Calvin Synod Herald, 2006 (107. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11-12. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja __________________________ CALVIN SYNOD Alapítva 1900-ban / 107-ik évfolyam 2006. november-december 11-12. szám Idegenek Betlehemben „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg. " (A Zsidókhoz írt levél 13:2) Máté és Lukács evangéliumában olvassuk a Karácsonyi Történetet, de mintha hiányozna valaki belőle. Lukács Evangéliumában azt olvassuk, hogy Mária „a jászolba fektette (Jézust) mivel a szálláson nem volt számukra hely.” Ebből a nagyon rövid történetből azt láthatjuk, hogy József és Mária próbálkoztak szobát találni, de el voltak utasítva. Végre találtak szállást egy istállóban, ami Bethlehemben gyakran csak egy kis barlang volt, bevésve a hegy oldalába. Azt is tudjuk hogy csak az állatoknak volt eledel az istállóban. Vannak dolgok azonban amiket nem tudunk. Honan tudtak az istállóról? Hogy találták meg? A szállodának a gazdájáról, ahol nem volt hely egy nagyon nem-szimpatikus képet kapunk a keresztyény hagyományban, annak ellenére, hogy ilyen személy nincs is említve a Bibliában. Lehet, hogy ez az ember, ha létezett, talán emlitette Józsefnek hogy lehet valami szállási lehetőség a környéken. De hol? Ki adott volna nekik helyet, ki vitte volna őket oda, kivel beszélhettek volna egy ilyen helyről? Lehetséges, hogy egy angyal vezette őket - máskor is megjelent nékik angyal a karácsonyi történetben. De ha a „mennyei seregek” nem jöttek be Betlehembe a pásztoroktól, ki lehetett volna az, aki megtalálja a helyet, ahol Jézus született? Ki volt az, aki lehetővé tette, hogy védett helyen szülessen meg a mi Megváltónk? Ki volt az, aki Józsefnek azt mondta: „Gyere, segítelek, találok neked és családodnak helyet”? Estefelé volt már, amikor megérkeztek, emlékezzünk rá hogy akkor még nem voltak kivilágítva a városok, nem voltak lámpák minden utcasarkon. Lehetséges hogy egy munkás volt a szállodánál, aki ismerte a környéket, vagy egy vendég, aki észrevette Mária állapotát. Talán valaki az utcán, egy ismeretlen személy, aki jóindulatú felebaráti szeretettel megsajnálta ezt a szegény idegen fiatal házaspárt és talált nekik egy helyet, hogy éjjel ne legyenek az utcán. Mi ismerjük a karácsonyi történetben a gonosz királyt, a pásztorokat, a keleti bölcseket, a hagyományból még a tehenet, a bárányt és a tevét is oda képzeljük az istállóba. De van egy személy, akiről senki sem tud, senki sem ismeri, sehol sincs említve. Egy asszony, egy férfi, vagy gyermek, talán akinek fogalma sem volt arról, hogy Isten Fiának, a Megváltónak talál születési helyet és szállást. Valaki aki azért segített mert szükséget látott, és segíteni akart. Ma már nem divat segíteni az idegeneken. Kikerüljük azokat, akik bajban vannak, gyakran nem csak idegeneket, hanem barátokat, sőt családtagokat is. Mi lett volna, ha azon az estén, azok, akik találkoztak Józseffel és Máriával, úgy viselkedtek volna, ahogy ma szokásos? Hol született volna meg a Megváltónk? Milyen jó lett volna ott lenni, milyen jó lett volna találkozni Jézus szüleivel, milyen jó lett volna az a lehetőség, hogy mi adjunk helyet Jézusnak a szükség idején. Nézzünk a lelkűnkbe, megtettük volna-e? Amikor ma találkozunk idegenekkel az utcán, segitőképesek vagyunk-e, vagy inkább elfordulunk tőlük? A „Karácsonyi Szellem” arra hív minket, hogy testvéri szeretettel bánjunk mindenkivel. Krisztus ezt nem csak a karácsonyi időszakra rendelte nekünk hanem egész életünkre. Hivatva vagyunk felebaráti szeretettel bánni minden emberrel, barátokkal, családtagokkal és idegenekkel. Emlékezzünk Jézus szavaira: „Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Máté Evangéliuma 25: 40) Legyünk engedelmes követői Krisztus szavainak a mindennapi életben. Szeretettel és jóindulattal közeledjünk minden emberhez: lehetséges, hogy angyalokat vendégeltünk meg, vagy talán magát a Megváltónkat. Ludwig Kálmán Károly, püspök Flórián Tibor GYERMEK ,,Anyácskám, ki hozza a karácsonyfát?” kérdezte a szomszéd négyéves gyermeke , .Angyal hozza"- felelt anyja szelíd mosollyá I-, ,,angyal hozza karácsony estéjén, mikor feljönnek az égre- ott a mennynek kapuja -. apró csillagok, ajándékosztó Isten szemei. ” Örömtől kacagott kis ajka és tiszta szemei az ablakból az égre néztek. A karácsonyfa a másik szobában készen állt gyertyák égtek az ágakon és csiling-giling - csengetett az angyal, de a gyermek éjfélig az ablaknál maradt, mert azon nap este nem jöttek fel a csillagok.
