Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-09-01 / 9-10. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület CALVIN hivatalos lapja SYNOD HERALD Alapítva 1900-ban 109-ik évfolyam 2008. szeptember - október 9-10 szám „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? ” (Zsoltárok Könyve 42:2-3) Kedves Testvéreim! Ez a zsoltár az egyik kedvenc zsoltára a Magyar Református népnek. Gyakran énekeljük mert felidéz gyönyörű emlékeket mindnyájunkban. Talán még az óhazára is emlékeztet, ahol legelőször találkoztunk Istennel. Első találkozásunk a Megváltónkkal egész életünkre megerősíti kapcsolatunkat Ővele és amikor készülünk imában és énekben dicsérni Teremtőnket és Megváltónkat, Isten jelenlétében érezzük magunkat.. Gyönyörű szavak - de vajon mennyire érezzük át minden tettünkben, életünkben imáink értelmét, amikor énekben imádkozunk: „Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik; lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik. Te hozzád én Istenem! Szomjúhozik én lelkem; Vájjon színed eleibe, mikor jutok élő Isten?” Biztosan mindnyájunk életében volt olyan eset, mi is úgy éreztünk, mint amit Dávid érzett, amikor ezeket a szavakat írta. A legmeghatóbb eset az én életemben akkor történt, amikor 1974 tavaszán egy ifjú csoporttal Magyarországon, Pesten voltam tanulmányi úton. Minden vasárnap meglátogattam egy gyülekezetét, hogy megismerjem az ottani életet, gyülekezeti tagokat. A Szilágyi Erzsébet Fasorban volt egy templom, melyet szintén látogattam. Egy vasárnap reggel az Istentisztelet után elbeszélgettem a fiatalokkal. A kommunista rendszerben nem volt szabad délután, vagy máskor - az Istentiszteleten kívül - hivatalosan találkozniuk, de beszélgetés közben megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e egy Keresztyén ifjúsági kirádulásra menni. Igen, mondtam, nagyon szeretnék. Megkértek, hogy ne szóljak erről senkinek. A következő vasárnap kora reggel találkoztam három fiatallal a Hév Pesti végállomásán, és együtt szálltunk fel a vonatra. Távoli vidéken leszálltunk egy kis faluban, ahol autóbuszra szálltunk át. Vasárnap reggel volt, vagy 15 fiatal utazóval mentünk, egy erdő közepén megkérték az autóbusz vezetőt, hogy álljon meg. Kiszálltunk és indultunk az erdőbe. Talán tíz percen belül találkoztunk vagy ötven fiatallal; zsoltárokat énekeltek, majd egy fiatal ember imát mondott. Kedvesen fogadtak minket, bemutatkoztunk és összeismerkedtünk, aztán mi is részt vettünk az éneklésben, imában. Időközben több fiatal („teenagerek”, lányok és fiúk - én vof tam talán a legidősebb) csatlakozott hozzánk, akiket szintén be fogadtak a „gyülekezetbe.” Számunk vagy 250 - 300 fiatalra nőtt. A jelenlevők beszéltek hitükről, megpróbáltatásaikról, tapasztalataikról, amikor érezték Isten jelenlétét életükben, amikor erőt merítettek a mindennapi életben keresztyén hitükből. Énekeltünk, imádkoztunk, dicsértük Istent, és életre keltek a zsoltár szavai: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem Hozzád, oh Isten!” - olyan erővel, amit azóta sem tapasztaltam. Ezek a fiatalok annyira vágytak Isten után hogy kockáztatták életüket, jövőjüket, hogy dicsérhessék Istent! Emlékeznünk kell arra, hogy Magyarországon ebben az időben a vallásosság bezárta az ajtót sok lehetőség felé az életben. Több életpálya zárva volt előttük: például a tanári pálya, voltak akik hitük miatt nem kaptak felvételt főiskolába. Voltak olyan esetek is, hogy elbocsátották a munkásokat jobb állásból, mert gyermekeik templomba jártak. Nagyon kellett Istent szeretni, hogy mind ezt kockáztatták ezek a fiatalok. Vajon hányán vannak közöttünk, akik ezt megtennék ma, hogy jövőnket kockáztatnánk csak azért, hogy dicsérhessük Istent? Félek, nem sokan. Itt, ahol nincs veszély, sokan nagyon könnyen elmaradnak a vasárnapi templomi látogatástól, az Istentisztelettől. Nagyon szép a zsoltár szava, de nem visszük bele komolyan mindennapi életünkbe, szivünkbe, elménkbe.. Emlékezzünk arra, hogy sokan áldoztak életet, vért, szabadságot azért a keresztyén hitért, amelyet örököltünk Krisztustól, egész a mai napig. Értékeljük azt a hitet amelyért még ma is népünk ezrei haltak meg, csak hogy mi is megismerhessük és imádhassuk Istenünket. Ludwig Kálmán Károly, püspök 2008 szeptember 1 LELKIPÁSZTOR NÉLKÜLI GYÜLEKEZETEK: • Dayton, Ohio • Kalamazoo, Michigan Érdeklődő lelkipásztorok vegyék fel a kapcsolatot a püspöki hivatallal. Rt. Rev. Koloman K. Ludwig 7319 Tapper Ave., Hammond, IN 46324 219-931-4321
