Calvin Synod Herald, 2006 (107. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
22 CALVIN SYNOD HERALD Sebesi Samu ORGONASZÓ (Befejező rész, - előző számunkból) V. És amikor egyedül maradt, a vére felzaj dúlt. Szíve őrületesen űzte a piros hullámokat ereiben és a fejébe korbácsolta mind, hogy az agyát verjék, paskolják és feszítsék a vérhullámok. Sápadt arca kigyúlt és fakó ajkai pirosra csattantak. Szemeiben tűzben égtek. Szebb volt, mint valaha. Megszépült a kegyetlen az irgalmatlan, a gonosz szerencsétől... Siessen, Margit kisasszony! Ez a démoni szépség kincseket ér. Siessen, amíg tart a bűvölet, amíg nem szűnik meg a hiúság varázsa, amely egy rossz órában annyi női szívhez utat talál. Menjen a kárhozat útján, amíg fel nem ébred... És a papkisaszony abban a bizonyos órában elindult, bizonytalanul, tétovázva lépett az utcára. Fejét lehajtotta, és lassan ment, mintha rossz lelkiismeret súlyát cipelné. Egy mellékutcán ment keresztül, hogy útját megrövidítse. Ebben az utcában állott a kis kálvinista templom. Keskeny udvarán most nyílnak a rezedák, pézsmák, szegfűk és violák. Édes illat terjeng a levegőben, ami úgy hat Margitra, mintha erős kezek megállásra kényszerítenék. Rövid pihenésre a kerítés oszlopához támaszkodik. Szívja az illatot és úgy érzi, mintha szívéről kínosan szorító abroncsok pattanának le. Rég meghalt vagy elfakult emlékek friss színben ragyognak fel, s mindez olyan érzelmeket ébreszt benne, mintha az anyja szeretete vagy az ég irgalma ölelné magához. Menne már, ORDERBLANK - MEGRENDELŐLAP Please send all subscriptions and address changes to: Wilburn A. Roby Jr. 264 Old Plank Rd. Butler, PA 16002 Please enter my subscription for the Calvin Synod Flerald. Megrendelem a Reformátusok lapját. () for one year or____ years ($10.00 per year) () egy évre vagy____ évre ($10.00 évente) Payment enclosed — Előfizetés mellékelve $___________ () Renewal () New Subscription () Change of address only — (Please attach old label) Name:____________________________________________ Street Address:_____________________________________ City, State, Zip_____________________________________ \______________________________________________/ de száll az illat és lebilincselik az emlékek. Mind olyan kellemes, üde, tiszta, szent és makulátlan, mint ott... ott... valamikor, régen. E percben felbúg az orgona, harsányan zengve kíséri a hívek énekét. A leány szinte felsikolt, úgy hasít szívébe az orgonaszó. Hiába akar, nem bír mozdulni. Lábai a földhöz gyökereztek, és szemei előtt, mint játékos délibáb, vibrál a vén papilak, és a kertben méhek zümmögnek, madarak dalolnak.... Lázas tekintetét a templomra emeli, és az orgonaszó hallatára gyermekek örömökkel teli emlékek víziója rajzik a lelkében... E pillanatban egy kéz érinti és egy hang szólítja:- Margit! A leány összerezzen, de nem fordul feléje. Az orgonaszóval összeolvad szívének minden érzelme, agyának minden gondolata.- Margit! - ismétli a hang. - Vártam! Menjünk! A leány nem mozdul. Most a kezét fogja és úgy biztatja:- Menjünk! A leány elrántja a kezét és idegesen szól:-Nem! Aztán minden szóra, minden biztatásra egyre ismétli:- Nem, nem! Egyszerre megfordul. Siet, rohan hazafelé. Az ajtót gyorsan benyitja, az anyjához siet, átöleli, megcsókolja és hullanak a könnyei. Az öreg papné ijedten kérdi:- Margit! Édes! Mi bajod?- Semmi - feleli. - Csak most olyan jólesik egy kicsit sírni és az édesanyámat egy kicsit szeretni... Másnap az öreg papnénak levele érkezett. A fiatal tiszteletes írta, és azt az örvendetes hírt közli benne, hogy a „holmik” még maradhatnak. Ezenkívül pedig, ha a tiszteletes asszony megunta a városi zajt, és falusi csendre vágyik, a falusi papilak, régi otthona, szíves vendégszeretettel várja. Az öreg papné szívét nagy öröm érte ezzel a levéllel. Mégis jólesik, ha ideiglenesen is, visszatérni a paradicsomba, ahonnan egyszer kiűzték az embert. A Margit fáradt lelke is pihenésre vágyott. Csak azt kötötte ki, hogy a pappal mentői ritkábban találkozzék. Az is okozott némi aggodalmat, hogy a régi, kedves hajlék és környezet viszontlátásának öröme felér-e a rákövetkező elválás szomorúságával? Mikor nyílott az orgona és a jázminbokrok árnyékában fehérlettek a gyöngyvirág apró csengettyűi, a papilaknak vendégei érkeztek: az öreg papné és a leánya. Az ifjú tiszteletes örömmel szorongatta az özvegy kezét, mialatt ismét csak Margiton felejtette a szemét. Margit kisasszony bizony egy cseppet sem pirult el, hanem egész hidegvérrel arra kérte a tiszteletest, hogy egy kis sétát tehessen a kertben. Ezt ugyan kérni se kellett. Az öreg papné lepihent, a tiszteletes úr pedig, mivel vasárnap volt, a szobájába tért elmélkedni. Margit a kertbe sietett, és amikor belépett, a szíve megdobbant. Mintha álom lett volna, egy rossz álom az az idő, amit a városban töltött. Minden virágágyás ugyanazon a helyen állott és mindegyikben ugyanazok a virágok nyíltak. Olyan illattól volt párás a levegő, úgy énekeltek a madarak és úgy szálltak a légben a hulló almavirág-szirmok...
