Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
22 CALVIN SYNOD HERALD káromkodás, egy isten ellen szegülő keserűség. Ballada. Tragédia egy villanásban. Ugye nem szűnt meg a kálvinizmus e kétszáz év alatt a szőllősi atyafiak patkórúgása miatt, még kevésbé fog ezek miatt, akiknek a lelke ég, hogy a magyar nyelv csak trágyahordásra való... Ha kétszáz év alatt ennyit sem változott a magyar nép, akkor kibír ez nem egy, de kétezer évet. Míg ilyen módon megy a hódítás, addig nincs baj. Baj van, s nagyon nagy baj. Úristen, milyen viszonyok közt kell harcolni a magyarságnak az életért. Milyen viszonyok közt? Minek beszélni róla, hiába...! Kezembe veszem egy gyermeknek a tankönyvét, s szó szerint a következőket olvasom benne: „I. Istvánnak az az érdeme van Szlovákia történetében, hogy ő teremtette meg Szlovákiában a magántulajdont és a közbiztonságot, s ő hozta be Szlovákiába a kereszténységet.” Nézem a könyvecskét, nézem, jó magyar nyelven van megírva s „Kálmán hozta be Szlovákiába az írásbeliséget...”, s „Rákóczi Ferenc küzdött a szlovák nép szabadságáért...”- Mit szóltok ehhez? - kérdem a szülőket... Fájó, keserű mosoly.- Vitatkozunk szegény gyerekkel.- No és?- Mindennap nem lehet minden szón vitatkozni, s a tanáljuk azt mondta nekik: „Voltam én a magyar éra alatt is tanár, de akkor nem volt szabad megmondani az igazat.” / \ ORDERBLANK - MEGRENDELŐLAP Please send all subscription orders and address changes to: Wilburn A. Roby Jr. 264 Old Plank Rd. Butler, PA 16002 e-mail: warairfa earthlink. net Please enter my subscription for the Calvin Synod Herald. Megrendelem a Reformátusok lapját. () for one year or____ years ($10.00 per year) () egy évre vagy____ évre ($10.00 évente) Payment enclosed — Előfizetés mellékelve $___________ () Renewal () New Subscription () Change of address only — (Please attach old label) Name:____________________________________________ Street Address:____________________________________ City, State, Zip____________________________________ \ —r Az ember csak hallgat, hallgat és néz, s lesújtva érzi magát, s bámulja azt az energiát, hogy ilyen körülmények közt és milyen gazdasági elnyomatás alatt!... élni bírnak, s rugékonyság van a lelkűkben, és szolgálni tudják a magyar faji jövőjét... Sőt; felettünk vannak, okosabbak s józanabbak, mint mi, s megtanulták, hogy csak reálpolitikát szabad csinálni. Megtanultak alkamazkodni a körülményekhez, s ők ott a súlyos politikai viszonyok közt jobban együtt tudnak tartani, mint mi idehaza. Baj van pedig sok. De nem az a baj, hogy a magyarság elcsüggedt, s beleolvadni vágyik egy másik fajtába: ez a baj, ez nincs. Vagyok olyan kemény ember, ha ezt megtaláltam volna, ezt is konstatálnám. De sehol egyetlen adatot nem kaptam, amely a kihaló élet nyoma volna. Amerre jártam, mintha a szél felszítja a lángot, úgy lobogott fel a magyar együttérzés tüze. Nagyenyedre egy telefon jelentette, hogy másnapra egy vállalatnál autót kérek, hogy onnan tovább utazhassak még estére Gyulafehérvárra. S mikor a vonaton megérkeztem, óriási néptömeg az állomáson, szónokolok és virágcsokrok és bankett és három dalárda szerenádja este... A magyarságban sohasem volt olyan erős az együttérzés mint most.- Baj sok van, legnagyobb baj az, hogy ezer esztendeig voltunk urak - mondja egy erdélyi gróf -, s most nem bírjuk megtanulni a kisebbségi politikát. Itt vannak mellettünk a szászok, jelentéktelen kisebbség hozzánk képest, és többet bírnak elérni. Hja, ők már hétszáz év óta csinálnak kisebbségi akciót... De azért mi is kezdünk tanulni, már a legutóbbi választáson egy listával szavaztunk. Nagyon soká élt bennem ez a megjegyzés, s száz és ezer ilyen apró benyomásból végre kialakult az egységes, biztos alapérzés, hogy a magyar lelkiélete egészséges és acélos. S ezzel meg is szűnt bennem az első rémület, amellyel Trianont fogadtam, s amely hét évig gyötrött; szinte szégyelltem magamat, hogy oly keveset tettem fel a fajtámról. Mikor aztán idáig eljutottam, kezdtem nyugodtan tájékozódni a magyarok belső élete felől. Amennyire látom, az elszakított területeken élő magyarok közül az erdélyi nemcsak a legjelentékenyebb számban és erőben, de a legerőteljesebb nemzeti szellem is ott van. Annyira, hogy Erdély e pillanatban szinte szemben áll Magyarországgal. Valahol nagy bankett volt, ahol a magyarság politikai pártjai képviseltették magukat, s a tósztok során én valami olyan gyöngéd szót használtam, hogy minekünk fáj a seb, hogy ez így van s így tovább...-Ne sajnáljatok ti bennünket, magyarországiak - mondta egy kitűnő emberük -, csak ti ne sajnáljatok! Mert ha már Magyarország sajnál minket, akkor baj van...! Mert mi Magyarországtól soha semmit nem kaptunk, hát a sajnálkozásotok sem kell; mert mi az Alföldre csak köpni járunk! Éjfél után volt, mikor több szabad, de számon kértem az alföldi homok nevében az erdélyi bércek fiát.- Hát mondd nekem - szól -, kérdezd meg Kecskeméten, hogy mit adtak ők nekünk az Unió óta?... kérdezd csak meg, hogy egyáltalán tudják-e ott, hogy mi az az Unió... Hogy negyvennyolcban Erdélyt odakapcsolták Magyarországhoz! Mi hasznunk volt nekünk abból... Hát én megizenem nektek... Ha az
