Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-05-01 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD 21 érdekében. Egy párizsi küldöttség számára javaslatot készített, melyben az igehirdetés szabadságát helyezi előtérbe. Úgy véli, ha az Isten igéje megkapja ezt a szabadságot, győzelemre is jut. A javaslat igazságos bírák kinevezését követeli, valamint azt, hogy a vádlottaknak is legyen lehetőségük a szólásra. Ugyanaz a gondolat tér itt vissza rövidített formában, amit Kálvin az Institutio bevezetőjeként I. Ferencnek írt levelében fogalmazott meg az evangélium szabadságáról. 7. Hagenau, Worms, Regensburg A strasbourgiak számára Kálvin több volt, mint a francia reformáció ügyének védelmezője. Azért is ragaszkodtak ahhoz, hogy jelen legyen a disputák alkalmával, mivel - ahogy ezt Melanchthon véleménye is tükrözi - kiválóan ismerte a Bibliát, a teológiát és az egyházatyák írásait. 1540-ben Hagenauban tartották meg azt a kollokviumot, amiről még Frankfurtban döntöttek. Itt azonban semmi másról nem sikerült megállapodni, mint a legközelebbi találkozó időpontjáról és napirendjéről. Erre az összejövetelre Wormsban került sor. Bucer gondoskodott arról, hogy Kálvin is jelen lehessen. Ebben az időben egyébként a genfiek már próbálkoztak Kálvin visszacsábításával; a reformátornak a genfi tanácshoz írt levele szerint a wormsi megbeszélésen való részvételét a strasbourgiak mellett mások is támogatták. Ez a hitvita sem hozott azonban gyümölcsöző beszélgetéseket, az 1541-ben tartott regensburgi találkozó ugyanakkor már jelentős eredményekkel kecsegtetett. Kálvin arról ír Farelnek: a megigazulást érintő kérdések egy részében egyetértés van kibontakozóban. „Kialakítottunk egy olyan formulát, amit kis kiigazítások után mindkét oldal elfogadott. Szerintem téged is meglepne, mennyi dologban engedtek ellenfeleink. A mieink ragaszkodtak az igazi tanítás lényegéhez, úgyhogy a formulában semmi olyat nem találsz, ami ne lenne benne a mi írásainkban is. Tudom, neked jobban tetszene egy világosabb magyarázat, és ebben a tekintetben egyet is értek veled. De ha belegondolsz, miféle emberekkel van dolgunk, te is beismered: nagyot léptünk előre.” A megbeszélések azután az egyházzal és az egyházi tekintéllyel, valamint leginkább a transsubstantiatióval (átlényegüléssel) kapcsolatos nézetkülönbségek miatt akadtak meg. Kálvin kertelés nélkül beszél erről: „Higgy nekem, ilyen ügyekben erős emberekre van szükség.” Kálvin itt és most felülkerekedett félénk és visszahúzódó természetén, és mikor évekkel később visszatekintett ezekre a beszélgetésekre, bevallja, akarata ellnére kényszerült arra, hogy efféle ünnepélyes összejöveteleknek tegye ki magát. Nem is várta meg a dolgok kimenetelét, Bucer és Melanchthon tiltakozása ellenére elhagyta Regensburgot, és augusztus 8-ára visszatért Strasbourgba. Gyülekezetének gondját nagyon a szívén viselte. Hazatérésének több oka is volt. A menekültek még mindig valósággal áradtak Franciaországból, s a helyettesítését ellátó lelkész távozása szükségessé tette jelenlétét a gyülekezetben, Capito betegsége pedig az akadémiai munkát is megakasztotta. Ehhez járultak még családi gondjai is. Folytatjuk következő számunkban Kemény Zsigmond: KÉT BOLDOG (Folytatás március-április-i számunkból) II. Hagyjuk utazni Csiaffert, és ballagjunk a Maros partján fölfelé, míg Erdélybe érkezünk, hol I. Rákóczi György uralkodik. Aradtól kezdve termékeny, de művelet alá ritkán vont vidékek tűnnek szemünk elé. Itt a hegyéiről minaret tekint reánk, ott a templom tornyának harangjai zúgnak. Itt virágzó gyümölcsfák közül nagy épület emelkedik ki, melynek ablakai udvarra néznek, hogy a háremhölgyek szépségét kandi szemekkel meg ne bámulhassuk; ott puszta és romlatag kastélyban a deli magyar nő még nem feledte el szeméremmel párosítani a fesztelen társalgást, míg a szomszéd vályogház kapujánál a szép oláh menyecskék rózsaajkai incselgőn nevetnek, ha figyelmünk hókarjaikra és fedetlen mellükre téved. Az út közepén csibukkal kezében s töltött pisztollyal övében halad az aga; az út széléről félénken süvegeli meg a pór, a nemes pedig korán mellékösvényre tér, hogy a találkozás miatt ne legyen kénytelen vagy az hiedelmet vagy önérzetét sérteni. Lippáig tart e feszült, de még egészen föl nem bomlott viszony, azon túl mindent komorabb színben látunk. Lippa a Maros-parton az oszmánok végvára. Ami Lippa körén felül esik, jobbról a lugosi őrizet által némileg fedve van ugyan, de már a bal oldalon védelmet nem lel, mert Borosjenő Rákóczi hatalmában. S mihelyt Lippát hátrahagytuk, a közigazgatás és rend legvékonyabb fonalszálai is szakadoznak. Egyik helységben török falubíró bontja fel a keresztyén pap által kötött házasságot, a másikban háremekből rablott nővel kéjéig a magyar. Itt az egész falunép orgazda hírében áll, amott a hódító és legyőzött faj egyénei a legkisebb port is karddal intézik el. A hegyláncok rejtekeiből pedig oláh haramiák törnek ki, s fölterelik a vidék gulyáit, csak arra ügyelvén, hogy a jenői vár körét ne bántsák. E zabolátlan elemek vad küzdelmei az erdélyi határon rögtön megszűnnek. Keskeny völgybe érkezünk, hol egy végvár kapuján már a fejedelemség címere függ. A kanyargó Maros miatt e völgy járhatatlan; de jobbról a hegyfokon út töreték, míg az átelleni meredeken gyalogösvények sem tarthatják mindig fenn a közlekedést. Jobbról minden magas ponton várak néznek a Maros tükrére, s fényes öltözetű lovagok vágtatnak a kövezett úton, vagy lassan szállanak alá dereglyékben és kisebb csónakokban. Tündéri világ ez, mozgó, változó és regényes képletekkel, hol a vad természet bűbáját emberi kéz alkotásai szédíték meg, s a zöld erdők szép pártájára a családi élet és daliás szellem bogiárait tűzték. Amint továbbhaladnánk, tágabbnak lelnők a Maros völgyét; de pihenjük ki már magunkat Kun Kocsárdnak pompás várában. Csiaffer basán kívül alig vala sorsával elégültebb férfiú, mint Kun Kocsárd.
