Calvin Synod Herald, 1998 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1998-09-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD-12-AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1998. augusztus 8. Csak nem maradhatok békében. Pár héttel ezelőtt egy vezető presbyteriánus lelkészt kiszavazott a gyülekezete, 300 ezer dollár végkielégítést ajánlottak fel, ó azonban, ügyvéd segítségével 900 ezer dollárt kér. Milyen szomorúan érdekes, most már mi lelkipásztorok sem merünk mozogni ügyvédek segítsége nélkül. Azt hiszem két évvel ezelőtt, vagy több, egy óhazai kényes „ügyben" hivatkoztam az 1. Kor 6,7-re, melyben így tanított szigorúan a nagy apostol Pál: „Egyáltalán máraz is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással." Bizony az, hiszen a mi Magyar Kálvin Egyházkerületünk is alaposan ráfizetett ezekre a törvénykezésekre. Azonban ragadós a példa. Egy másik, szintén presbyteriánus egy ház, jóval kisebb, nemrégen kiszavazta lelkipásztorát, azt hiszem 57-8 szavazattal. A megokolás érdekes. Ezt a harvardi doktor lelkészt egyszerűen már a mai szokás szerint „Joe"nak Jóskának szólították. Régen feledésbe ment már az, hogy a puritánok „Rév. Sir '-nek szólították lelkipásztoraikat, a mi magyar ref. gyülekezeteink is még a helyes magyarsággal „Tiszteletes Úrnak", az angol szó használat már nyelvtanilag is helytelen, amikor bennünket Rév. Paálnak, vagy másnak szólítanak. Nos ez ellen a harvardi - nem kis név - doktorátussal rendelkező Jóskának népszerű igehirdetései voltak. Aranyos ember, mondogatták róla — persze azzal a szándékkal, hogy elóbb-utóbb kitekerik a nyakát. Ez bekövetkezett. A fővád ellene, nem tud kijönni az irodai munkatársaival. Elég ebből ennyi. Azonban van még két más „eset" is. B. - nem nevezem meg a nevét --, mert akadnak ám szemfüles ügyvédek, akik még engem is beperelnek. Nos ez a nagy rádiós-televíziós evangélista, nem is merem használni ezt a theológiailag annyit vitatott szót. Hiszen az egyik nagyon jófejű püspökünk, aki egyébként barthiánus is, beszél „evangéliumi kálvinizmus"-ról. Szeretném tisztelettel megkérni a püspök urat: magyarázza meg e kettőt, először egyenként, mit ért „evangéliumi" alatt? Bizonyára nem az egyszerű igehirdetést. Hiszen mi mindnyájan a kegyelmi eszközök között első helyre tesszük az Ige hirdetését. Maga a nagy Názáreti is így fogalmazott. Mk 1,15. „Betölt az idő, és elközelitett az Istennek az Országa, térjetek meg és higyjetek az evangéliumban." Igen: a Nagy Názáreti szigorúan hozzátette: „teljetek meg". Ezt nem lehet kihagyni, sem a történeti kálvinistáknak, sem a barthiánusoknak, sem a debreceni orthodoxoknak, sem az ébredőknek". A másik szó, amit illene meghatározni és nem elnagyolni: kálvinizmus. Ennek olyan bőséges a tartalma, hogy hozzá sem merek fogni, bár mi magyar kálvinisták vagyunk. Én konkrét leszek. Én mindig hangsúlyoztam: én a történelmi kálvinizmust keretnek elfogadtam. Ebben a keretben ez jelenti, józan ésszel, az Igaz Református Egyház négy jellemvonását, ismertető jegyét, szabad szellemmel: 1. az Ige, a Biblia szolgálata, 2. a két szakramentum, az Úrvacsora és Keresztség illendő kiszolgáltatása, 3. egyházi rend és fegyelem, 4. a szeretet munkák végzése. Természetesen ide sorolható a történelmi kálvinizmus óvatossága. Kálvin egyenes intése szerint: ne kapkodjunk mennyei