Calvin Synod Herald, 2001 (102. évfolyam, 1-12. szám)
2001-09-01 / 9-10. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD Németh László (Folytatás a 9. oldalról) átgondolása, konkrét bűnök felismerése jelennek meg utolsó írásaiban.- Németh László egyik utolsó drámájának szereplője mondja, hogy a „fogalom Isten” nem segíthet életünkben. „Személyes Istenre” van szükségünk. Találkozott édesapja ezzel a „személyes Istennel”?- Azt gondolom, hogy a „személyes Istennel”, ki találkozott, ez igazából Isten titka és a személy titka, kettőjüké. Mégis nekem nagy bizalmam van abban, hogy találkozott. A Szentírás azt mondja nekünk, hogy „közeledjetek az Istenhez, és 0 közeledni fog hozzátok.” Édesapám műveiben ez az Istenhez közeledés a negyvenes éveitől kezdve folyamatos. Ennek a hatását a saját életemre is megtapasztaltam. Regényeiben szentéletű embereket formál meg. Ezeken keresztül a szentség vonzását ismertem meg én is, és annak közösségformáló erejét. Azt, amit a Szentírás úgy fogalmaz, hogy „szeretet által munkálkodó hite”. Ezt adták ezek az alakok, az Irgalom főhőse, az Égető Eszter, az Emberi színjáték hőse, ezt hozták emberközelségbe az olvasó számára. Példaképei közül Tolsztoj és Albert Schweitzer alakját emelném ki. Tolsztojról több tanulmányt is írt. Az idős Tolsztoj megtisztulás utáni vágya, az ő megtérése és a szerzetesi életformája sokban hasonlít édesapáméra. És Albert Schweitzer állandó szolgálatban eltelt élete, a mindig szolgáló életeknek a csodája volt nagy példakép édesapám számára. Szeretném a végén ennek a beszélgetésnek felolvasni, hogy naplójában mit ír az emberről és feladatáról a világban: „Isten szolgálatra küldött minket a világba. Különös kegyelem, hogy a szolgálat végén időt adott nekünk összezilált lelkünk rendbeszedésére, s hogy lelkünket az 0 dicsőségének a dicséreteként adhatjuk vissza Néki.”- Most hadd kérdezzem meg Csillát, hogy hogyan jutott el a „személyes Istenhez”?- Én kisgyermek koromban nagyon komoly érintést kaptam az első vallásórákon Istentől, és amikor elkanyarodtam hosszú évekre ettől az úttól, akkor is bennem maradt ez az emlék, ez a vágyódás, és igazából negyvenéves korom után, a gyermekeimmel kezdtem újra Istent keresni. Nyolc évig hallgattam az igét - mint ahogy tudjuk: „a hit hallásból van”- és nyolc év után egy evangelizációs alkalomról hazatérve este kezembe vettem a Bibliát, és én, aki addig csak bizonyos kötelességszerűséggel olvastam, és sok mindent nem értettem belőle, megdöbbenve tapasztaltam, hogy Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele megnyílt számomra, és úgy olvastam végig egy fél éjszaka alatt, mint egy izgalmas olvasmányt. És akkor megértettem, hogy valami csodálatos dolog történt velem: valamilyen módon az Isten megajándékozott. így tudtam meg azt, hogy új életet kaptam. Pálúr László □□□ Kedves Olvasó! E rovatban szeretnénk minden számunkban megkérdezni Olvasóinkat egy-egy, mindnyájunkat foglalkoztató témáról. KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN az Önök gondolatait szeretnénk hozni arról, hogy „ÖN MIT GONDOL AZ ISZLÁMRÓL?” Várjuk válaszaikat szerkesztőségünk címére levélben vagy e-mailben. Addig is, amíg a válaszok olvasóinktól beérkeznek, gondolatébresztőül közreadjuk, hogyan vélekednek a Kárpátalja (jelenleg Ukrajna) magyarjai a vasárnapról. Az Ön számára mit jelent a vasárnap? (Forrás: Bereginfo, kárpátaljai hetilap) A legtöbb ember számára a vasárnap valószínűleg a pihenést jelenti. Ilyenkor legalább több idő jut a családra, a gyerekekre, a kirándulásra, szórakozásra. Egyesek meg ilyenkor pótolják mindazt az otthoni munkát, amit hétközben nem tudtak elvégezni. Marton Tibor, Csongor A vasárnap az a nap, amelyet Isten megszentelt, és a pihenésre jelölt ki. Ez a nyugalom napja. Természetes hát, hogy számomra is elsősorban a pihenést jelenti, legalábbis abban az értelemben, hogy ilyenkor nem melózunk. Hogy mivel foglalkozom? Ez attól függ, hogy milyen évszak, milyen időjárás van, és hogy hol tartózkodom éppen. Ilyenkor, nyáron például jókat lehet sétálni, kirándulni a barátokkal, a barátnővel. És természetesen nem feledkezem meg a legfontosabbról: a lélek építéséről, épüléséről, a bibliaolvasásról, és az istentiszteleteket sem hagyom ki. Seres János, Tivadarfalva- Erre a kérdésre a leghitelesebb választ a Biblia adja Mózes II. könyve 20. részének 8-11. versében ekképpen: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” Most ne mélyüdjünk bele, hogy itt a szombatról van szó, és mi a vasárnapot ünnepeljük: az Úr Jézus feltámadása óta a vasárnap az Úr napj a. A lényeg az említett versekben így van megfogalmazva: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az az Úrnak, a te Istenednek szombatja, semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapudon belül van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját és megszentelé azt.” Lám, a vasárnappal kapcsolatban pontos felvilágosítást ad arról, hogy mit vár el tőlünk. Aki hat nap alatt nem tud eleget dolgozni, az a hetediken nem pótolja azt, nincs áldás a vasárnapi munkán. Szenteljük hát a hetedik napot az Úrnak, foglalkozzunk lelkünk táplálékával, semmi olyasmit ne tegyünk, ami I
