Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-01-01 / 1-2. szám
Kemény Zsigmond: KÉT BOLDOG (Folytatás múlt számunkból - Befejező rész) Csiaffer, mint az orvos, ki egy idegláz krízisének jelenségeit kémli, oly részvéttel, oly figyelemmel nézett Kocsárd arcára, míg az a fermánt elolvasá.- Lám, lám. nagyságos barátom, én a szultánnak egy zabföldnél többet adok át, de ajkaim mégsem ejtik ki a békétlenség hangjait, melyekre Enlisz tanítja a kevély szívűeket. Kocsárd aligbontakozhatik ámulatából. Mesének rémlett előtte a fermán tartalma, bár hosszabb ideig mulatván Isztambulban, a törökök szokásait ösmeré.- S te, bár semmivel sem vádoltatok a selyemzsineg után rohansz, és koporsód fölkeresésére sietsz, csupán azért, mert kincsed másnak is megtetszett? Csiaffer botránkozással hallá az ifjú szavait. - Fiam - mondá - a tévelyegők nyelvén beszéltél. „Engedelmeskedjetek Istennek, engedelmeskedjetek a prófétának s azoknak, kiknek közületek a föhatalom jutott” - ezt parancsolja a Korán, melynek selyembe kötött és a paradicsom drágaköveivel ékített eredeti példányát a hetedik égből Gábor angyal hozta le, midőn Mohamed, hogy Allah rendeletéit átvehesse, egy éjszaka Mekkából Jeruzsálembe s onnan az alsó égbe utazott. Aztán, kedves magyar bégem, lelki nyugalmadnak megszerzése végett, tanuld meg e szép arab verseket: „Amint közeleg a végzés, nem használ az őrizkedés; amint jő a határozás, nem használ a tanácskozás!”- Én, Csiaffer basa, e helyzetben mégis összetépném a fermánt, s híveimet zászlóim körül gyűjtvén, karddal oltalmaznám gyémántjaimat, lovaimat és háremhölgyeimet. Csiaffer ábrándos hangon mondá:- Figyelmezz e jóslatra, melyet szent könyvünkből olvastam: „A végítélet napját rémes idők előzik meg, midőn fúni fog a tikkasztó szél, mely az igazhitüeket és a Koránt elsepri. A földön pedig csak a bűnösök maradnak, hogy bálványaik előtt térdeljenek, s a világ ismét mély tudatlanságba merül. Az állatok fognak beszélni és a lélek nélküli eszközök cselekedni. S megjelenik Kahtán ivadékából a kényúr, ki pálcájával hajtandja maga előtt az emberiséget, mígnem a bárányszívűek is farkasokká válnak, hogy fogaikat ellene vicsorgassák, érezvén hátaikon a dorong ütéseit. Ekkor egy század múlva meghalnak a csillagokat tartó angyalok, lehullanak a kisebb égitestek, háromszor harsog a trombita, a nap szénfekete lesz, a mennybolt a hévtől összeolvad, s a világ épülete, mint egy álomkép, eltűnik Allah szeme elől...” íme, nagyságos barátom, a jóslat szerint előbb söpörtetik el a Korán a föld színéről, s csak azután szabad Kahtán ivadéka ellen morgani azoknak, kiket pálcája ver.- Engedek, Csiaffer basa, okoskodásaidnak, mert tudom, hogy minden háznak más szokása van, és az iszlám törvényei különböznek a mi erkölcseinktől. De ha ellenszegülni nem akarsz, legalább távozás által mentsd meg vagyonod egy részecskéjét, és ments meg becses éltedet.-A távozás által! - sóhajtá Csiaffer. - Najashi etópiai király befogadta a Mekkából szaladókat, és ki nem adá, mert azok a prófétának engedelmeskedtek; de nincs igazhitű, ki hajlékot nyisson az engedetleneknek, kik a szultán törvényei ellen tesznek, CALVIN SYNOD HERALD_____________________________ mert a szultán jogait a kalifáktól öröklé, a kalifák Alitól, Ali a prófétától és a próféta Allahtól.