jelenségek után, a külső és belső Krisztus, bár lutheránus testvéreink vallják a Megdicsóült Krisztus mindenütt jelenvalóságát. Ezt a tant, bevallás nélkül, a mi református ébredési lelkészeink is átveszik, és természetesen a kálvinizmus a Szentlélek belső bizonyságtételének Achilles sarka, az „elszentlélekedés" veszedelem. Dr. Békési. Hogy miért ilyen óvatos a történelmi kálvinizmus? Erre nyugodtan felelünk mély lélektani alapon is. A „belső Krisztus", még a Szent Háromság harmadik személyének a Szentiéleknek a belső bizonysága is, olyan feszültségekkel jár, hogy ezt mi lálkipásztorok hát még a hitükben kiskorú népünk sem bírjuk ki. Sót Dr. Jaminson jelentős tanulmánya szerint manicdepresszíve veszedelmekkel jár. Sót elérhetetlen célokkal, összekevert identitásokkal a nemi életet, a családi életet is zavarják ezek a tűl-torzított méretezett lelki és lélektani azonosítások! Erre két példát is hozhatok fel. Az egyik, az említett B. aki öt éves börtönbüntetését nem régen töltötte ki. Nősz neki, nem is egy „ébredő" gyülekezett meghívta ezt a martyrt? aki jó pár millió dollárt elsikkasztott. És ott a beszédében, nem merem evangélizációs névvel kitüntetni, még igehirdetéssel sem, többek között így zengedezett. Isten felhasználta a börtönbüntetést, egy lépés csak hogy Isten vitte oda, és megtanította, hogy hogyan kell a pénzzel becsületesen bánni. Még hozzátette, a régi szélhámosságát és felelőtlenségét folytatva, most pedig Krisztus bízta meg azzal, hogy Los Angelesben „dolgozzon", vagy talán híveket újra „megdolgozzon". A másik ilyen díjbirkozó „evangelizátor", sírva könnyek között vallotta meg gyülekezetének, hogy ó bizony kukucsgált, prostituáltat kukucsgált, minden bizonnyal mást már nem tudott tenni, pedig hites felesége is volt. Most ugyanez a nagy „gospel-monger" evangéliummal bűvészkedő, milliomos élet-stílusban éldegél valahol Los Angelesben, hiszékeny tömegek pénzén. Bizony így vagyunk ám mi ezekkel a széllel-bélelt bűvészkedókkel. Sajnos az amerikai protestáns egyházak nagy része ilyen eredőjű és még a történelmi egyházak is, ahelyett, hogy befolyásolnák ezeket a szektákat, inkább módszereiket, felelőtlen theológiájukat, melyek érzelmileg ártalmasak is, átveszik és gyakorolják. Ez az irány még óhazában sincs leszerelve. Ez a fő oka, hogy az én reformátori ízű, tényleg történelmi kálvinista ízű írásaim nem jelenhetnek meg. Majd talán a következő nemzedék észhez tér. Hiszen a Debreceni Nyilatkozat az Egyházak Világtanácsa körlevele. Szentháromság theológiával íratott. A debreceni Ref. Főiskola űj dékánja, ifj. Dr. Fekete Károly, bejelenti őszinte bátorsággal, hogy még a nagynevű Biblia magyarázó apjától is függetleníteni akaija magát. Remélem a fiatal dékán felismeri, ha nem is publikálja, hogy a Logia gyűjtemény adatai alapján és az ős péteri és páli kérüma alapján,Csel 2,24,32,36, Róm 1,4 és nem a Kol 2,9 félrevezetésével, krisztológiánkat revideálni kell! Fél füllel hallgattam a rádiós zenei műsort. Történetesen Sir John Gielgud authentikus Shakespeare idézetet hozott, bámulatos angolsággal, gyermek, ifjú, kamasz, megnőtt, felnőtt ember, és a végén újra dadogó öreg. Madách sorai jutnak eszembe, „ez a vég, csak azt tudnám feledni." Persze ezt csak akkor tudjuk nem feledni, hanem szembenézni vele, ha komoly megtéréssel, hitbeli nagykorúsághoz jutunk, vagy legalább azt megközelítjük. Két ijesztő adat: 1976 óta 200 ezer terrorista támdaás Amerika ellen 687 halállal. Mi vagyunk a bűnbakok, mert még mi is hozzájárultunk a hamis képhez: a gazdag Amerika. De hiszen mi nem vagyunk gazdagok. Nemzeti adósságunk közel 6 trillió, hat ezer billió, nem kis összeg. Igaz csak 4.5 százalékos a munkanélküliség, de a tőzsde ugrál, mint a bolond gyerek. Billiókat lehet nyerni és veszíteni percek alatt, lakosságunk egyharmada funkcionálisan analfabéta. A globális felmelegedés most már rémítő, Texasban billiók száradnak el. Az ázsiai keleti népek, nagy-nagy mesterséges gazdasági fellendülés után, billiókat kérnek a Nemzetközi Alapból. Oroszország állandóan kunyerálva követelőzik. Újra kezemben a The Princeton Seminary Bulletin új példáánya. Mennyi reménységgel vettem kezembe. Alapos tanulmányok igaz, de mellébeszélések. Egy sor sincs válogatott újtestamentomi tudósoktól a Logia gyűjteményről. Higy igenis újra kell fogalmazni krszitológiánkat a már említett óskerügmák alapján, főképpen a Lk4,18-19 értelmében. Várom, hogy nagynevű theológusok foglalkozzanak a globális felmelegedés theológiai jelentőségével. Egy sor sincs erről. Dr. Kálmán Attila a maga pedáns készségével a nyáron Clevelandban előadást tart, mint az Egyetemes Zsinat társelnöke (számomra nem világi elnök) az előadásának címe: Mi a teendőnk! Új és merész hang. Igen, ifj. Dr. Fekete Károly is erről beszél. Mi a teendőnk. Neki a magyar református lelkész képzés reformja, komoly reformja. Nekünk is űj püspökünk van. A magas — tall men, we need tall men. — Medgyessi Lajos, kemény, biztos gyülekezeti lelkipásztor, elnöklő püspök. Sokat várunk tőle. Az idősebb generáció utolsó püspöke Vitéz Ferenc jó munkát végzett. Most a fiatalok, vagy már nem is annyira fiatalok, de egy erős gárda következik. Amit tőlünk átvehetnek örömmel adjuk. Ha kell örömmel félre is állunk. Mi elvégeztük a munkánkét és nem rosszul. Én vagyok egyedül életben aki 1938-ban a Magyar Egyházkerület megszervezése mellett szavaztunk. Én nem csalódtam. Remélem ti sem. Aki az eke szarvára teszi a kezét az ne tekintgessen hátra. Lk 9,62. Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hit hogy életet, örök életet nyerjünk. Zsid. 10,39. Szinte éreztem: esőstől jön a baj. A Princeton Theological Seminary "Inspire" cimű magazinja ma jött meg, summer 1998. Tele színes képekkel, egy kicsit túlszínes a számomra. Hozza azt is, hogy prof. vezetéssel Euripides The Trojan Woman című darabját átütő sikerrel hozták. Öröm az is, hogy végre a Szeminárium elnöke Gillespie, talán éppen a Debreceni Nyilatkozat hatása alatt, beszél az élő Isten Leikéről, azonban még mindig a nagyon homályos "follow the Christ" és nem a Mt 28,19,20 tegyetek tanítványokká minden népet, tanítván őket. Ez konkrét megbízatás. Azonban az elnök üzenetében bevallja: testvér-egyházunk the Presbyterian Church in the USA is threatened by division and declining membership. Amikor ilyen tekintélyes Lelkészképző Iskola elnöke így beszél, ez komoly veszélyt jelent! A zűrzavaros krisztológia megtermi keserű gyümölcsét. Amikor a trombita bizonytalan hangot hallatt, ki készül a harcra?! Kor. 14,8. I A történelmi kálvinizmus nyomdokain Református gyülekezeti épülés érdekében hogy „mindenek épülésére... ékesen és jó renddel legyenek." (I. Kor. 14,26,40)
