Calvin Synod Herald, 2006 (107. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5-6. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD Részlet Dr. Ravasz László HAZAFELÉ... Elmélkedések és Imádságok c. könyvéből: Lélektől születni Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A szél fú ahová akar és annak zúgását hallod és nem tudod, honnan jő és hova megy, így van mindenki, aki Lélektől született. János 3:5. 8 Pünkösd az Isten Lelkének ünnepe. Nagy, édes tapasztalás arról, hogy az Isten Lélek. Ki merné azt mondani a szélről, hogy nincs, csupán azért, mert szemmel nem lehet látni? Nézd meg, hogyan hajlik lépte nyomán a zsendülő kalász, miképpen hoz távoli mezőkről fűszeres illatot, mennyire tele van útrakelt csirákkal, amelyeket sóvárgó virágkelyhekbe szór, miként szárítja fel a földről a vizeket és változtatja felhővé, hogy mint láthatatlan pásztor terelgesse ezt a hófehér égi nyájat, nézd meg, milyen realitás lesz, mihelyt viharrá válik: erdőket tördel, hajókat rombol s tájfunná válva, országrészeket lekaszál! A pünkösd azt bizonyítja, hogy Istennek a Lelke mindenütt jelenvaló, titokzatos munkás, akiről tényei beszélnek, akiről minden beszél. Ez a Lélek különös gonddal és szeretettel foglalkozik a te lelkeddel; hoz neked drága üzeneteket, boldog ihletéseket, átmelegít, simogat, ostromol, megráz, lesújt a porig és felemel a hetedik égig. Mindenekfelett pedig egy dolgot akar veled és rajtad véghez vinni, az újjászületés csodáját. Ennyi az egész programmja: leikéből szüless lélekké. Ez a földi élet úgy el van rontva, hogy foltozgatásokkal nem lehet kitatarozni. Új lelki életre van szükségünk. Szükség minékünk újjá születnünk. Mi ez az újjászületés? Jézusban felismerni az én Uramat és Királyomat. Sebei bíbortükrében meglátni arcomat. O benne életem célját, s a világ rejtett értelmét köszönteni. Célját, szándékát, ízlését magamévá tenni s azokban szenvedélyesen és boldogan élni. Mindezekkel együtt érezni az életnek olyan kiteljesedését, amiről eddig fogalmam sem volt. Hogyan megy ez végbe? Csak a Lélek tudja. Ki ülteti a mezők virágait, ki plántálja az erdőket, pusztaságokon ki művel oázist? A szél, amelyik fii, ahová akar és hinti el a benne levő láthatatlan életmagvakat. Ki szüli az imádságokat, ébreszti a hitet, gyújtja meg a szívekben az égi lángot? A Lélek, a pünkösdi lélek. * Kitárom előtted a szívem, Szentlélek Isten és várom a Te áldott lehelletedet. Úgy feszül a lelkem, mint a vitorla, amelybe belekapott a szél. Hatalmas vezetésedre megyek boldog ígéretek réve felé. Úgy szomjúhozik reád a lelkem, mint a kétlaki fa közül egyik a másikra. Ha jön a szellő és behinti a szomja bibéket az élet drága porával, a fa átremeg és megérzi, mi az élet, mi a nyár, mi a gyümölcs. Szomjas, szegény, gyümölcstelen lelkem eseng utánad óh áldott Szentlélek! Hozd nekem a nagy vígasztalások, a nagy lelkesedések, boldog elszánások himporát, hadd érjen gyümölcse a lelkemen s én menjek a szüret elébe. Tölts be engem azzal az édes mámorral, ami elfogja a földi szívet, mikor beleheli az égi atmoszférát. Hozd elibém azokat a tündöklő látásokat, amelyeket lát a boldog, akit Te megszállottál. Támadjanak bennem nagy, erős eltökélések s erőd által legyen belőlük tett, élet, történelem. Fogj egybe minden lelkekkel, akik voltak és akik vannak, hogy a nagy élő közösség magával ragadjon engem is abba az égi seregbe, amely Téged magasztal és benned él. Ébreszd fel alvó gondolataimat, növeld meg áhítatomat, mint a rőzselángot, mindenkfelett pedig titokzatos esedezéssel tolmácsold Te magad mindazt, amit én elmondani nem tudok az én Atyám orcája előtt. Jövel Szentlélek Isten! Amen. * Te vagy Uram, elborult lelkünk megvilágosítója; Te szövöd meg bensőnk ünnepi ruháját; kezed nyomán derül verőfény sötét éjszakánkra. Add nekem, Uram, magadat s vezess vissza engem magadhoz; mert íme, szeretlek s ha ez kevés, gerjessz hatalmasabb szeretette. Nincs nekem mértékem; nem tudom, mennyivel szeresselek erősebben, hogy életem folyása egyenesen kebled felé igazodjék s aztán meghúzódjék annak rejtekébe. A ugustinus imádsága a Szent Lélek Istenhez. d~[n Dsida Jenő: ELÉGEDETLENSÉG Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád? Add nékem, Uram, a színek hatalmát! -...Mely mostanáig lángfehérben égett, Szürkére festem a nagy mindenséget! Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád? Add nékem, Uram a hangok hatalmát! -...Madarak dala gyászzenére válik, És bennem zokog az ősz mindhalálig! Adj - csak egy percre -, mindenhatóságot Mely ront és teremt százezer világot! -Üzenetül a szomorú szíveknek Csupa elharvadt koszorút teremtek! ... Tele a szívem - mégis egyre hallgat... Hogy kiönthessem, adj, Uram, hatalmat! ^___________________________________F
