Calvin Synod Herald, 2006 (107. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11-12. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD MAGYARORSZÁG 1956 Volt egy idő, mikor rabság, Rémuralom és hazugság, Lakozott a magyar honban. Ez volt sorsunk ötvenhatban. Leigázták a hazánkat, Ellopták a kultúránkat, Átírták a történelmünk, Bemocskolták dicsőségünk, Voltak méltó elődeink, Igazságos királyaink, Ezeréves hagyományunk, Dicsőséges magyar múltunk. Eltüntették hőseinket, Hoztak orosz vezetőket, Kiknek szobrokat emeltek, Utcát róluk kereszteltek. Jött tudatlan, hazug korhely, Övék lett a legelső hely. Internálták ki szólni mert, S nem dicsérte az új rendszert. Ki éltében szorgalmas volt, S szegényságéből kilábolt, Azt üldözték, kirabolták, Vagyonától megfosztották. Lánc csörgött a mi kezünkön, Reméltük, hogy egy jobb kor jön, így érkeztünk ötvenhathoz, Szabadságnak kapujához. Temettük a kommunizmust, Szovjet adta bolsevizmust, Magyar értékekre vágytunk, Függetlenség volt az álmunk. Szabadságharc volt a harcunk, Az volt a mi hő óhajunk, Menjen haza minden orosz, S velük együtt, tűnjön mi rossz. Forradalom is volt harcunk, Rabság ellen lázadoztunk, Börtön volt csak Magyarország, Rácsok mögötti szolgaság. Szabadságot követeltünk, Orosz szobrokat döntöttünk. Hulljék le a vörös csillag! Legyen Magyarország szabad! Eresszék ki foglyainkat! Nyissák meg a határokat! Legyen végre szabad a nép! Jöjjön vissza mind, ami szép! A nagy világ azt csodálta, Kommunizmus bástyájába, Éket vertünk, és falait Megrengettük talpazatig. Mennyi, mennyi hősiesség! Tizenhárom nap dicsőség! S mert mindnyájan összefogtunk, Dicsőséges volt a harcunk. Ötvenhatunk most már ünnep, Unokáink ünnepelnek, De a harcnak úgy lesz vége, Ha vigyázunk szellemére. Ha majd derűs lesz minden arc, Véget ér a szabadságharc, De csak akkor pihenhetünk, Ha győzni fog a szellemünk. 2006. július 21. Delhi, Ontario Kántor Pál:
