Calvin Synod Herald, 2012 (113. évfolyam, 1-12. szám)
2012-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HÉRÁI,D 15 Igehirdetés-vázlat Igeolvasás: Lukács 17: 11-19 Jézus Jeruzsálem felé tart, az utolsó állomás elérése előtt, számtalan emberrel kell találkoznia, különböző helyszíneken. Názárettől Jeruzsálemig 150 kilométert tesz meg, gyalog. Útba ejti Sikémet és Jákob kútját is. Nem csak testileg, de lelkileg is megerőltető a távolságot legyőzni, Jézus mégis halad és soha nem bántotta meg azokat, akik nem értették meg küldetését. (Kínában nagyon szigorúan veszik az írás-olvasás megtanulását már gyermekkorban. Előfordult, hogy a három éves gyermeket addig ütötték, mert elfelejtett egy írásjelet, hogy belehalt a sérülésekbe). Jézus soha nem kényszerített senkit az O követésére, nem éreztette sem haragját, sem csalódottságát, azok felé, akiket nem érintett meg Isten országa. Sokan nem értették a jeleket és csodákat, amiket tett, pont azok nem értették, akik közé eljött. Jézus úton, van és történnek csodák, tanítások, megvendégelések, örömök, hálaadások és megerősödések. Krisztus halála és feltámadása után bekövetkezik a mennybemenetel és innentől kezdve várjuk az Ő visszajövetelét. Mi történne, ha Jézus visszafelé tenné meg az utat? Jeruzsálemtől Názáretig. Mi történne, ha Jézus visszafelé tenné meg az utat, ami életünkben? Ha újranézné napjainkat, heteinket, éveinket? Honnan jutottunk el hová? Hol tart most az életünk? Találkoztunk-e Jézussal? Megérintett-e bennünket? Meddig követtük Őt? Jézus ma is látja, a keményszívűséget, a felelőtlenséget, a félmegoldásokat, lemaradásokat, testi-lelki betegségeket. Krisztus betér egy faluba, odamegy be ahová mások nem szívesen. Egy olyan faluba megy be, ahol nem szeretik a betegséget, ahol nincs helye tíz leprásnak. Nincs könyörület, megszánás, betegápolás, nincs szánalom és szolidaritás. Nincs hit és így nincs sem gyógyítás sem gyógyulás. A mi életünkben hol van azoknak a helye, akik küszködnek, magányosok, nélkülöznek esetleg hitetlenek? Egyházunk életében, hol foglalnak azok helyek, akik nincsenek velünk? Akik ellenállnak vagy még keresgélnek, akik kallódnak vagy erőtlenné válnak? 'Szembe jött vele tiz leprás férfi 1. A falu előtt találkozik a leprásokkal. Jézus oda megy be, ahol betegség van. Mert a betegeknek van szüksége orvosra és nem az egészségeseknek. Odamegy be, ahol fintorgás van és sanda pillantások, oda megy be, ahol sok minden nem tetszik. Jézus azokat keresi meg, akikről más lemondott, vagy akik önmagukról mondtak le. 'Amikor meglátta őket' 2. Krisztus meglátja a leprásokat, nem lenézi őket, hanem rájuk néz. Szemtől-szembe. A papokhoz küldi őket és útközben meggyógyulnak. A papok már a meggyógyult emberekkel beszélnek, az egészségesekre néznek. Nagyon nagy szükségünk van arra a Krisztusra, aki meggyógyít bennünket, aki végrehajtja azt is, ami emberileg felfoghatatlan. Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Krisztus fordítja át az átkot áldássá, a betegséget gyógyulássá, a különbözőséget egységgé. Egyházunk számára is. 'Hol van a többi kilenc?' 3. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Előbb megkeres, utána megtart. Akiket már megtartott azoktól kérdezi - Hol van a többi? Hol van a többi időnk, energiánk, empátiánk, hol van a többi hitünk? A Krisztussal való találkozás tart meg bennünket 2012- ben is. Nt. Bíró Tamás Takaró nyújtás Amikor kisgyermek voltam édesanyám szokott elindítani az iskolába. Érdekes reggeleim voltak, mivel mindig kb. 10 perccel korábban keltett annál, amit kényelmesnek éreztem. Mindig próbáltam még egy kis időt nyerni takaróm melegében. Később mentem iskolákba, különféle helyeken dolgoztam és rácsodálkoztam arra, hogy ez a tíz perces igény mindig velem maradt, fiiggetlenük attól, hogy éppen mikor kellett felébrednem. Közben mindig igyekeztem fontos idők megélésére, események meglátására, számomra kimagasló emberekkel való találkozásra. Ez azonban már egy lelki dimenzió, amely rólam is kijelent valamit. Amikor a tőlem megtehető legjobbra törekszem, a legmegfelelőbb szavakkal próbálom ezt elbeszélni. Egy dolog bizonyos: nem akarok bármiféle takaró rejtekében meghúzódni amikor Isten kegyelmét ünnepeljük a Messiás születésnapjára. Benne reménység lépett be történelmünkbe és az embertársiasság értéke fény lett fel. Az Ő eljövetele megváltoztatta a módot, ahogy mi hívek látjuk az életet reménységével és szeretetével. Ne gondoljunk csak kényelmünk mentségeire, takarójára, amikor Krisztust ünnepeljük. Nt. Tóth Péter L. Megjelent az Egyházi Trombita Újság-ban Magyar Református Templom UCC Lorain, OH * * *
