Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1-2. szám

16 CALVIN SYNOD HERALD Akik hittel és áldozatkészséggel cselekedtek Julianus-díjjal tüntették ki Csíkszeredán Orbán Viktort és dr. Havadtőy Sándort, a polgári kormány volt miniszterelnökét és egy református lelkipásztort, a Yale Egyetem nyugalmazott homiletika professzorát. A magas erkölcsi elismerésben azok részesülnek, akik a legtöbbet tették az erdélyi magyarságért, a moldvai csángókért és a szórványban élő magyarokért. Előbbi a polgári kormány miniszterelnökeként igyekezett újra egységes nemzetté összefogni a szétszakított magyarságot, utóbbi a messzi Amerikában a szószékről hirdette/hirdeti édes anyanyel­vűnkön Isten vigasztaló szavait, és terjesztette az éter hullámain a mindenhonnani magyaroknak a tiszta hitet s a bizakodást: fogjunk össze bátran, mert egy családba tartozunk, mindnyájan a magyar nemzet része vagyunk, bárhol éljünk is. Dr. Havadtőy Sándor 1960-tól a Fairfield-i Református Egy­ház lelkésze, negyedszázadon át homiletikát tanított a Yale E gye­­tem teológiai fakultásán. 1967-től 1992-ig heti rendszerességgel tartott félórás protestáns programot a Szabad Európa Rádió­ban. Huszonöt év rádiós prédikációiból az elmúlt esztendőben gyönyörű könyv született (Vigasztaljátok népemet). Az otthoni táj szépségétől elbűvölve és a helybeliek szerete­­tétől övezve Havadtőy Sándor Sepsiszentgyörgyön istentiszte­letet tartott a zsúfolásig megtelt vártemplomban, nemkülönben Csíkszeredán, az új református templomban. Onnan Kovászná­­ra, szülővárosába invitálták, ahol az édesapja által épített máso­dik templomban szolgált, és egy apja nevét felvevő cserkész­­csapatot szentelt fel. Meglepő jó érzés - számolt be a díjazott -, hogy Erdélyben a templomok nem veszítették el vonzóerejüket, híveiket. Csíkszeredán, az ünnepség fő színhelyén, a Szent Ágoston temp­lomban az ökumené jegyében egyaránt jelen volt Jakubinyi György érsek, helytartó, Tőkés László királyhágó melléki püs­pök és Orbán Viktor volt miniszterelnök.-Vannak-e egyéb kitüntetései? - kérdezem.- Annak idején, amikor a Szabad Európa Rádióban prédikál­tam, hallgatóim közé tartozott Mindszenty kardinális is, aki az amerikai követségen, ahova menekült, mindig meghallgatta prédikációimat. Én erről akkor természetesen nem tudtam. De amikor kiszabadult, és eljött Amerikába, meglátogatta Fairfield­­et is. Nagy fogadást rendeztek a tiszteletére, ahova engem is meghívtak. Sok előkelőség, katolikus pap volt a teremben. Én egészen hátul álltam. De jött a házigazda: Gyere, bemutatlak a bíborosnak! És amikor Mindszenty meghallotta a nevem, megfogta a karom, és azt mondta: - No, ülj ide mellém! - Ez volt az első kitüntetésem. A második Gyergyóhoz fűződik. Amikor szüleim nyugdíjba vonultak, nem engedték őket letelepedni Háromszéken. El kellett menniük Gyergyószentmiklósra. Ahol idegenek voltak, de ott is élnek reformátusok, és édesapám néha-néha szolgált is. Akkoriban kenyérért, húsért, tejért, szinte mindenért sorba kellett állni. De amikor meglátták anyámat a jó gyergyói kato­likusok, a sor legelejére vitték azért, mert ő az én édesanyám volt. Ez volt a második kitüntetésem. A harmadik pedig a Szent László Lovagrendbe való felvéte­lem volt. Az események sűrűjében megismerkedtem egy nagyszerű emberrel. Gergely István esperes Csobotfalván árvaotthont szervezett, és kapcsolatban áll a moldovai csángókkal is. Az amerikai erdélyi bizottság harminc csángó fiúnak ad ösztöndí­jat, azoknak, akik magyar gimnáziumban tanulnak. Gyönyörű munkát végez, és mi mindent megteszünk azért, hogy munká­ját sikeresen végezze. Ott voltam a csíksomlyói búcsún, ami az ökumené jegyében immár nemzeti üggyé lépett elő. Az ott uralkodó áhitat, minden keresztyént Isten iránti mély tiszteletre nevel. Ősi református papi család sarja dr. Havadtőy Sándor nyugalmazott egyetemi tanár, a Fairfield-i Magyar Református Egyház volt lelkipásztora. Nagyapja, Havadtőy Gerő a sepsiszent­györgyi Református Székely Mikó Kollégium első vallástanára volt. Édes­apja, Havadtőy Sándor a háromszéki Kovásznán református lelkész, az egész Székelyföldön megbecsült közéleti vezető személyiség, egy időben országgyűlési képviselő, lapok, folyó­iratok cikkírója. Kötetünk szerzője 1924-ben született Kovásznán. A kolozs­vári református teológián kezdte el tanulmányait, majd Svájc­ban fejezte be, a világhírű Barth Károly bázeli professzor ta­nítványaként. 1951-ben doktorált Bázelben, németül megírt disszer­tációjával. A kiváló képzettségű fiatal lelkész előtt azonban a világ­­események, a Vasfüggöny, a párt­diktatúra hatalomba lépése eltor­laszolta az utat haza, szülőföldjére. A magyar emigránsok keserves sorsátvállalva, előbb Kanadában, majd az Egyesült Államokban kezdett hozzá lelkipásztori mun­kásságához. Szülőföldjét azonban egy pillanatig sem felejtette el, igye­kezett minden erejével szolgálni Erdélyt, a székelységet. Az igehir­detés mellett állandó gondja volt az itthoniak megsegítése, mind anyagiakkal, mind lelkiekkel. Huszonöt éven át, 1967-től 1992-ig hirdette az Evangéliumot a Szabad Európa protestáns félórái keretében. Mindenkor úgy szólt „láthatatlan” híveihez, a világ magyarságához, hogy a krisztusi tanítások erőt adjanak a nehéz sors, a lelki gyötrések és nemzeti kiszolgáltatottság elviselé­séhez. Rádiós prédikációinak foglalata ez a kötet: hazaküldött szavak immár nyomtatott levelekben. □

Next

/
Oldalképek
Tartalom