Calvin Synod Herald, 1998 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1998-07-01 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD .14. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A történelmi kálvinizmus nyomdokain Református gyülekezeti épülés érdekében hogy „mindenek épülésére... ékesen és jó renddel legyenek." (I. ICor. 14,26,40) A Kálvin Egyházkerület évi gyűléséről nem nehéz jelenteni... hiszen 1939-tól napjainkig olyan mérföldes lépésekben halad, a gyenge pontok ellenére, hogy szinte hihetetlen. A kipróbált Vitéz püspök úr lelkisége domináló. Tud igét hirdetni, jelenteni! Tud néha bakafántos legalista lenni, de Isten adta humorával át tudja hidalni a nehézségeket. Tudta, tudja ma is értékelni munkatársai hűségét és szeretetét. Igehirdetésénk textus választása, püspöki jelentése igazolja, teljes egészében legalább két, de inkább öt talentumos egyházi vezető. Ézs. 40-ból „megfáradnak az ifjak", ó nem fáradt meg, hatalmat és munkát alig delegált. Az éneket nyugodtan használhatjuk a búcsúzó püspökre: Uram bocsásd el szolgádat békével". A reggeli áhítatot tartók: Cseh györgy, Géczy István, Nitsch Gábor lelkészek megnyugtató, mérséklettel mutatták: a gyülekezetek még mindig jó nyomokon járnak, amikor óhazai lelkészeket választanak. Bár néhol kiélezték az angol nyelv fontosságát, ami természetes, még mindig vannak védekézó régi hangok, mely szerint az Egyházkerület hivatalos nyelve angol. Ez rendben van, de kezdik érezni, nekünk még mindig jobb az óhazai, jó nyelvbi készséggel rendelkező lelkipásztorokat kihozatni, mint „bizonytalan helyekről" lelkészeket behozni, akik bizony sokszor, ki is viszik a könynyen befolyásolható gyülekezeteket, sajnos néha ezt teszik míg az óhazából ide hozott lelkészek is. Az egyházmegyék életéről csak ennyit, a Központi Egyházmegyét kiviéve, ahol Dr. Komjáthy Aladár hirtelen halála döbbenetes volt és egyházmegyénk életén nagyon szomorú hatású. Azonban a Keleti, Nyugati, Lakeside-i egyházmegyékben, az esperesek áttekintő és nagyon ígéretes jelentései szerint, építő munka folyik, hogy mindenek ékesen és szép renddel legyenek. (Kor. 14, 26,40). Nem kell mondanom, hogy az írásban késói, de nagyon hasznos döntés, mely szerint az esperes, püspök, egyházmegyei, egyházkerületi fógondnok jelöléseket használjuk, okos és megfontolt, hiszen az óhazai egyháztól ma is van mit tanulni. A kerületi vonalon pedig a Synod Presbyter jelzés mutatja, hogy mi próbáljuk kikerülni az ósdi a reformáció hagyatékai megkerülő „világi" jelzéseket. Az Egyhában nincsenek külön klérus és világiak. Ezt a választó falat, remélem, végleg eltörölte a Reformáció. Előre látóan, bár nem teljesen, erre mutat Ef 2,14. „és lerontotta a közbevetett választó falat." Milyen jó, hogy ezt nem túlozta, túlzó páli misztikával a magyar református népi vallás, hanem egyszerűen atyák és testvérek, most már nyugodtan nótestvérek és nem a túlzó szektás „brothers in Christ", a Krisztusban testvérek. Itt míg nem vagyunk és még az ósegyház sem volt ott. Igaz a történelmi Jézus, bár a jánosi változatban, ezt tanította, arról ismerik meg az emberek, hogy az ó tanítványai vagyunk, ha egymás szeretjük. Jn 13,35. Itt még nem tartunk, mi amerikai magyar reformátusok és protestánsok. A Senior Clubban az egyik methodista lelkész engem is kezdett „brother"-nek nevezgetni. Ezek voltak azok, akik túl misszionizálták az en időmben és öröm harangot huzattak, amikor egy-egy nagyon elamerikanizált fiatalt elcsentek tőlünk. Mi még nagyon távol vagyunk itt, a Magyar-Kálvin Egyházkerületben is, ettől, bár legalább, kezdjük egymást megközelíteni és megbecsülni, pl. a lelkipásztorok között már alig van „irigység", ami az óhazában, sajnos, még mindig, ébredési szent köntösök ellenére is, dominál, különösen a püspök választásoknál. Igen, ha már még nem tudjuk egymást szeretni, akkor a jó magyar szóhasználat szerint becsüljük meg egymást. Ez kezd érvényesülni. Az évkönyvek anyagából a Fairfield-i évkönyvet választom, bár a jól elkészített évkönyvek egész sorozatát választhatnám. Jellemző és példaadó, hogy ez a közép egyház Póznán lelkész értelmes és mérsékelt vezetésével az évkönyvi adatok szerint is vezet. Nem hiába választották meg helyettes püspöknek, fizetése példaadó, a mellékjövedelmekkel együtt megközeliti az 50 ezer dollárt. A jelentések között azonban a gyűlés fénypontja feltétlenül, az én male soviniszta álláspontom ellenére, a Woman's Concern Committee jelentése. Bámulatos jó angolsággal Hickler lelkész és két három lelkésznő, Miss Shupp presbyter hozzáértő segítségével olyan jelentést írtak, amelyet joggal ajánlottam a mi Calvin Synod Herald újságunkba közlésre, a jelentés indítványára bele kerül a Calvin Synod Conference Bylaws nyomtatványába. Okos és jó döntés, hiszen amit mond igékkel alátámasztva megállja helyét a többi protestáns egyházak túlzásaival szemben. Carol Murphy és társai lélektani megállapítását: lelkileg-érzelmileg gyógyítani, nevelni csak a beteg anyanyelvén lehet. Sokszor a mi második nemzedékünk elfeljti, hogy ók tulajdonképpen szüleik után magyar anyanyelvűek, és ha véletlenül ne adja a gondviselés, lelki-érzelmi bajokba kerülnének, magyar nyelven kellene megkeresni a gyermekkori, kamaszkori sérelmeketet. Erről én sokat írtam és történetesen és logikusan magyarul. Ezt még bizony a lelkipásztorok sem igen olvasták el, sem itt, sem óhazábam. Pedig óhazában nagyon kellene, hiszen az óhazai ébredési és egyáb pietista mozgalmakra nem tudták feloldani az egyke vagy egysem veszedelmes öngyilkosságot a magyar nép körében. Ez pedig veszedelmesebb mint a tatár és török veszedelem a múltban. Az egykézés nemzeti öngyilkosság. A házasság törések sorozata, a nemi bún-tanyák és esetek itt Amerikában is nemzet rontáshoz vezethetnek, sót már nemzet rontáshoz vezettek. Nem nehéz biztatásul felsorolni a Kálvin Egyház kerület új tiszti karát: Medgyesi Lajos, püspök; Póznán Béla, segéd püspök; Ludwig K. Kálmán, jegyző, Szabó Edward Synod presbyter. Bi-
