Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-09-01 / 9-10. szám
' AMERIKAI MAGYAR-----------------------------------------------\ REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület CALVIN IIFmAI Ij hivatalos lapja SYNOD MLN/iLL/ Alapítva 1900-ban \ s 111-ik évfolyam 2010. SZEPTEMBER - OKTÓBER 9-10. szám Részlet Dr. Ravasz László HAZAFELÉ... című könyvéből A lelket meg ne oltsátok (Reformáció emlékünnepe) A lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek. Mindent megpróbáljatok: ami jó, azt megtartsátok l.Thess. 5:19-21 Mi lenne a világból, ha minden tűz kialudnék, s egyetlenegy helyen lehetne lángot kapni? Micsoda hatalom volna az, aki egyedárusa a tűznek, micsoda árat kellene fizetni azért, hogy valaki tűzhöz jusson és micsoda hidegség, sötétség borulna a világra és a szívetekre. Több mint ezer esztendő Istennek a Lelkét, ezt az égi lángot, megoltotta. Egy ember kezében volt csupán a drága kincs, s akinek Ő nem adott, annak örökre megfagyott a lelke. És lassan hűlt és sötétedett a világ, jég fagyott a szívekre, hómező borította el a viruló földeket s az ember fáradtan, eltorzulva haladt a végső elnyomorodás felé. A prófétálást megvetették s az élő Ige helyére a halott ceremóniát tették. A lelket meg ne oltsátok. Ez volt a reformáció nagy üzenete. Istennek Igéjéből áradt ez a lélek, közvetlenül gyűlt fel a hívő szívében. Egyenest az Úr Jézus Krisztustól, mint legfőbb prófétától fogtak égi tüzet a lelkek. Az élő szó bizonyságtétele, az írás magyarázása és a szentek közös imádsága foglalta el a néma szertartások helyét. Nagy, boldog kockázat volt ez, megpróbálása mindennek, lehetőnek és lehetetlennek, képtelennek és vakmerőnek, de egyszersmind megtartása annak, ami igaz volt, amiről az írás bizonyságot tett s amire a Szentlélek belső testimoniuma pecsétet ütött. Isten akarata volt ez már és nem lehetett engedni belőle. Meg kellett tartani kísértés és fenyegetés között, szegénységben és gazdagságban, életben és halálban. Meg kellett tartani a legfőbb jót, amit Isten tanácsolt, amit Ő követelt. Sokan odaadták vagyonukat, hírnevüket, e világ dicsőségét és életüket. Sokan mentek gályára, még többen hagyták el szülőföldjüket, gyermeket, nőt, testi életet, hírt és jólétet, hogy megtarthassák az élet koronáját. Meghaltak, de a lelket meg nem oltották. nj In Bottyán János A FORDÍTÓ- Károli Gáspár emlékezetének -Alkotni könnyebb: a szellem szabad, A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad, S vakmerőén méri Istenhez magát... Az alkotás jaj, kísérteibe is visz. A fordítás, a fordítás - alázat. Fordítni annyit tesz, mint meghajolni, Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni, Valaki mást, nagyobbat átkarolva, Félig őt vinni, félig vele menni. Az, kinek szellemét ma körülálljuk, A Legnagyobbnak fordítója volt. A Kijelentés ős-betűire Alázatos nagy gonddal ráhajolt. Látom: előtte türelem-szövétnek, Körül a munka nehéz árnyai: Az Igének keres magyar igéket. Látom, hogy küzd: az érdes szittyanyelv Megcsendíti-e Isten szép szavát? És látom: győz, érdes beszédinek Szálló századok adnak patinát. O be nagyon kötve van Jézusához, Félig ő viszi, félig Jézus őt, Mígnem Vizsolyban végül megpihennek, Együtt érve el a honi tetőt. Amíg mennek, a kemény fordítónak Tán verejtéke, s tán vére is hull, De türelmén és alázatán által Az örök Isten beszél - magyarul. ^_________________________________________________p
