Calvin Synod Herald, 2002 (103. évfolyam, 1-10. szám)
2002-05-01 / 5-6. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD MIATYÁNK (Folytatás a 13. oldalról) CSAK RITKÁN TUDUNK IGAZÁN MEGBOCSÁTANI AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK, ÉS EGYRE NEHEZEBBEN CIPELJÜK MEGBOCSÁTATLAN BŰNEINK TERHÉT - EZÉRT KIÁLTUNK HOZZÁD: NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE! S MERT RAJTUNK MÉG A SZOLGALELKÚSÉG ÁRNYA, S MÉG MINDIG NEM TANULTUNK MEG NYERS BÍRVÁGYUNKKAL ÉS A HATALOMMAL HELYESEN BÁNNI, SZÍVÜNK BÁLVÁNYOZÓ TÉVELYGÉSEIT MEGFÉKEZNI, EZÉRT IGAZ ÖNISMERET ÉS NEMZETI ÖNVIZSGÁLATOT KÉRVE TŐLED, FOHÁSZKODUNK HOZZÁD, S KÉRÜNK, ADJ JÓ ELŐMENETELT, S HOGY ÚTUNKON DERÜLJÖN RÁNK KICSIT TÖBB ÖRÖM, EZÉRT SZÓLUNK ÍGY hozzád: szabadíts meg minket a gonosztól! ÉS MERT HINNI AKARUNK HITÜNK, MUNKÁNK, HÉTKÖZNAPJAINK ÉRTELMÉBEN, A NÉPEK ÉS NÉPÜNK ORSZÁGNYI EMELKEDÉSÉBEN, TELJES SZÍVVEL, REMÉNYSÉGGEL VALLJUK: TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DÍCSÖSÉG - ÍGY VÁRJUK ÉS MUNKÁJUK A TE ORSZÁGOD NÖVEKEDÉSÉT KÖZÖTTÜNK, S EZÉRT MAGUNKAT NEKED FELAJÁNLVA, SZERETNÉNK ÉLNI HAZÁNK, HÁZUNK, EGYHÁZUNK KÖZÖSSÉGÉBEN NEMZEDÉKRŐL-NEMZEDÉKRE JÓ BÉKESSÉGBEN - EVÉGRE MONDJUK EL MINDEZT BIZALOMMAL NEKED, JÖVŐT HOZÓ, IRGALMAS ÉS SZERETŐ ATYÁNKNAK, A JÉZUS KRISZTUS NEVÉBEN, AKI MEGTANÍTOTT MINKET ÍGY IMÁDKOZNI A LÉLEK ÁLTAL, MINDÖRÖKKÉ, ÁMEN. MÁRAI SÁNDOR: Halotti beszéd Látjátok, feleim, szem’tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet?... Már minden csak dirib-darah, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt A ,,pillangó”, a ,,gyöngy”, a „szív” - már nem az ami volt Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké A gyereknek Toldi-1 olvasod és azt felei, oké A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: „A halál gyötrelmei körülvettek engemet" Az ohioi bányában megbicsaklik kezed A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát Még szólnak és üzennek ók, mély szellemhangokon A tested is emlékezik, mint távoli rokon Mégfelkiáltsz: „Az nem lehet, hogy oly szent akarat...” De már tudod: igen, lehet... És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét - Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? „Az nem lehet, hogy annyi szív...” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek Még azt hiszed, élsz?... Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt:,,Testvért testvér elad...” Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad...” S egy másik nyög: „Nehogy ki távol sír e nemzeten... ” Még egy hörög: „Megutálni is kénytelen legyen. ” Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? Vagy: „Rosszabb voltam mint ezek?... ” Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet A radioaktív hamu mindent betemet Tűrd, hogy már nem vagy ember i 11, csak szám egy képleten Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted A Mikó-utca gesztenye fáit, mint a hetet, És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk íme, por és hamu vagyunk. (Possilipo, 1951. Nyár) Zsidó hitközségek díja Bölcskei Gusztáv református püspöknek A debreceni zsidó hitközségek májusi nemzetközi tanácskozásán tolerancia-díjat kapott Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Bereczki Lajos baptista vezető lelkész, Máté- Tóth András, a Szegedi Egyetem vallástudományi tanszékének professzora, Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke, valamint a Debreceni Filharmonikus Zenekar közössége. OTO
