Calvin Synod Herald, 2016 (117. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1-2. szám
' AMERIKAI MAGYAR---------------------\ REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület CALVIN 1 11 [) A 1 R hivatalos lapja SYNOD Alapítva 1900-ban ) 117. évfolyam 2016. JANUÁR - FEBRUÁR 1-2. szám r "En azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek " János 10:10 Margit jóval túl volt tizennyolcadik életévén mikor találkoztam vele. Minden vasárnap ott volt a templomban és azok közé tartozott, akik a legnagyobb lelkesedéssel énekelték a magyar zsoltárokat. Vannak olyan személyek melyek örökre az ember emlékezetébe vésődnek, a találkozás pillanatától - ilyen volt ő is. Mindig mosoly volt az arcán, soha nem mondott egy rossz szót senkiről sem. És mindez mellett - kiválóan beszélt angolul! Először azt gondoltam, hogy azon tagok közé tartozik kik nagyon fiatalon emigráltak és megtartották a kapcsolatukat a magyar templomi közösséggel, és ezzel kitűnő magyar beszédét is megőrizhette. Az is átfutott az agyamon, a pozitív kisugárzása alapján, hogy minden bizonnyal egy jól kereső férje volt, aki egy viszonylag kényelmes élet körülményeket biztosított neki. Azon személytípushoz tartozott, melyeket élvezet volt ismerni. És akkor csapott le a meglepetés - Margit egyáltalán nem volt magyar! A templomi éneklés során tanult meg magyarul, a magyar énekeskönyvből dalolva. Magyar férjével járt a templomba, és a gyülekezet lett a családja. Özvegy volt a férfi, két kisgyermekkel, Margit egészen fiatal volt mikor összeházasodott vele. Sajnos, nem lehetett gyermeke, de szerette két fiát, sajátjaiként nevelte fel. A meglepetéseknek itt nincs vége - a férje röviden a házasságkötés után elhunyt, és nem hagyott Margitra vagyont a tisztességes megélhetésre, sőt Margitnak acélművekben kellett dolgozni, hogy megkeresse a kenyérre valót, hogy támogathassa fiait. Mindennapjai nem voltak könnyűek, ahogy azt először elképzeltem, - nagyon nehéz életsorsa volt. Felnevelte két fiát, iskoláztatta őket, és ők egyetemi tanulmányaik befejezése után sikeres életet folytatnak. Margit minden alkalomkor ott volt a templomban, legyen az istentisztelet, kolbászkészítés, tésztakészítés, a nőegylet vagy a Márta kör gyűlései - ő mindig ott volt. És öröm volt közöttünk látni, a kedvessége mindannyinkat táplált. Margit élvezett utazni. Fiai messzire költöztek, de minden évben Margit autóba ült és meglátogatta őket - egyik fia New Orleans, Louisianában élt, a másik pedig Texasban. Egy idős barátját is évente meglátogatta nyugaton. És egyetlen egy Kentucky Derby-t sem hagyhatott ki, Louisville, Kentucky ban. A hatvanas, hetvenes éveikben levő már vezetni túl öreg és gyenge “idős hölgyek” “önkéntes sofőrje” is volt a templomban. Orvoshoz vitte őket, bevásárolni, társas estékre. Gyakran gondolok Margitra, mert olyan személy példája, aki életvitelével kisugároztatta Jézus erejét, melyet befogadott: “Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." Nem azon gondolkodott, hogy mit nem tud már csinálni, vagy mi veszett el életéből - úgy élte életét, mintha semmi sem tudná megállítani. Nem siránkozott a férje korai halála felett, nem hangoztatta a terhet, melyet a két gyermeke felnevelése jelentett, a fiatal felnőtt életéveit acélművekben töltve, hogy megélhetést biztosítson ezeknek az árváknak. Örömet látott, az imádott Istene által megadatott esélyben, hogy legyen családja és hogy szeresse családját. A magyar családja, melyet a templomban ismert meg, befogadta ezt az angolszász származású nőt a gyülekezetükbe, és ő lett az egyik legjobb kórustagjuk, az egyik legkedvesebb gyülekezettagjuk és az egyik legszorgalmasabb kisegítőjük. Az Isten más-mást ad nékünk az életünkben. Az ajándékaink különbözőek, a képességeink különbözőek, a körülményeink különbözőek, de ő mindig ott van az ígéretével: “Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." Az, hogy mi mit teszünk ezzel az ígérettel nem függ senki más személyen, történelmi körülményeken, vagy egyebeken. Istennel való kapcsolatunk csakis rajtunk múlik. Ludwig Kálmán Károly, püspök
