Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-05-01 / 5-6. szám
2008 - Zwingli év 2009 - Kálvin év Willem van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája IV. Institutio christianae religionis (A keresztyén vallás rendszere) (Folytatás a múlt számunkból) Kálvin azáltal kerüli meg a vitás kérdést, hogy felülemelkedik rajta. Ez a képessége később is lehetővé tette számára, hogy a különböző hagyományokat összeegyeztesse. A sákramentumok tárgyalása során Kálvin számos utalást tett a keresztség és az úrvacsora gyakorlatára is. Síkra szállt a hetenkénti úrvacsora mellett. Liturgiái javaslata: kezdésnek imádság és igehirdetés, ezután a lelkész feleleveníti az úrvacsora szereztetését, hirdeti az abban megpecsételt ígéreteket, azokat pedig figyelmezteti az úrvacsorától való tartózkodásra, akiket Isten parancsolatai szerint el kell utasítani. Az úrvacsoraosztás előtt imádság következik, majd a Szentírásból való felolvasás és zsoltáréneklés mellett a lelkész megtöri a kenyeret, és nyújtja a kelyhet. Ezután figyelmezteti a gyülekezetét hitük őszinte megváltására a keresztyén életvitelben. Az istentisztelet zárása: hálaadó imádság, zsoltár, áldás. Kálvin mindebben azt a mintát követi, amit a korai egyházi szokásokról talált. Liturgiái programját íróasztal mellett tervezte meg, de lehetséges, hogy franciaországi vándorlása során az általa vezetett összejöveteleken alkalmazta is. Az Institutio későbbi kiadásaiban ezeken a részeken alig változtatott. Liturgiái elképzelése lényegében nem módosult, bár a genfi gyakorlat eltért az általa leírtaktól. Ebből arra következtethetünk, hogy a liturgia, mint olyan, számára nem volt elsődleges fontosságú. Az igazán fontos számára: Isten tisztelete, imádata lélekben és igazságban. Amikor 1536-ban Platter megjelentette az Ins ti tutiót, Kálvin már úton volt Ferrara felé Charles d'Espeville álnéven, du Tillett társaságában. Azt remélte, innen majd tevékenyen segítheti a franciaországi reformációt. A ferrarai hercegnőről, Renátáról (1510-1575), XII. Lajos leányáról köztudott volt, hogy rokonszenvez az evangéliumi mozgalommal. I. Ferenc udvarában nevelkedett, Lefévre d'Étaples tanítványaként, és kapcsolatban állt a néraci Marguerite d'Angoulémmel. Kálvin abban bízott, hogy sikerül a francia arisztokraták segítségét megnyerni a francia protestánsok támogatására. Bár tartózkodása rövidre sikeredett maradandó barátság szövődött köztük, melynek jelentőségét néhány, Renátának írt leveléből mérhetjük le. Az ő udvarában találkozott Kálvin Clément Marot-val (magyarosan: Marót Kelemen, 1496-1544), aki később, 1542-ben keresett menedéket. 5. FERRARAI LEVELEK Ferrarai tartózkodása idején - Coliadon adatai szerint - Kálvin két levelet írt, melyeket 1537-ben Platter meg is jelentetett. Kálvin ezekben így nevezi magát: „a Szentírás genfi professzora.” Az első levél címzettje egykori barátja, Nicolas du Chemin, CALVIN SYNOD HERALD_____________________________ aki tanácsot kért tőle afelől, hogy szabad-e részt venni olyan istentiszteleten, melyen miseáldozat is van. Kálvin elmélyedt a kérdéskörben, ami még sokáig foglalkoztatta őt. Álláspontja szerint - mely egybecseng Bucerével, Péter Mártíréval és Melanchthonéval - „Bábel szégyenfoltjait” amint lehet, el kell hagyni. Krisztus igéjére hivatkozva buzdítja barátját arra, hogy ne szégyellje hitvallását. „Isten parancsát nem tehetjük gyáván vita tárgyává anélkül, hogy istentelenekké ne válnánk. Nem várhatunk azoktól jó eredményt, akiknek a félelem és a gyávaság a tanácsadójuk. Ezekből az érzelmekből mindig torzszülött gyermekek születnek.” Nem csupán akkor jutunk erre az eredményre, ha békésen elmélkedhetünk az árnyékban - állítja Kálvin. Isten hitvallói vértanúi is így gondolkodtak, akik a kereszt, a tűz és az elnyomás fenyegetésének közepette is hűségesek maradtak. A másik levelet Hérard Rousselnek írta, aki - Brifonnet püspök köréből indulva - az evangélium hirdetésére szánta el magát (magára Kálvinra is hatással lehetett). Navarrai Margit kinevezte őt Oloron püskökévé, ő pedig elfogadta ezt a kinevezést - nem úgy, mint Kálvin a neki szánt egyházi hivatalát. Ez szakadékot teremtetett közöttük, ami már a levél bevezetéséből is kiderül: „Kálvin János egy régi barátnak, jelenlegi prelátusnak.” A levél hangvétele már kevésbé barátságos. Kálvin világossá teszi, hogy szerinte az egyházi tisztség esetében a döntő nem az ordo státusza, nem is a tisztség hordozójának érdeme, hanem az egyház fensége. Nem kétséges, hogy Roussel is az evangélium hirdetését tekintette legfontosabb püspöki feladatának. Talán ez az egyik oka annak, hogy nem válaszolt Kálvin levelére. Roussel püspök maradt, és istenfélő életet folytatott. Hitet tett az egyre tisztuló evangéliumi tanítás mellett. Ezt azonban azon az egyházon belül tette, melyet Kálvin elhagyott. Kálvin nem lett püspök, de találóan mondta saját, egész életében viselt tisztéről: a Szentírás útmutatásának „lelkipásztori püspöksége.” Kálvin du Tille-vel együtt tért vissza Ferrarából Bázelbe. Du Tillet továbbment Genfbe, Kálvin viszont Párizsba utazott, hogy elintézzen egy-két ügyet, majd fivérével és nővérével együtt elhagyta Franciaországot, hogy Bázelben vagy Strasbourgban telepedjen le. Célja nem változott: a franciaországi evangéliumi mozgalom teijedését akarta szolgálni tanulmányaival és írásaival. Az V. Károly és I. Ferenc közötti konfliktus katonai csapatmozgásai azonban nem engedték, hogy Lotaringián keresztül érje el úti célját, így a savoyai hercegség területén kellett átutaznia. így érkezett el 1536. július elejének egyik estéjén Genfbe. Du Tillet baráti köre értesült a jelenlétéről. Faréi azonnal megragadta az alkalmat, hogy megpróbálja nyerni Kálvint a genfi reformáció számára. Egy rettenetes esküvel sikerült megtörnie Kálvin ellenállását, mintha Isten maga tette volna rá súlyos kezét az égből (,,ac si Deus violentam mihi e coelo manum iniiceret”). Kálvin Faréi szavaiból Isten akaratát hallotta ki. Ahogy subita cornersiójában maga Isten fordította útját más irányba „gondviselésének láthatatlan gyeplőjével,” most is istenfélelme miatt adta fel eredeti útitervét. Világossá vált számára: Isten második alkalommal is meggyőzte őt. így hát Genfben maradt, ahol a pápaság bukása Faréi és Viret munkája következtében csak nemrégiben következett be, s ahol a vetélkedő pártok élesen szemben álltak egymással. __________________________________________________17 <x>o<xxxxxx><x><x><>c><x><x>oooooo<>
