Calvin Synod Herald, 2002 (103. évfolyam, 1-10. szám)
2002-01-01 / 1-2. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD menjünk a diadalmas zászlós Bárány nyomában... Túlra mutató tábla volt, nem földbe ásott, hanem a hazafelé vezető úton mozgó útjelző, irányt mutató... Éleseszű és látású, határozott kiállású lelkipásztor volt. Tanításával, élet látásával nagy segítségére volt a gyülekezeteinek, a Kálvin Egyházkerületnek és a közegyháznak. Levelezése, közegyházi és a világ református fórumaival, tiszteletet igényelt számára. 6. Padi Gyula ígehírdető volt, aki „helyesen hasogatta az igazságnak beszédét.” (2 Tim. 2:15). Ahhoz, hogy az ember Igét hirdessen, tanulnia kell. Tanulni kell, meg kell tanulni a Bibliát, az ígét. Erre készült a teológián egészen a gyökerekig. Erre készült naponként. Nem lógatta a lábát, hanem olvasott, tanult, így tudott is! Járatos, otthon volt a Biblia, a Szentírás berkeiben, az egyháztörténelemben, a kálvinizmusban, a történelemben. Ilyen növekvő felkészülés és háttér birtokában, s aki nemcsak a teológusoktól, hanem a Theostól is tanult, áramlott, ömlött belőle a szó, nem is a szó, hanem az Ige... Mondta, nem ahogy ő akarta, hanem ahogy maga az íge, a testté lett íge mondatta vele... Szócső volt, telefonkagyló, hangszóró, eszköz a mesterek Mestere, a doktorok Doktora kezében, hogy az „ellenszegülőket fenyítse, ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára” (2 Tim. 2:25-26). Hirdette az ígét „alkalmas és alkalmatlan időben” hatalommal, hogy felébressze, felrázza az ördög ölén nyugvó embert halálos álmából, hogy felragyogják számára a Krisztus... 7. Paál Gyula lelkipásztor volt. Ahol pásztor van, ott keretnek, akolnak is lennie kell. Az aklon ajtó és ablak van. A pásztornak bot van a kezében. A pásztorral maga a Jó Pásztor beszélt és beszél, Aki életét adta a juhokért... Botja nem is annyira a bárányok terelésére, mint inkább a farkas távoltartására volt szükséges, megvédeni a rábízottakat, akik birkák, de lehetnek kosok és kecskék is... A jó pásztor nemcsak tulajdonosa, hanem táplálója, gyógyítója juharnak, s ha a százból egy elvész, utána megy. A jó pásztor a keretet, az aklot is őrzi mely akolnak látszik az idegen előtt, bárányai számára azonban édes otthon, haza..., melyet csak akkor tudnak értékelni amikor már elveszett... Talán jön segítség? Ajuhok nem ismerik hangját, szavát, nem követik, s ha követik, megtörténhet, ami meg is történt, hogy a nyájat eltulajdonította valaki az akollal együtt... Az Úr csodálatosan összehangolja a pásztort és a nyájat, hogy ugyanazon a hullámhosszon vannak, hogy megismerjék, megértsék egymás szavát..., mint az anya gyermeke gügyögését, s mint a gyermek anyja szavát... Ott az ajtó is, melyen a pásztor és a nyáj ki s be járhatnak. A tolvaj már az ajtón is bejön... A pásztor szeme meglátja, mit tehet ellene??? Az Úr énnékem őriző pásztorom... Sajnos, megtörténik, hogy a juhok nem hallgatnak sem a pásztor, sem pedig a Jó Pásztor szavára... A Jó Pásztor mégis küldi apostolait, pásztorait nyájához, hozzánk, otthon és szétszórtságban, hogy az övéit táplálja, őrizze, védje... Értük hullott vére a Golgotán. Értük hull most is az 0 pásztorai könnye és vére..., és megmaradnak a hűséges bárányok és hűséges pásztorok e földön az örökkévalóságra... Az tud jó pásztor lenni, aki tudott bárány lenni, s az tud bárány lenni, aki pásztora az övéinek... Vajha megértenénk a „Jó Pásztor és a juhok fogalmát...!” Akiket terelt ez a lelkipásztor, a nyáj egy része túl van már e világ téréin, az örökkévaló, örökzöld legelőkön, „Szép híves patak” mentén... Most utánuk ment az elöregedett, gyógyulásra, pihenésre, hazatérésre vágyakozó 85 éves pásztor... Amint közeledik, kitárul előtte az egész örökkévalóság, lehull róla a gyarlóság, fehérre mosta gazdája kihulló vére, s a bárány, a pásztor, a fiú megérkezik a peregrinációból az atyai házhoz, s elpihen és megnyugszik elhívó és elküldő Ura átdöfött kebelén... Paál Gyula Nagytiszteletű Úr, Tiszteletes Úr, szolgatárs, kedves testvér, édesapa, rokon és barát: Köszönjük szolgálatodat, s a tőled kapott kincseket. Isten áldjon! Isten veled! Jézus, elhívó Urad már vár reád, s részedre - amint mondotta, s amint hittük és hisszük - kezében van a Győzelem Pálmája és az Örökélet Koronája... így mondta egykor Jézus: „Afci nekem szolgái megbecsüli azt az Atya... ” Ámen. Ligonier, PA 2001. december 4. Vitéz Ferenc Válasz egy széljegyzetre Komám, Paál Gyula, szófukar -Levelet írni nincsen kedve; De azért néha túltesz magán: Egy bölcs mondást bök évi levelekre. Szemben szószátyár, néma távol. Mérce, bárd, teleszkóp harsona! Milói Vénusz lettél-e tán, Vagy rég nem ihlet már Klió, Mars, Múzsa..? Tollat ragadj hát, és írj hamar! Ki tudja, mikor hullunk porba... Múlt, jelen, jövő nagyon fukar, S amink volt, mindig törött, csorba... Szóljunk több jó szót - ebből élünk Minden dics’ zéró úgyis a torba’... Perth Amboy, NJ 1958. július 23. Vitéz Ferenc Most rendelje meg, még kapható az első kiadásból! Vitéz Ferenc MESSZEFÖLDRÓL című imakönyvét Az imakönyv ára $7.00+$1.50 kezelési és posta költség, összesen $8.50 Megrendelhető a szerzőnél: 493 Amboy Ave., Perth Amboy, NJ 08861
