Calvin Synod Herald, 2006 (107. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 hogy a legkonokabb gonosztevő is megtörik, mikor látja, hogy az ő bűneiért mást visznek a vesztőhelyre. Hát még akkor, mikor tiszta, önfeláldozó szereretből az ártatlan, a szent adja magát halálra, hogy a gonosz megtérjen és éljen. Ilyesmi sohasem történt meg e földön, kivéve a Golgothát, s az emberi elme nincs berendezve ilyesminek elképzelésére. Ez a Kereszt csodája, titka, az isteni szeretet százszor szent dőresége, a nagypénteki evengéliom: Úgy szerette Isten e világot, hogy az O Egyszülött Fiát adá érette, hogy valaki hiszen O benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Amen. * Atyám, irgalmas Istenem! Szent Fiad Keresztjénél megállva, újra látom, hogy Te akartad és Te szerezted ezt a halált és az én hű Jézusom örömest adta magát eszközül erre a Te titokzatos célodra, amit csak O ismert, s aminek ujjongott a halál kínjai között. Csak 0 adhatta magát Neked eszközül e célra, mert O volt egy Veled szentségben és szereteben és csak Neked adhatta oda magát, akit egyedül O ismert, valamint Ót is egyedül Te ismerted. Oda adta magát Neked, hogy halálából kinőjjön új világod és felfakadjanak az Örök Életnek vizei. Itt a Kereszt alatt ismerlek meg Téged, amíg igazságod égbenyúló sötét hegyein megered és alácsorog Kegyelmed balzsam-zuhatagja. Ide vezettél a Kereszthez, hogy itt összetörjön a lelkem és magamra ismerjek, vádolja, és kárhoztassam magam, s a véres porban zokogva vezekeljek. De ugyanez a Kereszt arra is tanít, hogy itt is, így is szeretsz Te Atyám, s az én megszégyenített, legyőzött, összetört lelkem kedves Te Néked, mert Te szánalom, irgalom vagy és bűnt megbocsátó örök Kegyelem. Nem akarsz elveszíteni, hanem azt akarod, hogy megtérjek és éljek. Azt akarod, hogy régi emberem összetörtjék és feltámadjon bennem az új. Azt akarod, hogy forró hittel elfogadjam felém nyújtott kezed. Nem vagy már haragvó, ítéleted villámai elültek, szivárvány vonja be trónusod oszlopait és Te úgy bánsz velem, mintha Fiad ártatlansága és szentsége az enyém volna, sőt ennek felette szent lelkeddel hathatósan segítesz, hogy lassanként átalakíthassam ugyanozn ábrázatra, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak leikéből. (II. Kor. 3:18), Amen. MIT JELENT A KRISZTUS VÉRÉVEL ÉS LELKÉVEL VALÓ MEGMOSATÁS? Jelenti, hogy Istentől bűnbocsánatot nyerünk ingyen kegyelemből, a Krisztus véréért, melyet Ő a keresztfán való áldozatában érettünk kiontott. Továbbá jelenti, hogy a Szentlélek megújít és a Krisztus tagjává szentel bennünket, hogy hova tovább meghaljunk a bűnnek és intenfélő, feddhetetlen életet éljünk. Heidelbergi Káté AZ EN MEGVÁLTOM EL... (Húsvét) Tudom, hogy az én Megváltóm él Jób 19:25. Tudom, hogy az én Megváltóm él. Az asszonyok, a női lelkek Jézus szívéhez közelebb állottak, mint a férfiak. Annyi férfi tagadta meg, árulta el, feszítette keresztre; nincs egyetlen egy asszony, aki bántotta, gúnyolta, vagy átkozta volna. Pilátus felesége álmatlan éjszakákon küzd, hogy férje ne ítélje el, s mikor feszíteni viszik az Urak, a férfiak vagy szótlanok, vagy szidalmazzák Őt, de Jeruzsálem leányai kivétel nélkül siratják őt és a sírás a női lélek legdicsőségesebb tette. Ezért jutott asszonyoknak osztályrészül, hogy a feltámadott Jézust először meglássák. Asszonyi lélek volt tehát az, amelyikben kimélyült, bizonyossá, kijelentéssé vált az ó-testámentomi árnyékos sóhajtás: Tudom, hogy az én Megváltóm él. Először azt jelenti ez az Ige, hogy aki megváltott engem, nem maradhatott a sírban. Neki élnie kell azért, mert Megváltó volt. Aki belenyúlt a Mária Magdolnák életébe olyan hatalmasan és olyan dicsőségesen, aki hét ördögöt űzve ki belőlük, széttépett lelkűket meggyógyította, aki békeséggel és örömmel töltötte be a szíveket, fényt adott a szemeknek és összhangot támasztott a lélekben: az nem lehet halott. Mit tett a bénákkal, a poklosokkal, a betegekkel, a halottakkal? Mit tett Zakeussal, Zebedeus fiaival, Péterrel és Lázárral? Közelében hogy alakultak át a lelkek, miképpen áradt egy ismeretlen új életnek atmoszférája! Alázatos külseje alól hogy sugárzott ki az Élet Fejedelme, egy új teremtésnek kezdete és vége. Lehet-e halott, akiből élet támadt? Mennyire nem e világból való volt, mikor magára vette a világ bűneit, mikor hüvelybe parancsolta Péter kardját, mikor méltósággal hirdette a helytartó előtt: Te mondád, király vagyok. Elmondotta főpapi imádságát, a Kereszten is magához vette a latornak a lelkét s meghalt úgy, hogy a pogány százados felkiáltott: „Bizony, Isten Fia volt ez ember...” Erre nem lehet mást mondani, mint ezt: „Tudom, hogy az én Megváltóm él. ” Él, mert érzem benne Isten erejét, kegyelmét, bocsánatát. Él, mert belenyúlt az életembe és megváltoztatta azt, mert lelkem legnagyobb kérdésére teljes és végleges feleletet adott, mert új életet adott nekem azzal, hogy Önmagát adta. Tudom, hogy az én Megváltóm él. Azt is jelenti ez az Ige, hogy azért Megváltóm nekem, mert él. Az a tény, hogy feltámadott, hogy Magdolnáéknak s az apostoloknak megjelent, nemcsak következmény, hanem első, közvetlen őstapasztalás, alap és kezdet. Feltámadott a Krisztus, tehát Ő a mi Megváltónk, Istennek fia, aki érettünk jött és velünk akar tovább lenni. Lejött e földre, mert küldetése volt és itt foglyul ejtvén a Neki adott lelkeket, didalmenetben tért vissza a dicsőségbe, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön. Ha látom húsvéti fényben az Élet Fejedelmét és hitemmel megtapasztalom Őt, mint aki halottaiból harmadnapon feltámadott, világos előttem mindaz, ami történt vele a földön, szűztől való születésétől kezdve a Kereszt haláláig. És világos előttem az örökkévaló Krisztus, a Szentháromszág második személye, aki öröktől fogva az Atyától nemzetett, szűztől testben megszületett, szenvedett, meghalt és eltemették, szállá alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada s felméne mennybe. Tudom, hogy az én Megváltóm él. * Örökkévaló Istenem, Életnek Ura és Királya, áldalak és magasztallak Téged, hogy nem hagytad a Te Egyszülöttedet a (Folytatás a 18. oldalon)