- Kegyelmes basa, jusson eszedben, mennyi hálára köteleztél, midőn magas udvarodba voltam. O, engedd e nagy tartozás egy részét lerónom!... Ha hitsorsosaid vendégszeretetében nem bízol, jöjj, kérlek, váramba, mely mint urát fog tisztelni, s nem leend hatalom, hogy az erdélyieket rábírja, hogy a házjogot megsértve egy menekvőt visszautasítsanak, vagy ellenségeinek föláldozzanak.- Fiam! A magas szultán palástjának szegélyéhez fogóztak a nagy török birodalom előkelői valaha a ti adófizető fejedelmeteknek szűk kaftánya mellé bújtak volna, erről soha beszélni sem hallottam... Inkább két kezemmel tépném ki tisztes szakállamat, mintsem ily megaláztatásra gondoljak. Komor-büszkén mondá e szavakat Csiaffer, azonban rögtön kisimultak homlokának redői, és szívindító nyájassággal kérdé:- Meggyőződtél-e már, kedves uram, hogy vakon borotkáznál Allah ösvényein, ha elfoglalt földecskédért Rákóczi ellen vétni akarnál?- Az istenért - kiáltá Korcsárd -, hagyjuk az én csekély ügyemet, midőn a te drága életed áll kockán.- Nem... ígérd előbb meg, hogy innen lehajtott fővel távozol, s nem emeled fel többé makacs nyakadat, ha Rákóczitól még új kárvallást szenvednél is.- Nagyságos vezér! Nálunk más eszmék uralkodnak, mint nálatok... Ha a próféta nektek azt rendelte volna, hogy minden három lófarkas és kisebb baga, minden aga és effendi, minden kádi és ulem, minden kajkamán és a különböző nemzetségek sejkei, aztán meg az emírek, kik más színű turbánt hordanak, mint a többi alattvalók, és a nagy tisztességben álló bégek, kik szép vagyonnal bírnak, együtt határozzák el, hogy mit tehessen a fejedelem, mit ne tehessen: csak akkor lenne a ti állapototok oly nemű, mint az erdélyi úri rendeké. Képzeld magadat ily helyzetben, és úgy ítéld meg: ha vajon szabad-e számba sem venni a jogaimon ejtett sérelmeket!- O, fiam, fiam! Én ily kábaságot képzelni sem tudnék. Hiszen ellenkezik az égi törvényekkel. Lásd! Allahnak négy fő angyala van, kik rangban elsők. Utánuk kisebbek következnek, szép renddel. Közülük némelyik magasztalásokat énekel; más az emberekért könyörög; más érctáblákra tetteinket jegyzi föl; más pedig az Isten trónját hordozza. Aztán vannak millió repülő lények, kik az angyaloknál durvább tűzből alkotván, földi szenvedélyeket éreznek, s bár nemesebbek nálunknál, olykor a bűntől sem iszonyodnak vissza. De Allah angyalai és nemtői rangkülönbség nélkül engedelmesek. Senki sem akar az ő szándéka ellen cselekedni, senki sem bátorkodik bölcsességét vizsgálni, senki sem mer útjába korlátot vetni vagy végzései ellen zúgolódni. Csak Azazil, a kevély főangyal, agyarkodott Allah tettei miatt, s megpróbálta számon kérni tőle; de Allah a poklok mélyére lökte őt, hogy lealáztatásán tanulják meg az emberek a hatalom ellen nem rugódozni. S íme, nagyságos barátom, te most Azazil nyomdokai után kívánsz indulni. Ez nagy gőg jele... Azonban ha a világ bölcs rendjét hályogos szemeiddel be nem láthatnád, legalább fontold meg, hogy föltett szándékod veszélyekkel jár, s egy haszontalan hegyoldalért váraidat és életedet is kockáztatod.- De kegyelmes Csiaffer! Mentői nagyobb a veszély, annál kevésbé lehet gyávaság nélkül hátrálnom. ____________________________________________________21
