Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-03-01 / 3-4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja \_________________________ 111-ik évfolyam CALVIN SYNOD 2010. MÁRCIUS-ÁPRILIS Alapítva 1900-ban __________/ 3-4. szám Jézus ott keres és talál meg, ahol éppen vagy... A feltámadás evangéliuma sokféleképp és sok oldalról van megörökítve a Szentírásban. Olyan, mint az üzlet kirakatában egy drága kristály, egy gyémánt, amit sok oldalról és több fénnyel világítanak meg. Igen, a feltámadás evangéliuma Isten drága kristálya, gyémántja a világnak és az evangéliumok sok oldalról világítják meg ugyanazt a csodálatos igazságot: Krisztus halálával és feltámadásával azt adja tudtunkra a mindenható Isten, hogy újra nyitott hozza az út. Az isteni kegyelem és szeretet, és megbocsátás erősebb, mint a bűn és a halál, mert mindkettő legyőzetett a kereszten és az üres sír által. Újra van örök élet és nyitott az örök élet kapuja az emberiség számára. A kérdés immár csak az, hogy mit tesznek ezzel a drága kristállyal azok, akik Jézus közelében élnek: a tanítványok. A kér des, csak az, hogy milyen kihatással lesz ez életükre. Lássuk csak, hogy mi történik egy ilyen húsvéti találkozás során: „Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt hozzájuk: „Hozzatok a most fogott halakból!" Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus erre ezt mondta nekik: „Jöjjetek egyetek!” A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret és odaadta nekik, ugyanúgy a halat is. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül. ” (Jn 21:9-14) Jézus Krisztus feltámadott, az Úr él! A tanítványok mindegyike, még Tamás is meggyőződött erről. Életükön, életformájukon azonban a feltámadás csodája és az új élet öröme egyáltalán nem látszik még. Tudják és hiszik, hogy Isten legyőzte Fia, Urunk által a bűnt, a halált, de ez az örömhír személyes életükre még nincsen semmi kihatással. Életüket és lelkűket még nem igazították ehhez az új valósághoz. Nem mernek újba kezdeni és Jézus testi közelsége nélkül mintha nem mernének tanítványként élni. A tanítványok lelkében van hit, de azt nem vallják meg. Hitük sem a saját maguk számára, sem környezetük számára nem jelent változást: nincs szolgálat, misszió. Lelkűket átjárja a nosztalgia és tétovázás: teljesen bizonytalanok. Olyan tanítványok ők, akik nem teremnek “gyümölcsöt,” hanem csak úgy éldegélnek, vegetálnak, merengenek. Vajon nem-e rólunk szól ez a helyzetkép? Keresztyének vagyunk. Maga a nevünk is azt hirdeti a keresztelés által: Krisztushoz tartozó! Húsvétot ünnepelünk, tudjuk és hisszük, hogy Jézus feltámadott, ám amikor a hétköznapokat éljük, amikor a mindennapi kenyérért küzdünk, vajon merünk-e Krisztushoz tartozókként élni, vajon látszik-e, hogy Krisztus által van új életünk, más életünk, életünket átjárja-e csordulásig az örömhir és csoda?! Sokszor kesergünk a gyülekezetben, betegágyaknál, a gyászban, a mindennapok küzdelmében, hogy nincs gyümölcse a Feltámadott Krisztusba vetett hitnek, hogy meddő tanítványi életünk! Jézus, noha még tanítványai nem ismerték fel őt, újra megjelenik, és újra csodát tesz! Nemcsak egy pár halat ad a tanítványoknak, hanem reménységen és várakozáson felül újra megtelíti az üres hálót, s noha túlsúlyos, mégsem szakad el! Jézus a meddő és csüggedő életű tanítványai mellé szegődik, megáldja élelemkereső és mindennapi küzdelmes munkájukat, sőt a megfáradt tanítványokkal vállalja az asztalközösséget is. És ebben az asztalközösségben újra életre kelnek a tanítványok! A meddő életű tanítványokhoz újra közeljön Jézus, éhségüket O akarja és tudja csillapítani. Egyedül csak O tudta lelkűket is a halálból kiszabadítani. Egyedül Krisztus adhatott és adott is újra lendületet és erőt arra, hogy újra cselekvő módon éljék meg tanítványságukat, a Vele és egymással való testvéri közösséget. Folytatás a 14. oldalon
