Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja \_________________________ 108-ik évfolyam CALVIN SYNOD 2007. július-augusztus Alapítva 1900-ban _________/ 7-8. szám Kedves testvéreim! János Evangéliumában 10:10 - ezt olvassuk: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek.” Az Úr kegyelméből ma reggel kinyitottuk szemünket és egy új napot kaptunk ajándékba. Nem azért, mert kiérdemeltük tegnapi munkánk által, hanem azért, mert O szeret minket és nem hagy el bennünket, és azt akarja, hogy bővelkedjünk az életben. volt, férje magyar ember volt. Ahelyett, hogy a férje halála után szegényebb lett volna az élete, új életet kezdett. Annak ellenére hogy nyolcvankét éves volt, ő lett a „soffőrje” a hatvan és hetven-éves szomszédoknak, ő volt az, aki elvitte őket vásárolni, orvoshoz, és templomba. Évente háromszor kocsival meglátogattafiátNew Orleansba, minden évben levezetett Kentucky államba, a „Kentucky Derby” lóversenyt élvezni. A fiatalabbak, akiket kocsival cipelt, otthon ültek és sajnálták magukat. Ez a kedves egyháztag énekelt legnagyobb lelkesedéssel a templomban, és élvezte az életét. Gyakran, amikor az Igéből olvasunk, úgy tekintjük mint egy elvont „Szentirást.” Valahogy nem vesszük mint praktikus tanítást, hanem mint szavakat, amelyeket elolvasunk, talán egy pár percig gondolkodunk felette, de nem vesszük komolyan azt, hogy mai életünkre vonatkozik. Hogy lehet még bőségesebb, jobb életet élni a mi helyzetünkben? Élvezet volt együtt lenni, beszélgetni vele. Bőven élte azt az életet, amelyet Isten adott neki. A helyi újságban van egy rovat, ahol minden nap felsorolják azokat, akikről Isten úgy döntött, hogy már nincs feladatuk az életben, már nem kell fáradozniuk. Talán nálatok is van ilyan rovat az újságban, úgy nevezik, hogy „halottak jelentése.” Sok akadályt, kifogást találunk arra, hogy ne is próbáljuk alkalmazni Isten szavát, akaratát életünkben. Úgy képzeljük, hogy ez megzavarja mindennapi életünket, nehézségeket okoz, csak rosszabb lesz az életünk, nem jobb, tehát ne is próbáljuk Istent napi életünkbe belevonni! Ez nagy kár, mert akkor nem is várhatjuk Istenünktől, hogy segítsen rajtunk. Ha mi már tudjuk, hogy nem fog sikerülni valami és ha már előre eldöntöttük hogy nem fog sikerülni, akkor úgy is lesz. Hallottam egy esetről, amikor egy özvegyasszony az ötvenedik születésnapján el volt keseredve, kétségbe volt esve, hogy már nem fiatal, vége az életének. A leánya észrevette, hogy milyen boldogtalan lett, és ezt mondta neki: „Anyukám, édesanyád és nagymamád mindketten elérték a száz évet - te most csak félúton vagy. Mit fogsz csinálni az életed második felével?” Ez a kérdés felébresztette az asszonyt, és megígérte, hogy nem fogja elpazarolni életének második felét. Beiratkozott az egyetemre, és kiderült, hogy sokkal jobb diák volt, mint gondolta volna, mert az élet tapasztalatai által olyan bölcsességgel rendelkezett, ami nem volt meg a fiatal diákokban. Három éven belül megszerezte a diplomát, sőt, az egyetemen talált egy férfit is, aki szintén visszament az iskolába és lett belőle boldog házasság, és új élet. Teremtőnk és Megváltónk mindnyájunknak ezt kívánja: éljük életünket boldogan, nem csak a fiatalok és ötvenévesek, hanem Isten minden gyermeke. Volt egy egyháztagom, egy asszony, aki angol származású Ha ma reggel nem találtad ott a nevedet, ez azt jelenti, hogy Isten iránt van még felelősséged és ma is bőven megáld téged, ha hallgatsz az ő szavára. Ludwig Kálmán Károly, püspök 2007Julius 1. Tamás István fametszete a Passaic, NJ templomban
