Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)

2007-05-01 / 5-6. szám

Mi történt pünkösdkor? „Amikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen; akkor az égből hirtelen valami zúgás támadt, olyan, mint az erős szélzúgás, és teljesen betöltötte a házat, ahol tartózkodtak; azután tűzhöz hasonlatos nyelvek jelentek meg nékik és szétoszolva, mindegyikük felett megállt egy-egy tűznyelv; akkor mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Lélek adta nékik szólniok. ” (Apostolok Cselekedetei 2:1-4) Ez a prédikáció arról szól, hogy egy jelentéktelennek látszó történet átlépte a kereteit és kihatott az egész világra. Szokatlan esemény volt, de mégsem ismeretlen; távoli történés, de mégis közel áll hozzánk; olyan esemény, amit ismerünk, de mégsem értjük igazán, vagy éppen félreértjük. Mi történt? A Biblia tanúsága szerint az történt, hogy egy kis csapat, hangos viselkedésével magára vonta a figyelmet. Nagy sereg ember csoportosult köréjük. Hangosan kiáltoztak, de nem a gyűlölet vagy a harag, hanem az öröm és boldogság hangján. Az a kis csoport Jézus tanítványaiból állott. Amikor hat héttel azelőtt megfeszítették, kétségbe voltak esve. Semmi jót, semmi üdvözítőt nem láttak a keresztben. El voltak keseredve, le voltak verve, odalett az életük értelme. De amikor feltámadott a halálból, és meggyőződtek róla, hogy valóban él, más szemmel néztek az életre. Többé nem voltak reményüket és céljukat vesztett egyének. Kis csoportokba gyülekeztek, hogy együtt imádkozzanak és együtt törjék meg a kenyeret, akárcsak Mesterük. De ezen a 16_________________________________________________ Folytatás a 15. oldalról - Dr. Bütösi Azt is ő láttatta meg velünk, hogy hazánkban minden település missziós terület is egyben, hiszen a keresztyénnek nevezett Magyarországon azért sokan Krisztus nélkül élik a mindennap­jaikat. Hiszem, hogy Isten akarata volt az, hogy én most egy olyan településen lehetek beosztott lelkész, amely ilyen missziós terület és olyan testvérek szolgálatába kapcsolódtam be, akik ezt már jóval előttem látták és ennek fényében szolgáltak itt és most velük szolgálhatunk együtt. Még valamit megtanultunk a teológus évek alatt: a misszió Isten munkája. Ő használhat minket eszközül, ezért az Ő akaratát kell keresnünk, és tudni kell rá bízni az embereket, akik felé szolgálunk. Nekünk nem kell mások helyett döntetnünk, de a döntés lehetőségét és fontosságát kell felmutatnunk előttük. Én tanítványaként arról tudok beszámolni, hogy János bácsi hatása a misszióra a gyülekezetekben rajtunk, tanítványain keresztül is érezhető. Isten használta és használja őt a mi életünkben, minket pedig a gyülekezetekben. Isten az, aki benne, és bennünk - János bácsin keresztül is - munkálkodik. Remélem, eszközök lehetünk a kezében, hogy rajtunk keresztül pedig a gyülekezetekben munkálkodjon. Részlet: En Christo Tanulmányok a 85 éves Dr. Bütösi János tiszteletére napon valami olyan történt, ami közösséggé kovácsolta őket. Ettől kezdve az lett az életük célja, hogy örömüket megosszák az egész világgal. Ez az öröm pedig abból állott, hogy az élet lényegében jó, hogy a veszteség és halál nem az utolsó szó, hogy az Isten lelket tud beléjük önteni, és hogy ez a lélek Jézus lelke. Hirdetni kezdték ezt a jó hírt Jeruzsálemben, aztán az egész világon, minden időkben, egészen a mai napig. És amennyiben hiszünk benne, ennek az örömnek mi is részesei lehetünk. íme, ez történt. Mikor történt ez? A Biblia szerint akkor „amikor eljött pünkösd napja és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,”, azaz pünkösd ünnepén. A Jézus idejében ez volt az év második nagy ünnepe. Miközben ünnepeltek, megszállta őket az Isten először mint vihar jelent meg, szélvész, tűz és mennydörgés formájában. Most ünneplés közben, ahogy mondották, mintha tüzes nyelvek szállták volna meg őket, úgy megteltek az Isten Leikével. Az év első nagy ünnepe a páska ünnep volt. Ötven napra rá következett pünkösd. Pünkösd az Újszövetség nyelvén pente­­costo, ötvenet jelent. Ez volt az első hálaadási ünnep. Ekkorra megérett a búza és a rozs a Közel-Keleten, elkészítették az új kenyeret és nagy örömmel hálát adtak Istennek, jelezve, hogy minden, minden tőle származik. Nos, ezen az ünnepen a szétszórt tanítványok az Isten lelke által bensőséges, bátor közösséggé, egyházzá kovácsolódtak. Ha tudjuk azt, hogy mi történt és mikor történt, azt kell kérdeznünk még, hogy miért történt? Mert emberek vagyunk, mindenre magyarázatot keresünk. Az Apostolok Cselekedeitről írott könyv négy magyarázatot kínál. Az első három, ha nem is teljesen kielégítő, a helyes irányba mutat. Az első magyarázat szerint mindez azért történt, hogy valóra váljon a nyelvek csodája. Azok ugyanis, akik beszéltek, mind galileai emberek voltak, és azok, akik hallgatták, a világ különböző országaiból odasereglett zarándokok voltak, akik más-más nyelven beszéltek, de a tanítványok vallástételét mégis tökéletesen megértették. Hányszor ismétlődik meg ez a jelenség a mi egyházaink életében is! A magyar nyelvű istentiszteleteinkre néha betér egy-egy magyarul nem tudó amerikai, aki áhítattal vesz részt az éneklésben, imádságban, igehallgatásban, és úgy tér haza, mint aki teljesen otthon érezte magát és lélekben tökéletesen egybeforrott a gyülekezettel. Ez is arra utal, amit a Biblia tanúja akar mondani, hogy az evangélium egyetemesen szól mindenki­hez, és mindenki által érthető örömüzenet. A második magyarázatot a körülállók adják, mondván, hogy biztosan sokat ittak. Ez a magyarázat sincs messze az igazságtól, mert valóban mámorosok voltak, de nem az édes bortól, vagy a kábitószerektől, hanem az örömtől. Amikor valakinek csordultig megtelik a szíve örömmel, akkor mámoros lesz, kurjongat, énekel, táncol. Aki nem tudja azt, hogy miről van szó, az csak a fejét rázza, de aki tudja, az maga is örül, énekel, táncol és vigadozik. A harmadik magyarázatot Péter nyújtja, aki kifejti, hogy nem édes bortól részegedett meg, hiszen csak reggeli kilenc óra van. Azokban az időkben senki sem volt ittas olyan korán reggel. Péter azt állítja, hogy mindez azért történt, hogy beteljesedjék Jóéi próféta próféciája, aki azt hirdette, hogy el fog jönni az idő, amikor az Isten kitölti az 0 lelkét minden testre. íme, ez az az _____________________________CALVIN SYNOD HERALD

Next

/
Oldalképek
Tartalom