória mellett. A pluralizmus ma már elengedhetetlen része bármilyen társadalmi aktivitásnak (és ne feledjük el, hogy az evangélium hirdetése is ebbe a kategóriába tartozik). De a kérdés az, hogy hol végződik a pluralizmus és kezdődik a relativizmus? Sok evangéliumi vezető számára, többek között, azért tűnik lehetetlennek a LGBTQ aktivistákkal való tárgyalás, mert még az is tisztázatlan ki tartozik az LGBTQ kategóriába. A probléma az, hogy az LGBTQ propaganda nem hajlandó különbséget tenni a között a személy között aki „belenyugszik” a homoszexuális vágyaiba (és aktív szexuális kapcsolatba lép) és a között, aki nem egyezik ki ugyan ilyen irányuló vágyaival, de nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy ellen tudjon állni. Ezzel a nem tisztázott terminológiával a LGBTQ szervezetek úgy tűnnek fel, mintha minden olyan személyt képviselnének, akiknek ilyen vágyaik vannak. Egy ebből fakadó másik nagyon fontos (bár elhanyagolhatónak tűnő) részlet, hogy az LGBTQ aktivisták sohasem tesznek különbséget, a cselekedetet (pl. az aktív szexuális tevékenység, vagy ruhaviselet a „transgender” személyek esetén) illetve a cselekedetet megelőző vágy között. így úgy tüntethetik fel magukat, hogy nem csak azokat képviselik akik például házasságot szeretnének kötni egy azonos neművel, de azt a keresztényt is aki szexuális vágyai miatt kétségek között gyötrődik és segítségre szorul. Mivel az egyház (és legfőképpen a protestáns felekezetek) nincsenek felkészülve az ilyen egyének felé való aktív szolgálatra (sőt legtöbbször csak vádakkal illetik őket), így azok, egyedüli lehetőségként, azon csoportokban keresnek menedéket ahol LGBTQ aktivisták vannak jelen. Visszatérve a Gordon főiskolán történtekre, precedens értékű lehet az, hogy habár az iskola nyilvánosan is megmaradt a régi elvei mellett, ezzel egy időben bejelentették, hogy több dologban is változtatnak. Például létrehoztak egy olyan tanácsot, amely folyamatosan „egyeztetni” fog az iskolában már több mint tíz éve jelen levő LGBTQ csoporttal arról, hogy milyen változtatásokra van szükség a „negatív diszkrimináció” teljes felszámolása érdekében. Hogy mi lesz a párbeszéd kimenetele azt csak találgatni lehet, de az szinte biztos, hogy a Gordonnak további áldozatokat kell majd azért hoznia, hogy kielégítse a feléje támasztott igényeket... Záró gondolatok Ahogy az a cikkből világosan kitűnik, nyugaton a helyzet radikálisan megváltozott az elmúlt két évtizedben. Míg a huszadik század nagy részében az egyház képes volt arra, hogy erkölcsi területen iránymutató, sőt törvényalkotó szerepben legyen, mára ez a kép teljesen átalakult. Az amerikai protestáns keresztényeknek hozzá kell szoknia ahhoz a gondolathoz, hogy ma már nem képesek „erőből” politizálni. Hangadó többségből egy hangos kisebbséggé forgácsolódtak. Ebben az új szituációban nem csak az erőviszonyok, de a frontvonalak is átrendeződtek. Talán az ország történelmében először ma már nem az a kérdés, hogy mit mond a Biblia, hanem, hogy a vallásszabadság jogot ad-e az egyénnek illetve keresztény szervezeteknek, hogy a bibliai értékek alapján rendezzék be az életüket, és hozzanak szervezeti döntéseket? Más szavakkal: vajon sikerül-e a Bibliát teljesen kiszorítani a társadalmi életből és a magánélet szférájába száműzni? A keresztény felsőoktatásnak pedig óriási szerepe van abban, hogy ez a kérdés hogyan dől el, hiszen itt képzik a jövő tanítóit és vezetőit. Nem véletlen tehát, hogy ádáz csata látszik kibontakozni ezen a területen. Rév. Viktor Tóth
