Calvin Synod Herald, 2015 (116. évfolyam, 9-10. szám)
2015-09-01 / 9-10. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD ejtette, míg lángot nyitott a sötétségben. A szomszéd szoba ajtaja ijedten felcsikordult. Iluska jött át, a nagyobbik gyermek. A fellobbanó láng sárga fényétől átszűrt sötétségben úgy állt ott, mint egy vékony, fehér kísértet.- Anyus... mi baj van? A kérdés vége már elveszett a dörömbölésben. Valami kemény tárggyal verték az ajtót.- Nyisd ki! Nyisd ki, az Istenedet! Kerekes István idegesen rántotta föl nadrágját a hálóing fölé.- Megyek már, megyek. Igyekezett hangját bosszúsra mélyíteni, de az aggodalom keresztülremegett rajta. Ideges kézzel húzta magára a kabátot is. De mielőtt megindult volna az ajtó felé, egy pillanatra összenézett az asszonnyal. Sápadtak voltak. Szemük rebbenése mögött ismeretlen ijedtség didergett. Hónapok óta tudták, hogy az élet és munka békés rendje fölött magasan valahol a gyűlölet kering, s időnként, hol itt, hol ott lecsap. Irtózva gondoltak néha rá, ha szóba jött, hogy ezzel, amazzal, így meg úgy történt. S most, ebben a percben, ahogy egymásra néztek, úgy érezték mind a ketten, mintha előre megálmodták volna. így, éppen így. Sötét éjszaka. Lövés. Aztán döngetik az ajtót. Durva, idegen hang kiabál. így éppen. Egymásra néztek egy pillanatra. Az asszony reszketve húzta össze keskeny mellén a hálóinget. Vértelen szája mozgott. Jézusom, segíts... S Iluska még mindig ott állt az ajtóban mozdulatlanul, rémülten ő is. Aztán Kerekes István megindult. Lassan ment, tettetett nyugalommal. De érezte, hogy térdei rogyadozni szeretnének, s hogy arca barázdákba gyűrődik az aggodalomtól. Kinyitotta az ebédlőszoba ajtaját. A sötétség, mely máskor barna volt, puha és ismerős, most szigorúan és feketén meredt szembe vele.- Hozzad, lelkem, a lámpát. Iluska maradjon bent a gyerekekkel. Végy, fiam, kabátot, ne lássanak így. A vékony kicsi asszony hirtelen magára kapta a fogasról ura zöld esőkabátját. S már kezében volt a lámpa s már követte. Az ajtóból míg visszaszólt a leányra.- Vigyázz a kicsikre, ne ijedjenek meg. S bújj az ágyadba. Meghűtöd magad. Kerekes István lassú csoszogással a külső ajtóig ért. Reszkető kézzel nyúlt a zárhoz. Lassan, nagyon lassan tolta hátra a reteszt. Mintha nehezen járt volna. Pedig olajos volt, könnyen csúszott. Igen-igen könnyen. De valamivel meg kellett volna állítani az időt. Hogy ne teljen, jaj ne teljen. A retesz egészen hátra ért. A kilincs koppanva nyomódott le kívülről, aztán berúgták az ajtót, hogy rémülten tárult szélesre, és beengedte a vastagon ömlő éjszakát. A nyitott aj óban kézbe vett puskával katonák álltak.- Kerekes Stefán vagy?- Igen. Egy őrmester lépett előre. Tányérsapkája alól durva húsos arc meredt a szobában levőkre. Intett a katonáknak. Bejöttek. Betették az ajtót.- Feleséged? - Igen, uram. Az asszony megborzongott. Tedd le a lámpát, asszony, s eridj a másik szobába, míg az uraddal beszélünk. Döbbenve és tanácstalanul állt egy pillanatig, és az urára nézett. Az fakó arccal reá.-Eredj. Reszketésétől megvacogott a lámpa, ahogy az asztalra tette. Eres, munkától durvult apró keze egy percre még a lámpánál maradt, még igazított valamit a lángon, tétova kereső mozdulattal, mintha a sorson akart volna igazítani valamit, mely sötéten és nyomasztó fenyegetésektől terhesen ülte a szobát. Az ajtóban egy szempillantásra még visszarántotta valami megnevezhetetlen félelem. Visszanézett. Az ura ott állott az asztal mellett borzosan, és a lámpába bámult. Arca szürke volt és ráncos. Mint halott ember arca, olyan volt éppen. S az őrmester ott állott előtte, csipőre tett kézzel, s mögötte a katonák. Szemét elfutották a könnyek, amikor behúzta maga mögött az ajtót. A gyermekek szobájában gyertya égett. Ott állt Iluska dideregve, fehér hálóingben a kicsik mellett. Már ébren voltak azok is. Ültek az ágyban, két álmos, ijedt veréb. Pistike, a kisebbik hangosan kérdezte:- Kik vannak itt? Mit akarnak itt? Lajoska a nagyobbik fiú, ijedten csitította öccsét. Súgva.- Ne beszélj hangosan. Meghallják. Nem szabad magyarul beszélni. Az asszony leült a gyermekek ágyára. Keze ösztönös mozdulattal húzta rájuk a takarót, szeme a gyertya imbolygó lángjára ORDER BLANK - MEGRENDELŐLAP Please send all subscription orders and address changes to: Wilburn A. Roby Jr. • 264 Old Plank Rd.- Butler, PA 16002 e-mail: warajr@embaramail.com Please enter my subscription for the Calvin Synod Herald. Megrendelem a Reformátusok lapját. ( ) for one year or____ years ($15.00 per year) ( )egy évre vagy___ évre ($15.00 évente) Payment enclosed / Előfizetés mellékelve $_________ ( ) Renewal ( ) New Subscription ( ) Change of address only - (please attach old label) Name................................................................................ Address............................................................................. City-State-Zip........................................................................ CHANGE OF ADDRESS FORM send it to: Mr. Wilburn Roby 264 Old Plank Rd. Butler, PA 16002 warajr@embarqmail.com Name............................................................................ Subscription No................................................ Old Address:...................................................... New Address:....................................................
