Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3-4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület CALVIN lirQ A I h Alapítva 1900-ban hivatalos lapja SYNOD HCrf/ALU 105-ik évfolyam 2004. március - április 3-4. szám 2004. húsveri CUener „...Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint-feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek." (1 Kor. 15:3-5) Pál apostol itt kezdi Jézus feltámadásáról való hosszú elmélkedését, emlékeztetvén a korinthusiakat Krisztus Urunk halála értelmére, aki az emberiség bűneiért feláldozta magát és miatta dicsőséges feltámadásban részesült. Ezt a nyilatkozatot Pál apostol alátámasztja más szemtanúk igazolásával akik személyesen találkoztak a feltámadott Krisztussal. Hasonló tanúskodást találunk szerte az újtestamentumban amelyek a hitet, reménységet, és bizodalmát erősítik az élő Istenben. A Krisztussal való találkozások több szempontból igazolják a feltámadás valóságát. Pál apostol nagy hangsúlyt rakott erre az egy témára, az első keresztyének hitbiztatására s erősítésére. Mint ők, mi is elsődleges fontosságúnak tartjuk Jézus halála értelmét és feltámadását. Az utóbbi hetekben egy pár tv-állomáson foglalkoztak a názáreti Jézus élete, halála és feltámadása lényegével. Úgy látszik, hogy ezek a témák társadalmunkat érdeklik. Persze az előadók igyekeztek biblikus szakembereket felhasználni a sok magyarázatra, de szinte lehetett érezni, hogy a szerkesztőség a keresztyénséget szét akarja boncolni, mert nem hiterősítésre igyekeznek, hanem a kételkedés magvát óhajtják szétszórni. Semmilyen más vallást nem vizsgálnak ki olyan részletesen mint a keresztyénséget. De nem várhatunk egyebet tőlük, sőt inkább így kell lenni, mert nekünk nincs mit takarni és nincs mitől félni. Istennek rejtett dolgai mint pl. a hármas személyisége, a teremtés létrehozása, Jézus szűztől való születése, a csodák eredménye, és Krisztus halálból való feltámadása Istennek kifürkészhetetlen dolgai és hatalmának eredménye. Mindezek a keresztyén ember hitét erősítik abban, hogy Istennek minden lehetséges. Ezért marad a húsvéti örömüzenet egyik nagy feladatunk, Krisztus áldozatmunkája örököseinek, hogy hirdessük Isten szerelmének hatalmát, amelyet szent Fiában végrehajtott. A sok más feladat mellett fordítsunk időt és erőt erre a szeretetmunkára, amellyel biztatjuk és képesítjük egymást élni az örök élet reményében. ,,Ne szomorkodjunk mint azok, akikben nincs reménység,” hanem örömben vigadjunk Isten kegyelme jóságában, amelyet fenntart azoknak akik hisznek Jézus Krisztusban. Áldott húsvéti ünnepet kíván, „De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!” (Joel 2,12) Böjtre készülve Böjt hetében felidéződik bennem a múltszázadi mártírteológusnak, Bonhoeffemek egy ifjúsági konferencián a fiatalokhoz intézett mondata: „Merjétek a Bibliát egyszer végre magatok ellen is olvasni, ne csak magatok igazolására!” Ha így tudnánk végre mi is olvasni a Szentírást, akkor szinte ránk zuhannának, és Istenhez űznének minket az Igék, például Ézsaiás próféta kifakadása: Tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakozom. Istenünk szelíd megállapítása maró lúgként érné így lelkünket: Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem. Jakab apostol szavai akár napjaink diagnózisául is szolgálhatnak: A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt is felgyújthat. A nyelv is tűz. Égő erdőhöz hasonlít némelykor nemzetünk, egyházunk, családunk, személyes életünk. Vajon ki és hogyan oltja el az emésztő lángokat? Erre is kaptuk a böjti időszakot. Mózes felmegy a kijelentés hegyére, Isten-közeibe jut, Urunk Jézus kivonul a pusztába, Atya-közeibe kerül. Ez az elidőzés Istenünk társaságában a gyógyító böjt. A böjt ugyanis nem csak lemondás, önkorlátozás, hanem legalább ennyire önátadás, Istenre összpontosítás javainak felvétele, közelségének belélegzése. Mózes az Úr közelében kivonja magát egy időre aranyboijas álmokat szövögető, pártoskodó népe köréből. Egész valójával az Úrra figyel. Isten jótékony felhője takarja el előle a mindennapok zűrzavarát, a lényegtelen dolgok kényszeruralmát. Csak az életformáló szent Szóra és a megszólaló Istenre figyel, hogy utána lemehessen a völgybe, s népe igazi javát, azaz üdvösségét tudja szolgálni. Ugyanígy Urunk is, emberiséget szabadító, megváltó nagy munkája, nyilvános fellépése előtt egy időre elvonul a pusztába, hogy ne önmagával, hanem az Atyával legyen, betöltekezzen Vele, meg azokkal az Igékkel, melyek segítségével győzelmesen veri majd vissza a Sátán ratifikált támadásait. Mózes és Urunk esetében új hangsúlyt kap a böjt: Istennél lenni, Nála elidőzni, jelenlétét felfokozottan átélni. Nekünk ez ma egyfajta szent „elvonókúrát” és felfokozott önátadást jelent: elvonom ajkaimat a tűzbe borító, hiábavaló beszédtől és szent Igékkel, imádsággal illetem számat. Elvonom füleimet a súsárló, másokat gyalázó közbeszédtől és a bizalmas-Medgyesi Lajos, püspök (Folytatás a 12. oldalon)
