Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja \_________________________ 112-ik évfolyam CALVIN SYNOD 2011. JÚLIUS -AUGUSZTUS Alapítva 1900-ban _______/ 7-8. szám A Szamaritánus asszony története János evangéliuma 4:1-42 „ Tudom, hogy’ eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek " János evangéliuma 4:25-26.v. A hit az a kapcsolódási pont Isten és ember között, amely a Vele való közösséget lehetővé teszi. Fontos, hogy tisztán lássuk azt, mi a hit, és hogyan hittek Jézusnak és Jézusban azok, akiket a Szentírás megörökített számunkra. Az Igeszakasz a szamáriai asszony élete és története által akar kigyógyítani bennünket a mi Urunk egy nagyon veszedelmes, a csupán formális üres, merev vallásosság betegségéből az önámításból. A történet azzal kezdődik, hogy Jézus találkozik a szamáriai asszonnyal, és úgy befejeződik be, hogy ez az asszony megtér és üdvössége lesz. Jézus találkozik egy emberrel, akinek az élete sok ponton beteg és bűnös, és ahogy beszélgetnek, ezek a fájó, sebek egymás után begyógyulnak. Az, hogy Jézus szóba állt ezzel az asszonnyal, nagyon nagy dolog volt. Az asszony sem értette, meg is kérdezte: hogyan kérsz tőlem bármit is, hiszen te zsidó vagy, én meg szamáriai?! Mert a zsidók és a szamáriaiak nem érintkeztek egymással. Évszázadok óta tartott a gyűlölködés, - de Jézus szava kigyógyítja az asszonyt, legelőször a gyűlöletből. Aztán kiderül az, hogy ez az asszony - nyílván a sok házasságaválása miatt - megvetett, kiközösített lehetett, mert egyedül járt a kúthoz, délben, amikor már senki nem járt arra - és az ilyen ember mindig keserű és magányos. Jézussal való találkozás után, örömmel ment vissza a többiekhez. Jézus enyhítette a lelki szomját, amikor az örök élet vizét kínálta fel neki; kigyógyította a tévhitéből, amikor felfedte önmagát előtte, kiemelte a mozdulatlanságból is, hisz ez az asszony visszafelé már fűt; kigyógyította a némaságból, és elkezdett beszélni a Messiásról - Jézus ezt az asszonyt teljesen átformálta. A sokféle betegség és nyavalya közül, amelyekben ez az asszony is szenvedett, és mi is szenvedhetünk, most csak egyről szeretnék írni az üres, téves, formális, öntelt, szemellenzős vallásosságról. A beszélgetésnek a csúcsa, az a mondat, amelyben Jézus felfedi önmagát az asszony előtt: „Én vagyok..." Itt fordul meg minden - legalábbis ennek az asszonynak az életében minden; eddig lehetett sok mindenről beszélni, ha túl személyes vagy túl kényes dolgokat feszegetett Jézus, ki lehetett térni - de erre most válaszolni kell! Először úgy beszél ez az asszony Jézussal, mint egy zsidó férfival, aztán már, mint rabbival, prófétával - de Jézus megmondja neki: a Messiás - én vagyok! Ugyanazt mondja, amit a Mindenható mondott Mózesnek az égő csipkebokorból: ÉN VAGYOK - itt a VAGYOK, van jelen. És ennél többet Jézus már nem is mond. Most az asszonynak kell válaszolnia: vagy elhiszi, vagy nem. Vagy igazat ad Istennek, vagy vitatkozik továbbra is. Itt Isten jelenti ki önmagát, és az soha nem maradhat hatás nélkül. Erre valamit mondani kell. És az asszony mond is. Nem a szavaival, de beszél a cselekedeteivel: megfordul, otthagyja a korsóját is, és elkezd futni abba az irányba, ahonnan jött, és elzengi az örömhírt: itt van a Messiás! És hívja a többi embert is Jézushoz, mert tudja, hogy nekik is Őrá van szükségük, hogy meggyógyuljanak és életük legyen. Arról szól a történet, hogy Jézus szava kigyógyította ezt az asszonyt az üres, formális vallásosság betegségéből és bizonyságtevő, szolgáló gyermekévé formálta át hogy miben állt ennek az asszonynak a vallásossága, hogy milyen ismérvei vannak ennek a formális hitnek, azt az asszony belesüriti egyetlen mondatába: „ Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." Először vizsgáljuk meg a szemellenzős vallásosságot aztán, hogy mi jellemzi a meggyógyult, egészséges, élő hitű embert. 1. A vallásos emberek sok mindent tudnak: Gyakran szólnak így: Én ismerem a Bibliát a hitvallásokat az egyház történetét, Van olyan, aki kioktatja az új egyháztagokat, a lelkipásztort is, tudja az egyháztagok bűneit, gyakran és hangosan emlegeti másoknak is, meggyőződése az, hogy vele minden rendben van. Mindent meg tud magyarázni, tud kritizálni, sőt ítélkezni - de nem tud szeretni. Tudja a dolgokat, de nem tudja megélni! Nincs élő személyes kapcsolat az Úrral, és ha a vallásosságban nincs szeretet - bizony nem ér semmit. 2. Aztán az is nagyon jellemző ismérve ennek a merev vallásosságnak, hogy Jézussal szemközt van - de nem ismeri fel Őt. Fogalma sincs arról, hogy kivel van dolga! Testvéreim, hányszor nem ismertük fel mi sem Jézust, amikor beszélt hozzánk, az Igén, az igehirdetésen keresztül; hányszor néztünk keresztül az Isten Fián, mert fogalmunk sem volt arról, hogy a színe előtt állunk. A vallásoskodó, de nem hívő ember nem ismeri, igazán Jézust, és nem is tud vele mit kezdeni. Mert ugyan hallott róla gyakran, de nincs életközössége Vele. Titok ez, amit csak úgy tudhatunk meg, ahogyan ez az asszony is: ha Jézus kijelenti magát, egészen valóságosan és egészen személyesen. De aki nem ismerte meg így a Messiást, annak még nincs örök élete,
