Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-07-01 / 7-8. szám
20 CALVIN SYNOD HERALD a Claude nevet kapja, ehelyett önhatalmúlag az Ábrahám névre akarta megkeresztelni a gyermeket. Az apa először az Egyháztanács, majd a városi tanács előtt tett panaszt. Kálvin ezért szerette volna, ha meghatározzák a tiltott neveket. A reformátor ellenfeleinek sikerült három hónapig is elnyújtani az ügyet, míg végül november 22-én megszületett a döntés. Minden olyan név használatát megtiltották, melyek a Genf múltjával kapcsolatba hozható szentekre emlékeztetnek. A Claude név (igen gyakori fiú- és lánynév) különösen is problémás volt, mivel Szent Claude (Kolos) egy ereklyéjét Genftől nem messze őrizték. A lelkészek szigorúan a Bibliához kívántak ragaszkodni, s attól sem riadtak vissza, hogy a keresztelés alkalmával jelentsék ki: a szülők által kívánt név szóba sem jöhet. A lelkészek szerint a rossza névadás ugyanolyan súlyos vétség, mint a polgári törvények megszegése. Az ilyen esetek igen kényelmetlen jeleneteket és igen heves reakciókat váltottak ki. Ebben a kérdésben különösen is hangsúlyossá vált a lelkészek többségének franciaországi származása. A keresztnevek körüli viták felerősítették a más kérdésekben már eleve ott húzódó feszültségeket. A genfi társadalom tekintélyes tagjai is szembenállást tanúsítottak, így a konfliktus az egyes családok büszkeségén túlmutatva a nemzeti érzést is érintette. Az ügy nagyban hozzájárult a társadalom és az egyház közötti távolság növekedéséhez. Amikor Michel Cop - a már említett lelkészhez hasonlóan - nem volt hajlandó egy gyermeket a Baltazár névre megkeresztelni (május 31.) az apa nem engedte, hogy fiának más nevet adjanak, sőt. kétségbe vonta a keresztség legitimitását is . A dolgok ilyen alakulását már nem lehetett nyugodtan tűrni. Ez volt az általános vélekedés: „Az idegenek uralnak itt mindent!” Nehezen csillapítható összeütközésekhez vezetett, amikor a lelkészek a saját szakállukra nevezték el a megkeresztelt gyermekeket. A franciaellenes hangulat összekapcsolódott a tulajdonképpeni problémával. Ez a konfliktus még sokszor a felszínre került az elkövetkezendő években. Az Egyháztanács és a lelkészek tekintélyének régi kérdésköre szinténújraelőkerült. 1547márciusábanFavreésazövéikeveredtek konfliktusba az Egyháztanáccsal. Favre teljesen felháborodott, kétségbe vonva az egyházi testület hatalmi jogosítványait, amikor őt is beidézték, szintén a keresztnév-ügy kapcsán. A lelkészek azt sérelmezték, hogy a tanács őket vádolja azzal: megsértik az Egyháztanács jogkörére vonatkozó rendelkezéseket. A lelkészek ugyanis a vétkeseket a magisztrátus elé küldték, és elvárták, hogy ha ragaszkodnak bűnükhöz, visszautalják őket az egyháztanács elé, hogy az egyházi fegyelem szerint rendelkezzenek felőlük, hiszen szerintük ez felel meg az Egyházi rendtartásnak és Isten akaratának. A lelkészek ragaszkodtak ahhoz, hogy a magisztrátus az Egyháztanács jelenlétében utasítsa Favre-t, hogy béküljön ki az egyházi testülettel. Kálvin is elment a tanácshoz, hogy kérje őket a Favre és családja elleni fellépésre. A tanács azonban úgy határozott az ügyben (március 31.): békességre kell törekedni, méghozzá békés úton. Bár Fare-t újra az Egyháztanács elé küldték, az egyházi testületnek megkötötték a kezét: nem mondhatnak mást neki, csak, jó intéseket, összhangban az Isten igéjével.” 4. Feszültségek és fenyegetések Ajúnius feszültségekkel volt terhes. Kálvin azt írta Viretnek: heves támadások érik az Egyháztanácsot. Férje távollétében ugyanis beidézték Francoise Perrint, az épp magándiplomáciai küldetésben, Franciországban tartózkodó „nevetséges cézár” feleségét, Favre egyik leányát, egy táncos rendezvényen való részvétele miatt, s azért, mert ezen az alkalmon az egyik lelkészt hazug disznónak nevezte. Az Egyháztanács ülésén erőszakkal tették ki a szűrét. Később Genfen kívül eső birtokán húzta meg magát, de az odaút során újra sértően nyilatkozott ugyanerről a lelkészről. Ez a közjáték is csak rontott Kálvin és a libertinusok viszonyán. Folytatjuk Nyirő József: Hull immár a fenyődoboz Völgyek torkában, patak mellett, tengő-lengő árnyékok, múló, apró fények közt húzódik meg az erdei szállás. Jó hat óra járás a falutól. Farkasfogba eresztett, gerezdes, gömbölyű fenyőgerendákból összenagyolt, magas üstökű zsindelyes kunyhó két ablakkal, keskeny ereszettel. Mellette rozzant pajták, szénacsűrök, beromladozott tetejű odrok, baromnak vert borókatövis-körök. Itt él a zsellérsorba került ember elhagyottan, a maga külön örömeiben és sírásában. A hegyek felnyomultak az égi jelek szomszédságába, és aranytüzbe borítja a vállukra emelt rabonbán, a nap. Borongó felhőket, reszkető ködöket hordozó magas és súlyos kőhomlokok a keskeny vízfolyások fölé tornyosulnak. Óriási fáknak, sűrű bokroknak szövedéke minden oldalon. A vágásokat virág foltozza eleven színekkel, mintha széttépett piros, fehér madárkák pihetollai lebegnének az avar zöldjén. Járt szörnyűséges hegyek vannak másfelé is, de - ott suvadjanak meg - azokban elvadul az ember, havasi betegség lepi meg. Ez a havasi betegség primitív formája az ösztönöknek. A szénán hálástól és erdők terhességétől telített ősparasztvágy, mely csendes morgással várja magára a sötétet. A lapos homlok tudása, mely nem terjedhet a tíz ujjon túl, a juhtej művészete. Kutyarágta, füstös ajtók megett laknak. Ormótlan, féreggyanús, aligmosakodott lények, kiknek a gondozatlanságától sárgák a fogai, m intha hűl lába, vagy halott népek viaszgyerty áj ába haraptak volna. A vegetatív élet hülyéi, kik lustaságukban lyukat ülnek a földbe. Megkuporodnak a lopott holmi felett, a fényes pénzt vigyorogva számlálják át egyik markukból a másikba. Rendesen túlszaporítják magukat. Az ibolyaszínűre csípett gyermekek a szalmán vánnyadóznak. A sárga penész-asszony merészen rántja térdei közé a forró fazekat, hogy gőzében elborultan fürödjék az örökkön éhes vágy. Ezer hely van, hol a széldöntés lejtőjén megülnek a vadak, és sokáig visszamarad az átható szag. A ferdén járó emberek világa ez, a havas nyomorultjaié. A természet csak látszólag kedves. Valójában ádáz és gyilkos, minden gyengét elnyom és megöl, az erős embert még súlyosabbá teszi. Az ilyen erdei szállásokon vaskos és egyszerű dolgok folynak. A fák közt járó minden székely koponya más
