Calvin Synod Herald, 1999 (99. évfolyam, 2-4. szám - 100. évfolyam, 9-12. szám)
1999-11-01 / 11-12. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA “Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre...” A magyar kálvinizmus rövid története Pápai Szabó György (Folytatás előző számunkból) A presbiteri rendszer létrejötte is az akkor sokat támadott puritánizmus térhódításának köszönhető. Ez a világiakból álló demokratikus egyházi testület volt a református egyház legfőbb védelmezője és megtartója az üldöztetések és hányattatások évtizedeiben. Az első magyar református presbitérium Pápa végvárában jött létre 1617-ben, Kanizsai Pálfi János lelkipásztorsága alatt. Az első presbitérium tagjai főleg végvári vitézek, nemesek, városi céhes mesteremberek voltak. De még sok-sok évtized kellett ahhoz, hogy a református egyházban lassan-lassan kialakuljon a lelkészi és világi elemek egyenlő szerepe az ügyek intézésében, a közös kormányzás demokratikus, ahogy ma mondjuk: presbiter-zsinati rendje. Az erőszakos vallásüldözés, a véres ellenreformáció kora, az 1671-től 1681-ig tartó “gyászévtized” a hitvalló református egyház nagy erőpróbája volt. A prédikátorokat és iskolamestereket hitükért - “az egy állam, egy vallás” eszméjének jegyében- kalodába, börtönökbe zárták, száműzték, vagy éppen gályarabságba (1674-1676) hurcolták. S aztán a Wesselényi-féle összeesküvés részbeni következményeként a protestáns prédikátorok és iskolamesterek a Habsburg-hatalom börtönein és kalodáin túl megismerkedhettek a spanyol gályákkal. Megrázó a gályát megjárt Kocsi Csergő Bálint pápai rektor, akár Otrokócsi Fóris Ferenc prédikátor egykorú visszaemlékezéseit, vagy Moldova György: Negyven prédikátor című regényét olvasni a protestáns gályarabok hitvalló szenvedéséről, hitben való megállásáról. Inkább a gályát vállalták, mint hitük elhagyását. III. Károly és Mária Terézia már a “csendes ellenreformáció” kifinomultabb, de semmivel sem veszélytelenebb módszereivel próbálta ellehetetleníteni a magyar kálvinizmust. De Isten az újabb szenvedések dánieli oroszlánvermében is megtarotta a református anyaszentegyházat. A református egyház több évszázados “babiloni fogságának”, vetett véget II. József Türelmi Rendelete (1781), mely sok hiányossága ellenére is részleges vallásszabadságot adott a reformátusoknak, s megszüntette sanyarú helyzetüket. A ma is meglévő hazai református templomok zöme ebben a korszakban, a Türelmi Rendelet utáni években épült. A reformkor küszöbén épült fel a Debreceni Kollégium ma ismert épületegyüttese, s a Nagytemplom, mely az 1564-ben leégett Szent András temlom helyére épült. Mindkettő a korai klasszicizmus legismertebb hazai alkotása. A Debreceni Kollégiumot ekkoriban hívták “egy ország iskolájának”, de a “szegények iskolájának” is, hisz a tehetséges, de szegény diákok ingyen tanulhattak a falai között. A Kollégium az ország református vidékein kiterjedt partikularendszerrel, résziskola-hálózattal rendelkezett. A református iskolák sajátos oktatási rendszere a hit és a tudomány szerves össztartozására épült. Az iskolák és a gyülekezetek élő kapcsolatát biztosította a legáció és a szupplikáció. A legáció alkalmával a diákok az iskola követeiként szolgáltak a gyülekezetekben, s a gyülekezetek anyagilag támogatták nemcsak az iskolát, de a szolgáló diákokat is. A szupplikáció során a diákok természetbeni adományokat gyűjtöttek a gyülekezetekben iskolájuk javára. Egyházunk életében a másik nagy felvirágzást a reformkorjelentette. Ekkor épült fel egy egész ország templomává Pest-Budán a Kálvin téri (egykor Széna téri) templom. A Budapest-Kálvin téri református templom ma a magyar reformátusság országosan és határon túl is ismert istentiszteleti helye, egyház- és művelődéstörténeti szerepét tekintve is kiemelkedő szellemi bázisa. Bár jóval fiatalabb (alapkövét 1816-ban tették le, s 1830-ban szentelték fel), mint idősebb református testvérei határon innen és túl (Ocsa, Nyírbátor, Vizsoly, Kolozsvár-Farkas utcai templom, marosvásárhelyi vártemplom stb.) A reformkor a nemzeti kultúra és nemzeti gondolat, a lelki és fizikai építkezés aranykorszakát jelentette a református egyháztörténetben is. A magyar politikai, gazdasági, szellemi élet központja, az ország szíve fokozatosan Pest-Buda lett. így válhatott az egyre bővülő, lassan-lassan világvárossá és az ország fővárosává fejlődő Duna parti magyar város első református temploma és gyülekezete - ahogy akkoriban nevezték - egy ország templomává, “középponti eklézsiává”. Pápa városa éppen a Kollégium révén ekkor lesz “Dunántúl Athénja”. Ide jár, s itt bontogatja költői szárnyait az evangélikus Petrovics Sándor, akiből Pápán lesz Petőfi Sándor. Itt köt életre szóló barátságot Jókai Mórral és Orlai Petrich Somával. A szabadságharc célkitűzéseivel a reformátusság teljesen azonosul. A szabadságharc ideje alatt a református Kollégiumokban szinte mindenütt szünetelt a tanítás. 1849 áprilisában Kossuth vezetésével az Országgyűlés a Debreceni Kollégium Oratóriumában mondja ki a Habsburg-ház trónfosztását. A tanárok, s a diákok a nemzetőr- és honvédseregek első soraiban harcoltak. Sokan haltak meg közülük a szabadságért, az életben maradtak pedig vállalták a hitvallást, s azt érezték, amit oly szépen kifejezett Tompa Mihály, a hanvai papköltő “A gólyához”, s Kozma Andor “A Carthagói harangok” című versében. A következő fontos egyháztörténeti szakasz az I. világháború befejezésével kezdődik. Az I. világháború elvesztése, majd a trianoni békediktátum utáni általános nemzeti sokkban és letargiában, a területi és nemzeti szétszakítottságban az egyház is próbált szembesülni önmagával, s a megújulás egyéni és közösségi szükségességének egyetemes jézusi üzenetével a magyar társadalom elé lépni. Egyházunk ilymódon is próbálta a nemzet fájdalmát enyhíteni, hogy a test “megtöretésében” a Krisztus-hit által mielőbb gyógyuljon meg a nemzet “lelke”. Az 1920-as évek elején szerveződő “Pécelikör” is hasonló megfontolásból indult. Tézisek javarésze ma is aktuális, ugyanakkor megvalósíthatatlan. Pozitív és öneszméltető hatása volt a tradicionális és puritán holland református gondolkodás - még pontosabban Kuyper Abrahám, Hollandia egykori miniszterelnökének keresztyén T
