Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9-10. szám
CALVIN SYNOD HERALD 23 AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET Több mint 111 éve nyújtunk anyagi biztonságot és hagyományőrző programokat az amerikai magyarságnak Rövid Lejáratú és Teljes Élet Kötvények (0 és 80 év között) Ifjúsági Kötvények (17 éves korig) Életszerződések (Annuity) • Nyugdíjasok gondozása Tanulmányi segély • Kulturális Programok HUNGARIAN REFORMED FEDERATION of AMERICA A Fraternal Life Insurance Society We have been offering financial protection and cultural preservation to the Hungarian-American Community for over 110 years Term Insurance and Whole Life Insurance (ages 0 to 80) Youth Insurance (to age 17) Tax-Deferred Annuities • Assisted Living Nursing Home • Student Aid • Cultural Activities Központi Iroda / Home Office: 2001 Massachusetts Ave., NW • Washington, DC 20036-1011 Toll-Free Phone: 1-888-567-7884 FAX: 1-202-328-7984 e-mail: hrfa@hrfa.org Website: www.hrfa.org Jusztián atyának másnap reggel, indulás előtt mondta meg a rabonbán.- Fiamat is vigyed a királyhoz, pap. Neveljetek jó papot belőle, hogy szolgálhassa híven a királyt meg az Istent. Megütközve kapta fel a fejét a pap, és hosszasan bámult a rabonbán arcába. De az az arc kemény volt, mint a kő, nem lehetett olvasni azon.- Elviszem rabonbán, s gondját viselem. Remélem öröme telik majd benne az Anyaszentegy háznak. A vajdának szava sem akadt, úgy elámult ezen. Csak tűnődött, gondolkozott s lógatta a fejét. Sok minden megfordulhatott az ő fejében is, mert komor volt az arca, ahogy a rabonbánra nézett. Ott volt a gyermek is, sápadt arccal, vörös szemekkel, szótlan-komolyan. Nyergeivé, készen állott a lova, nagybajuszú vén székely cseléd sürgött-forgott a málhás lovak körül, amik őt s az úrfi holmiját vitték. Mikolt asszony sírdogálva szaladt erre-arra, ennivalót tett a tarisznyába, meleg gúnyát az átalvetőkbe. Jusztinián pap valamit nem értett. Megsimogatta a fiúcska fejét.- Örvendsz, hogy szolgálhatod a Mi Urunkat? A gyermek megrázta a fejét.- Nem - mondta rekedten és halkan.- Talán annak örvendesz, hogy a királyt láthatod?-Nem.- Hát miért jössz akkor? Sápadtan nézett a gyermek a papra, hangja is elcsuklott, de bátran és egyenesen mondta:- Hogy én legyek majd Váradon a püspök! Kacagott Jusztinián atya, kacagott Hilláriusz fráter, a vajda is kacagott sötéten, de nem kacagott fel a gyermek, és a rabonbán arca is kőből volt, kemény, szürke, havasi szikla-kőből. Indultak. Az anya megcsókolta a fiát és sírt.- Mindennap imádkozom érted... - suttogta könnyei között. Az apa is megcsókolta a fiát. - Ne feledd soha, hogy hova tartozol - mondotta dörmögő mély hangon - , ne feledd soha, fiam, s a mi Istenünk ott lesz teveled. A gyermek nem sírt, pedig olyan jó lett volna sírni akkor, sírva a földre borulni, sírva a lóra borulni, megsiratni mindent, ami itt maradt, a régi házat s a régi hegyeket, a pajtásokat, az erdőt, mindent, mindent. Ült egyenesen a nyeregben és nem sírt. Csak léptetett apró lován a vajda és a pap között, nem nézett vissza, nem nézett sehova, csak sápadtan és mereven a hegyeket nézte, akik bársonyos kék mosollyal akkor búcsúzkodtak tőle. Már messze járhattak, már a nagybajuszú vén székely cseléd is kifordult a málhás lovakkal, s az asszony meg az ember még ott álltak mindig a tornác tövében. Néztek a porfelhő után, melyet a szél kavart és vitt futva nyugatnak, s mellyel egy vérző nagy darab mintha belőlük is örökre kiszakadt volna. Aztán az asszony a tornác fájának dőlt, és úgy szakadt ki belőle a zokogás, mint duzzasztott fekete árvíz, mely mindent elönt.
