Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-05-01 / 5-6. szám
Részlet Havadtőy Sándor Vigasztaljátok népemet c. könyvéből A lélek zúgása .Amikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, akkor az égből hirtelen valami zúgás támadt, olyan, mint az erős szélzúgás, és teljesen betöltötte a házat, ahol tartózkodtak, azután tűzhöz hasonlatos nyelvek jelentek meg nékik és szétoszolva, mindegyikük felett megállt egy-egy tűznyelv, akkor mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Lélek adta nékik szólniuk. ” (Apostolok cselekedetei 2:1-4) Pünkösd az egyház születésnapja. Amint az születésnapokon általában történni szokott, azok, akik nem vesznek részt az ünneplésben, félremagyarázzák az esemény jelentőségét. Sehol sem tűnik ki ez olyan világosan, mint a pünkösdi történetben. Akik részt vettek az ünneplésben, azt jelentik: „ Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Lélek adta nékik szólniuk.” Azok azonban, akik nem tartoztak Krisztus követőihez, tanácstalanok voltak, mondván egyik a másiknak: „Vajon mit jelenthez ez?” Némelyek pedig csúfolódtak és azt mondták, hogy az apostolok édes bortól részegedtek meg. Péter hamar a védelmükre kelt, mondván, hogy nem lehetnek részegek, hiszen csak reggeli 9 óra van. Mégis a keresztyén gyülekezeten kívül állók levonták a végső következtetést, hogy a jeruzsálemi szentek részegek voltak. Manapság, mikor istentiszteleteinket igyekszünk kimérten és méltóságteljesen vezetni, kényelmetlenül hat ránk az első keresztyének önfeledt ujjongása. Ha valaki szerfölött lelkesedik hitéért és vallásáért, azt mondják róla, hogy rajongó. Van egy külsőséges vallásosság, amely formalitásból, rítusból, szertartásból áll csupán. De ha valakiben megnyilatkozik a szívből fakadó vallásosság, amelyet a Szent Lélek öröme gerjeszt, akkor az emberek hamar ráfogják, hogy magán kívül van. Ez azonban ritka tünemény. Bizony minket senki sem vádolhat azzal, hogy az Isten leikétől részegedtünk volna meg. Pedig az egyház életében a Szent lélek jelenléte ma is éppen olyan fontos, mint az első pünkösdi ünnepen. Mi a Szent Lélek jelentősége? A Szent Lélek elsősorban az egység forrása. A Cselekedetek könyve beszámol arról, hogy „mindnyájan egy akarattal együtt valának.” Lehetséges, hogy ez volt az első és talán utolsó alkalom, amikor a keresztyén egyház tagjai egyetértésben éltek. Amikor az egyházat a mi kívánságunk, belátásunk és akaratunk szerint rendezzük, az eredmény ellentét, vita és széthúzás. Hányán megsértődnek azért, mert őket nem részesítették kellő figyelemben. Mások vezető tisztséget szeretnének betölteni. Ismét mások azért boldogtalanok, mert az orgonista nem úgy játszik, ahogy szeretnék. Az is előfordul, hogy valaki azért hagyja ott a gyülekezetét, mert a templomot nem az ő ízlése szerint díszítették fel. Kicsinyes dolgokért képesek széttépni a keresztyén egyházat. Mennyire így van ez az egyházak egymás között viszonyában is. Mennyit vitáztunk afelől., hogyan kormányozzuk az egyházat, miképpen kereszteljünk, hogyan osszuk ki az úrvacsorát, milyen szertartással szenteljük fel papjainkat. Sokakat mindez hidegen CAIMN SYNOD HERALD_____________________________ hagy, az egyházak kapcsolatában viszont égető problémák. Valahányszor a keresztyén egyház egységét a saját nézeteink szerint kívánjuk megvalósítani, elkerülhetetlen a vita és a széthúzás. Amikor ezt tesszük, alig vagyunk különbek a világi szervezeteknél. Nem csoda hát, ha azok, akik a keresztyén egyházon kívül állnak, képmutatóknak neveznek. Amit azonban a kívülállók nem lámák, az, hogy minket az Isten egységre hívott egybe. Ezt az egységet, amely jelenleg is az Ige hallgatásával közöttünk kialakul, nem mi hoztuk létre. Azért vagyunk egyek, mert valami olyan történt közöttünk, amitől nem lehet egyszerűen elszakadni. Az Isten személyesen szólt hozzánk és a szívünkbe ültette a szeretetnek, a jóságnak és a szívességnek a vágyát. Az Isten lelke nélkül a tanítványok csoportja széthúzó és megfélemlített társaság volt csupán. Az Isten leikével dinamikus és bátor közösséggé lettek. A Szent Lélek jelenléte nélkül mi is széthúzunk, és kicsinyes dolgokról vitatkozunk csupán. De ha erőt vesz rajtunk a Lélek, akkor semmi nem tudja megdönteni egységünket és nincs olyan feladat, amit ne tudnánk megvalósítani. Hiszünk-e a Szent Lélekben, a bennünk élő és munkálkodó Istenben, aki kiegészíti gyengeségünket, kipótolja tudásunkat, átgyúrja akaratunkat, egységben tart mindazokkal a testvérekkel, akik szeretik Krisztust, megajándékoz kegyelmével és felszerel minden fegyverrel, amivel a világot meghódítjuk az O számára? Istenkeresők vagyunk-e csupán, vagy Isten által megszállottak és vezetettek? Még egy másik dolgot is el kell mondanunk a Szent Lélekről. Minden igaz hitnek a lelkesedés az igazi hajtóereje. Nem mintha meg kellene ismételnünk a pünkösdi jelentet, vagy meg kellene próbálnunk a nyelveken való beszélést. Pál apostol még azokban az időkben józanságra intette korinthusi híveit. A mi hibánk azonban ennek egyenesen az ellenkezője. Nincs bennünk lelkesedés semmi iránt és nincs előttünk olyan nagy ügy, amiért hajlandók lennénk az életünket is feláldozni. Nem halljuk Isten szelének zúgását és nem látjuk senki fején a tűzhöz hasonló nyelveket. Ha Jeruzsálemben lettünk volna azon a napon, nagyon valószínű, hogy az egészből nem láttunk és nem hallottunk volna semmit. A lelkesedés az első keresztyén egyháznak a legjellemzőbb vonás. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv elmondja, hogy „buzgón szorgalmatoskodtak,” „naponként egy szívvellélekkel megjelentek a templomban,” „örömmel dicsőítették az Urat.” Pál apostol pedig a Szent Lélek ajándékáról beszélve azt írja: „Örvendezzetek az Úrban mindenkor, ismét mondom: örvendezzetek!” Az őskeresztyén egyház életét meg sem értjük, ha nem tartjuk szüntelenül szemünk előtt azt a magabiztos, ujjongó, győzelmes hangulatot, mely őket eltöltötte. Az Úr segítségére támaszkodva, ez a bátor, lelkes kis csoport Isten győzelmi ígéretének lett a hordozója. Honnan származott az a szent meggyőződés, mely ezeket az egyszerű, társadalmilag alacsonyrendű, politikailag befolyás nélküli, tanulatlan és tudatlan embereket kiemelte hétköznapi életük szürkeségéből és megtöltötte a jószerencse és siker biztos érzésével? Azok, akik közel álltak hozzájuk, egyöntetűen állítják, hogy ____________________________________________________17
