Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

12 REFORMÁTUSOK LAPJA 2000 A.D. üzen nekünk magyaroknak! Külön hangsúllyal 100 évet megért Lapunk olvasóinak földgolyónk bármely helységén Dr. Szabó István tollából Átléptünk az évszázad utolsó éve küszöbén, belépvén a 2000-ik esztendőbe! Mérföld járó csizmában tettük meg ezt a rendkívüli lépést! A magyarság életútja sajátosan különböző és végzetes életút lett a századnak a folyamán. A diaszpóra szétszóródott népévé lettünk a zsidók után második gyanánt a széles földkerekségen. A most letűnt században Nyugat hatalmai fékezhetetlen bosszúhadjáratban keselyű körmökkel szétmarcangolták, szinte vadállati hévvel Trianonban dicső Hazánkat, a régi Magyarországot, melyet Yaltában Nyugat­hoz csatlakozottan később tovább téptek a,vörös’ nagy orosz oroszlán karmai még végzetesebb módon, befejezvén a világtörténelem legszörnyűségesebb ,NEMZETMARCAN­­GOLÁSÁT!’ Soha és sehol nem tapasztalt világ-szégyen formájában tépetett darabokra ez a,balsors által régen tépett’ nemzet dicső múltja nyomában. Világra szóló tragédia népévé lett szörnyű szétszórodottságában a magyar nép. A világon a jelenben 18,153.000 zsidó él a legnagyobb szét­­szórodottságban. (Ebből c. 7 millió Izraelben, a többi a diaszpó­rában szerte a világon.) A világon a jelenben 16,100.000 ma­gyar él. (Ebből 10,100.000 a megmaradt kis Magyarországon és a többi szétszórodottan az egész világon). FELMERÜL A KÉRDÉS: Mit ér a Nemzet ha csak kis Magyar? Főként ha népe egy harmada szétszórtságban él? A világtörténelem a Jelen mindennapos eseményeinek sod­rában, a kis nemzetek alakulásának nagy kanyaréba torkollott! Természetes kérdés: mit ér a kis Nemzet? Főként mit, hogy­ha az Magyar? A mi válaszunk: Sokat ér! Ha a történelmet nézzük (az évezredest) és méltán mértékelünk az ún. Igazság mérlegén, melynek serpenyői gyakorta túlságosan balul in­gának. A hangsúlyos válasz: többet ér minden bizonyára, mint a másfél-száz gomba-módra kitermelődött kisnemzetek újabb és teljes tábora együttesen! Lehet, hogy okkal elfogult a mi válaszunk a nagy világhatalmak észbontó és véget nem érő viaskodásában. A megelőző század nagy magyar írója, Vas Gereben, egyik jellemző regényének ezt a címet adta: „Bolond idők - Bolond emberek”. Akarva - nem akarva - felmerül a kérdés: Ha az a század és azok az emberek kiérdemelték a nem kívánatos „bo­lond” jelzőt, akkor ez a mi századunk és mi - a benne most élők (a Ma emberei) jelzőként igazában ugyan mit érde­melünk?! A „Holocaust” véres emlékeinek áldoz most a világ amikor, épúgy tombol a jelenben az ún. „ethnic-tisztogatás” megállít­hatatlanul Jugoszláviában, Indonéziában, Kurdistánban és a világ annyi más helyén látó szemeink előtt - amint az folyt a Holocaustot megelőzőleg Trianonban - és később Yalta világ­uraival együttműködésben magyarjaink ellen az „utód-álla­mok” mondva teremtett síkjain szakadatlanul és még mindig folyik a jelen napjaiban is. Ha a Holocaust „Genocide” volt, akkor az ha magyarok, kurdok, muszlimok, hinduk ellen vagy egyéb nemzetiség ellen ugyanúgy működik, akkor már többé az nem „Genocide”? Micsoda képmutató istentelen szemfor­gatás a jelen század jelen embereinek viselkedésében?! „Quo Vadis?” „Hová? Merre? Meddig?” Kiált fel sikoltóan az örök kérdés; MA élesebben, visítóbban, megrázóbban mint bármi­kor valaha! Nota Bene! A Trianoni ,BÉKÉT’ mind a mai napig nem ratifikálta az Egyesült Államok Kongresszusa! Yaltát mind­máig nem ,ratifikálhatja’ egyetlen józan eszű és szívű ember vagy ember-közösség sem. De az istentelen eredmény csak marad és marad! Ady halhatatlan verse így csengett a költő ajkán az eredeti nyelven Párizsból haza 1909-ben és visszhangként cseng a mi ajkounkon is a tengerentúlról haza: „Szívem küldöm, ez ó frigy-ládát... Véreim, ti dübörgő ezrek, Tagadjatok meg, mégis-mégis En a tiétek vagyok... Kötésünket a Sors akarta, Nem, érdem, nem bűn, nem erény Nem szükség, de nem is ravaszság... Bennünk nagyságos erők várnak, Hogy életre ébredjenek, Bennünk egy szép ország rejtőzik. Tietek vagyok, mindegy most már, Hogy nem kellek, vagy kellek-e, Egy a Napunk, gyönyörű égen, Jaj, hogy elfed a Naptól néha A gonoszság fellege. ” Hitvallás Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen v____________________________________________________)

Next

/
Oldalképek
Tartalom