Calvin Synod Herald, 2012 (113. évfolyam, 1-12. szám)
2012-07-01 / 7-8. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD teológiai csúcspontját. Jézusnak minden „én vagyok” kijelentése azonosítja őt valamilyen alapvető életszükséglettel (világosság, víz, pásztoriás, kenyér) de itt magával az ÉLETTEL azonosítja. A távoli jövő reménysége lesz közeli ezekben a szavakban. Maga a FELTÁMADÁS és az ÉLET van jelen Mária és Márta előtt. Jézus nem csupán feltámadást és életet ad, hanem ő maga e kettő, melyhez csakis hit által lehet kapcsolódni. Jézus ezzel a kijelentésével megmutatja, hogy a megígért élet -a világ keretei között ugyan- megtapasztalható módon jelenik meg Isten hatalma által. Isten eszkhatologikus uralma elkezdődött a világban. A hívőt, ha meghal, a testi halál nem választja el tőle, aki maga az Élet. Ha pedig él, annak számára nincs örök halál. Az ember életében nagyobb fordulat, hogy hitetlenségből hitre jutva Jézussal lép kapcsolatba, mint akár a meghalás, akár a testi feltámadás. 6. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Egyes teológusok ezt a mondatot nevezik a jánosi teológia magaslatának, az egészen Jézus Krisztusra épülő üdvtannak. Ebben a mondatban három állítmánykiegészítő van egymás mellé rendelve, ám mégis nyelvtanilag az első tag a hangsúlyos: az út. Jézus az Atyát jelöli meg, mint menetele célját, önmagát pedig az útnak mondja, lehetetlenné téve ezzel minden más módot, mely Istenhez vezetne. Sem a történelem, sem a természet, sem a tudomány -bár segítségünkre lehetnek benne- de egyedül nem vezetnek el az Atyához. Jézus úgy út, hogy egyben cél is. Nem csupán az igazság tanítója, hanem ő maga az igazság. (Érdemes a qumráni közösség iratait, önértelmezését ennél a perikópánál átgondolnunk. A qumráni közösség a maga elkülönülésével, és a hivatalos jeruzsálemi kultusszal, és főpapi vezetéssel való szembenállása Jézus tevékenységét megelőzően az akkori társadalomban ismert volt. Jézus azonban sokkal többet mond magáról, ő nemcsak az „Igazság Tanítója”, hanem maga az Igazság, Isten Igazsága.) A hármas önkijelentést Bolyki a következőképpen magyarázza és fogalmazza meg: „Az, hogy Jézus az út, azt jelenti, hogy egyedül Ő vezet az Atyához. Az, hogy ő az igazság, azt jelenti, hogy egyedül ő képes nekünk az Atya valóságát kijelenteni. Az, hogy ő az élet, azt jelenti, hogy a nyilvánvalóvá vált igazság számunkra nem maradt a szemlélet világában, hanem azt ajándékba kaptuk, Jézus által részeseivé váltunk annak, létformánkká vált a közösség isteni élettel”(Bolyki: János evangéliuma 367.). Jézus maga az igazság és az élet, nem csak az igazság és az élet szférájába vezet el, mint ahogy azt a misztériumvallások hirdetik. Jézus személye megkerülhetetlen az Istenhez való jutásban, és egyben azt is jelzi, hogy mellette nincs más módszerre szükség. Kérdés azonban, hogy ezt a passzust kell-e a más vallások feletti ítéletnek tartani, vagy meghívásnak kell értelmezni a Krisztus-követésre. Ezt a kérdést nyitva hagyom, mindenki válaszolja meg saját hite szerint. 7. „Én vagyok az igaz szőlőtő és az én Atyám a szőlősgazda.” Az Ószövetségben számos helyen jelennek meg a szőlőműveléssel kapcsolatos képek. (Ézs. 5,1-7.) Isten a szőlősgazda, Izrael népe pedig a szőlőskert. A szőlő hagyományosan a megújulást és a gazdagságot jelentette. A makkabeusok pénzérméit is szőlő díszítette, sőt, a jeruzsálemi templom homlokzatán arany szőlő képe volt. Ez a kép tehát ismert volt a kor embere számára, ám Jézus gyökeresen új értelmezést ad neki. Az igazi szőlőtő nem Izrael, hanem Jézus! Az élethez tartozás nem Izrael népéhez való kötődésből fakad, hanem Jézushoz tartozásból. A szőlővessző alatt Jézus a tanítványokat érti. Őket vizsgálja meg a szőlő gazdája, nem a tőkét, hogy milyen a termés. A gyümölcstermésben a Jézussal való kapcsolatról van szó. Aki nem benne van, az nem teremhet jó gyümölcsöt. Aki viszont benne marad, az nem lehet gyümölcstelen! Ez nem fenyegetés, hanem figyelmeztetés. Ebben a képben megjelenik ugyan a közösség képe, de elsősorban nem a szőlővesszők egymással való kapcsolata a fontos, hanem a Jézussal, mint szőlőtővel való közvetlen kapcsolat. Vele kell egységben, közösségben lennünk, mint ahogy azt a reformáció teológusai „unió mystica cum Christo”-ként meg is fogalmazták. A szőlő gazdája ebben a képes beszédben nem kap igazi hangsúlyt, de mégis van jelentősége, mert a szőlőskert nincs magára hagyva, van, AKI gondoskodik róla, megmetszi, ha kell. 8. és 9. pontként meg kell még említenünk a két abszolút értelemben álló „egó eimi” mondást. Az egyik a samáriai asszonynyal való beszélgetésben (Jn. 4, 25.) jelenik meg, mikor az aszszony a messiási váradalmakról beszél. Jézus pedig kijelenti: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Itt nincs hozzá csatolt állítmány, hanem Jézus önmagát, mint a váradalmak betöltését jelenti ki. Ő az Atya elküldöttje, aki megváltja a világot. A másik önkijelentés pedig a tengeren járás történetében hangzik el.(Jn. 6, 20.) A tanítványok a háborgó tavon megijednek a feléjük közeledő Jézustól. „Én vagyok, ne féljetek!” hangzik Jézus szava. Itt egy gyönyörű Exodus párhuzamot fedezhetünk fel, és kihallhatjuk Jézus mondatából az önmagát kijelentő Isten szavát. Ne féljetek, mert a VAGYOK jött el hozzátok. Jézus tehát azonosítja magát Istennel. Bultmann szerint az „Én vagyok” kezdetű mondatok, a kereső ember kérdésére adott válaszok. Az ember tudja, - még ha sokszor nem is vallja be,- hogy rá van szorulva Isten segítségére az életében. Jézus pedig rávilágít ezekkel a szavakkal arra, hogy ő azért jött, hogy segítségére legyen a bűnben sínylődő embernek, Ő az, akit a világ vár, aki betölt minden várakozást. Tanulmányom befejezéseként hadd üzenjem minden kedves olvasónak azt, amit Jézus mondott a halászni induló tanítványoknak: „Evezz a mélyre!”. Szeretettel bíztatok mindenkit, hogy olvassa és gondolja át ezeket az Igéket, erősítvén ezáltal az Istennel való közösségét. Felhasznált és ajánlott irodalom: Bolyki János, Igaz tanúvallomás. Kommentár János evangéliumhoz, Budapest: Osiris Kiadó, 2001. Brueggemann, Walter, A Commentary of Jeremiah, Exile and Homecoming, Grand Rapids, Mi: W.B.Eerdmans, 1998. Brueggemann, Walter, Isaiah 1-39, Westminster Bible Companion, Loisville: Westminster John Knox, 1998. Brueggemann, Walter, Theology of the Old Testament, Minneapolis: Fortress, 1997. Bultmann, Rudolf, Az Újszövetség teológiája, Budapest: Osiris Kiadó, 1998. Herczeg Pál, Az Újszövetség teológiájának vázlata, Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara, Bibliai Teológia és vallástörténeti Tanszéke, 2004. Holladay, William L., Jeremiah, Minneapolis: Fortress, 1990. Gyökössy Endre, János evangéliuma, Nyíregyháza: Örökségünk Kiadó, 1999. Kozma Zsolt, Jézus Krisztus példázatai, Budapest: Iránytű Alapítvány, 2002. Ravasz László, Az Újszövetség magyarázata I., Budapest: Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1991. Varga Zsigmond, Újszövetségi görög-magyar szótár, Budapest: Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1992. Igazság és Élet, Folyóirat a lelkipásztori és nevelői munka számára, Debrecen 2011/1; 2009/2; 2010/4; 2009/3 számai Reibach Gabriella, lelkipásztor, New York CSÍPJ
