Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-11-01 / 11-12. szám
22 CALVIN SYNOD HERALD Egy percnyi csend támadt. A tanító egész testében remegett. Egy nagy darab fehér krétát szorongatott az ujjai között, de apróra morzsolta, mint a dércét a malomkő, másikat kellett kezébe venni. Fojtott, belső viharzástól szaggatott hangon folytatta:- Három fiam küzd a csatatereken. E pillanattól kezdve én is katona lettem... Lehet, hogy a következő percben már átlőnek vagy felkötnek. Még egyszer és utoljára fölírom a kommandómat, a végrendeletemet a fekete táblára fehér betűkkel, keményen, magyarán, kitörölhetetlenül, halálig emlékeztetőén. És fölírta: Éljen Magyarország! Megismételte: Éljen Magyarország! írjátok ti is belé az irkátokba, a kis palatábláitokra és szívetek legeslegmélyére, úgy legyen! Újból kinyílt az ajtó. Az iskolaépület előtt e pillanatban masírozott el a román katonák harsonázó rezesbandája. Barna képű, magas román katona lépett be. Kissé meghőkölt, majd parancsoló hangon oszlásra szólította fel a gyülekezetét. Az apró gyerekek, kisfiúk, kisleányok, mikor az idegen, román parancsot meghallották, anélkül, hogy valaki mondta volna, intett volna, valami belső sugallatra, valamennyien fölálltak, csillogó gyermekszemmel, sápadozva, majd lázpirosan, éneklő hangon kiáltották feléje a tábla, a kis irkák, a szívük talizmánját: Éljen Magyarország! Gábor Mózes, a vén sas, az öreg szittya, csorduló könnyein át nézte az ő drága gyermekeit. Hetvenéves szíve összeroskadt a rá szakadt nagy események súlya alatt. Mintha már a boldog pitymallatot is látta volna lelki szemeivel, boldog, meleg mosollyal kékülő ajkán az apró padok felé elvágódott... / Patakfalvi Anna Az első tél \ Ideje előtt megérkezett A nemvárt, hideg tél. Hófehér lepel Betakarja a szennyezett Füstös, kis házakat, Utakat. Éles, hegyes, csikorgó Fogait hamar bemutatta. Félhet az, kinek Ajtaján táncot jár a szél. Itt kapott! De vajon kit? Hol? Azt nem tudni. Meleg ágyban? Vagy hideg vadonban? Vagy éppen a temető Sötét odújában? Mindig ismeretlen a jövő! De most megjöttél. Sokaknak háta borsózik - Kezeiket tördelve állnak Mélyet sóhajtva... Disznó lesz-e vágva? \___________________ Vagy a kemény tél Szilaj, vad dühében Még abba is beleszól? Csordul-e a jégcsap az eresz alatt? Borod kóstolatlan marad? Hallod sógor- Az éjszakai szél erős lesz! Mi éri a hontalant? Talán fejét süveg nem fedi. Hajadonfőtt kell Azt néki átélni. Míg gyermekének lábujjai Kivillognak a rongyok alól Mezítelenül, éhezve Hajlék nélkül... Belevágnak a rideg Világba, hol itt - hol ott - Fénylik már a zúzmara És jégen csoszog a vándor. Botorkálva - keres szállást A sötét, téli éjszakában ____________________/
