Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-07-01 / 7-8. szám
RAVASZ LÁSZLÓ: A HAZA És mikor közeledett, látván a várost, sir a azon. Luk. 9-14 Jézus hazafiúi érzéseibe két igén át pillanthatunk be. Egyik a keserű, prófétai harag jaj szava, amit Khorazin és Bethsaida felett ejtett, midőn szemére hányá azoknak a városoknak hitetlenségüket, ahol jelei és csodái lőnek. Jézusnak különösen fájt szülőföldjének hitetlensége azért, mert különösen szerette azt, és különösen azért szerette, mert az a föld az Ő hazája volt. A másik ige a zokogó Jézust állítja elibénk. Micsoda érzés lehetett az, amely könnyekre bírta a nagy Szenvedőt, aki könnytelenül vitte a Golgotára az egész világ bűneit! Ebben a fájdalomban Jézus embersége zokog föl: Neki hazája van és annak a vesztét siratja. Övé volt az örökkévalóság, bírt az egész földdel és mégis fájón drága volt Neki egy parányi föld, rajta járókelő szomorú emberek, hegyeknek és halmoknak édes vonala, az anyanyelv muzsikája, átöröklött szenvedések, álmok és remények szövedéke. Kicsiny volt az Ő hazája, keményszívű és megvetett népe, idegen a nyelve, kopár vagy egyszerű a határa s mégis könnye hullt e haza földjére, jajja szál felette s fájdalma, mint egy kiterjesztett szárny, féltőn letakarta. Nekem is van hazám: kicsiny, drága föld, parányi folt e nagy égitesten, mégis nekem drágább minden birodalmaknál és minden csillagoknál. Elhagyatott, keményszívű, ezer hibával megvert nép az enyém, mégis szeretem, szégyenét vállalom, kálváriáját magamra veszem és úgy érzem: „ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék azonnal én.” Nyelvünket csak egy tenyérnyi helyen beszélik, mégis zenéje ott remeg legédesebb emlékeimben, imádságaim e nyelv képeitől fénylenek, Istenemmel ezen a nyelven társalgók és magyar zsoltárok zengjenek koporsóm felett. Nekem van hazám! Nekem nincs hazám! Jött a vihar és összetörte. Örömünk siralomra fordult és büszkeségünk gyászba öltözött, elveszett belőle az, ami legszebb része volt és ajkán siralom kél: „jaj de árván ül a nagynépű város, olyan lön, mint az özvegyasszony, nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony, robotossá lön, most ott ül a népek országútján porban és hamuban, szennye e ruhája szélén, csodálatosan alásüllyedt, nincs vigasztalója.” (Jer. Siralmai 1:1-9) Nincs nép, amelyiken úgy betelt volna a próféta szava, mint rajtunk, de nincs nép, akit úgy vigasztalna a prófétaszó, mint minket: Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a tenger habjai (És. 48:18) Egy rövid szempillantásig elhagytalak, de nagy irgalmassággal egybegyűjtelek, búsulásom fölbuzdultában elrejtem orcámat egy pillantásig előled, de örök irgalmassággal könyörülök rajtad, ezt mondja Megváltó Urad! Vigasztaljátok, vigasztaljátok népem, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott, hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a 16____________________________________________________ mi Istenünknek! Minden völgy felemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége... (És. 40:1-5) Korazin, Bethsaida nem tért meg. Jeruzsálem megölte a prófétákat s azért ítélete elvégeztetett. Vége van az én nemzetemnek is, hacsak mássá nem lesz. A völgynek fel kell emelkednie, a halomnak alá kell szállnia, az egyenetlen legyen egyenessé, a bérc rónává: más magyarság, új magyarság, lelki magyarság támadjon! Ha ez a nép újra hívő néppé lesz, ha meghódol Isten akaratának és örök szövetségét megtartja, új élet és új föld következik el: „megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújhójának...” (És. 58:12) Már nem kérdezem? Kicsi lesz vagy nagy ez a nép, nem fontos? Régi határai maradnak meg, vagy újakat von az Isten keze, az sem reám tartozik: mikor és miképpen megy mindez végbe. Reám csak az tartozik, hogy ez a nagy benső megújulás megkezdődjék s én már kezdet lehetek. Viszem azokat, akik hozzám fűződtek: családomat, híveimet, barátaimat. Látok szemem előtt hívő népet, imádkozó népet, egy országot, amelynek Krisztus a királya, hallok egy nyelvet, amely Istent magasztalja és Róla beszél, kibontakozik szemem előtt, mint egy óriási panoráma, nagy történelme egy kicsin népnek, akin végbemegy a tékozló fiú csodája: elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott... * * * Örökkévaló Istenem! Köszönöm Neked, hogy magyarnak teremtettél és megengedted nekem, hogy e nép szenvedésiben, gyászában, dicsőségében és szégyenében részt vegyek. Vallom Előtted bűneinket, amelyek az én bűneim is: szívünk kemény, értelmünk balgatag, hitünk ingadozó és a lelkünk pártos. Meghajtjuk fejünket ostorod alatt és vezeklünk a porban és hamuban. De ígéreteid igazak és ámenek. Hisszük, hogy szövetséget kötöttél velünk és atyáinkkal és tudjuk, hogy az ég és föld megrendülhet, de ezt a szövetséget Te meg nem rontod soha. Hisszük, hogy ha Hozzád térünk és Te leszel egyetlen Urunk, feltámad a mi világosságunk. Könyörgök Hozzád, töltsd ki Szent Lelkedet erre a népre! Tartson bűnbánatot böjtöléssel, sírással és kesergéssel és úgy térjen meg Hozzád, a mi Istenünkhöz, mert könyörülő és irgalmas vagy Te, késedelmes a haragra és nagykegyelmű. Vidd ezt a népet idvességes önismeretre, hogy lássa meg bűneit és gyűlölje meg, forduljon el attól, ami vesztét okozta s tegye rá életét a Te ígéretedre. Gyomlálj ki közülünk minden pártosságot, Ellened való lázadást és egymás közötti viszályt és növeld meg a mi hitünket történelmi hivatásunkban és emberi méltóságunkban. Legyünk a Te néped, és ne lehessünk másképpen magyarok, csak mint a Te néped. Kezedben van nemzetünk jövendője. Nem kutatjuk, mit hoz, csak Te magad jöjj. Egyengetjük a Te ösvényeidet és készítjük számodra az útat. Imádkozó magyarok tábora egyre nő, szentséges öltözetükben siet a Te néped a Te sereggyűjtésed napján. Királlyá koronázzuk magunk és népünk felett a Te Szent Fiadat és nemzeti jövőnket, egész történelmünket odaszenteljük a Tre dicsőségedre. Szánj meg és válts meg minket, óh Szenteknek Szentje! Amen > < _____________________________CALVIN SYNOD HERALD
