Calvin Synod Herald, 1998 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1998-03-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD .12. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA körtém Cmiirű<^ CapjaiBóC 1848-49 Református vonatkozásai A magyar önállóság és függetlenség megvédésére megindult 1848-i szabadságharc vezetői protestánsok voltak. A magyar hondvédség első nagy tömegeit a nagy alföldi református parasztvárosok és vidékek szolgáltatták. Ismeretes, milyen hatással volt Nagykőrös, Cegléd és Kecskemét népének csatlakozása a honvéd hadsereg megerősödésére. Mikor később az ellenforradalmi császári csapatok bevonultak az ország nyugati részébe, Kossuth éppen azért tette át a forradalmi kormány székhelyét Debrecenbe, mert ez a város és vidéke református többségű lakosságában a legfontosabb alapnak látszott a magyar önállóságért indított küzdelem folytatására. Nem véletlen, hogy a magyar kormány itt érezte magát a legnagyobb biztonságban a császári intrikák ellen. A szabadságharc bukása után tíz évig mintegy elaléltan feküdt a magyarság a győző lábainál. Ebből a félholt állapotból a már ismert pátensküzdelem ébresztette fel. Láttuk, hogy az önkényuralmi osztrák kormányzat legnagyobb ellenségének az ezeréves magyar államiságot és annak hordozóját, a magyar nemzetet tekintette. Mivel azonban a magyar önállóság legkeményebb képviselője a református magyarság volt, erre nézett a kormány a legnagyobb gyanakvással. A kormány elnyomó intézkedéseit a magyarság Deák Ferenc vezetése alatt az úgynevezett passzív rezisztenciával fogadta. A magyar történetírók egyhangúan megállapítják, hogy a magyarság az önkényuralom idején a pátensküzdelemmel lépett át a passzív rezisztenciából a tényleges ellenállásba. Mint egyik római katolikus történetírónk írja, a kerületek gyűlése volt „az első hatalmas megmozdulás és ellenállás". Hatása mérhetetlen volt. Az ország egész közvéleménye lázasan figyelte a történteket. Azonnal megértette mindenki, hogy a protestánsok egyházi önkormányzatukért küzdve, egyidejűleg a politikai szabadság elóharcosai is. Belföldön és külföldön egyaránt ítélték meg a pátensküzdelmet, noha maguk az egyházak óvakodtak az egyházi jellegű küzdelmet politikai vonatkozásokkal vegyíteni. De a külföldi magyar menekültek, főleg Kossuth egyenesen arra törekedtek, hogy a pátensküzdelem „nem felekezeti szempontból, hanem mint a magyar nemzeti jogharcnak az osztrák önkény, az osztrák bitorlás elleni egyik nevezetes momentuma találjon méltatást az európai közvéleményben". Kossuthék eme törekvése sikerült is. Amint egyik svájci lap megállapította, a magyar protestánsok küzdelme elsősorban egyházi jellegű volt, de politikai indokok is feltalálhatok benne. Ezek a politikai indokok azonban „ugyanabból a forrásból erednek, amelyből az egyházi indokok: a politikai és egyházi önkormányzat elve áll szemben a bürokratikus abszolutizmussal." A külföldiek jól látták a helyzetet. A pátensharc valóban megadta a kegyelemdöfést az osztrák önkényuralomnak. Midőn 1860 május 15- én a pátenst visszavonták, mindenki tudta, hogy az önkényuralom napjai meg vannak számolva. Bukásának és a magyar önállósság megmentésének újból a magyar protestantizmus volt a legfontosabb tényezője. („A Magyar Református Egyház Története" Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1949) n A 175 éves Magyar Nemzeti Himnusz Református gyökerei A magyar nyelvnek a szeretete minden bizonnyal a református egyház társadalmi rétegeinek színmagyar voltából és a református iskolákban uralkodó magyar szellemből származott. Egyik nyelvtudósunk a Himnusz keletkezésével foglalkozván megállapítja, hogy a sárospataki és debreceni református kollégium idősebb diákjaitól tanulta meg ezt a nótát és megtanította rá a csurgói iskola növendékeit is. Egyik jellemző mondatával a Rákóczi-nóta hatását így fejezte ki: „Mikor azt hallom, mindjárt pezseg bennem a magyar vér.” Kölcsey Ferenc is debreceni diák volt és költészetében, közéleti munkásságában a református kollégium ifjúságának kuruc szelleme mély nyomot hagyott. Minden bizonnyal a Rákóczynóta hatása elevenen élt a XIX. század kezdetén megindult magyar megújulás képviselőiben. Amint egyik irodalomtörténészünk megállapítja, „a Debrecenben divatozott mód a tanulót öngonHungarian National Anthem Written by Francis Kölcsey in January 1823 (in frame of a prayer) God bless your hungarians with great mind and aboundance, extend your defending arms when facing fierce assailants. Music by Francis Erkel Long-stricken by fatal foes, give to them times much gladder, these people have long despaired for bygone and hereafter. dolkodásra s vizsgálatra szoktatni, reá nézve nagy hasznú volt”. Ha most meggondoljuk, hogy abban az időben mennyire más volt a református és katolikus főiskolák nevelési rendszere és szel- Kölcsey Ferenc leme, akkor nyilvánva(1790-1838) ló, hogy Kölcsey Himnusza nem véletlenül íratott meg úgy, ahogy meghatott. Mészöly Gedeon magyar nyelvtudós megállapítása szerint „Kölcsey olyanná, amilyenné lett, csak református főiskolában lehetett, s a Himnuszt úgy, amint megírta, csak református főiskola neveltjeként írhatta meg". Kölcseyre a Himnusz megírásánál az említett Rákóczi-nóta mellett a magyar református egyház története, a Biblia és a zsoltárok hatottak. A Himnuszban oly szép kifejezésre juttatott magyar bűntudat gondolata a Bibliából származik. Mátyás „bús hada" kifejezés, különösen a „bús" jelző használata a XXXVIII. zsoltár hatása. Az „Isten áldd meg a magyart" kifejezés a református énekeskönyv régóta használt legismertebb újesztendei énekének szövegéből, a „Nyújts feléje védő kart" gondolata és kifejezése a „Perelj Uram perlőimmel" című zsoltárból és a „Megbúnhődte már a nép" mondat Ézsaiás próféta könyvének egyik részéből származik. Nyilvánvaló tehát, hogy Kölcsey a Himnuszt valóban csak mint a református főiskola tanítványa írhatta meg. Kölcsey Ferenc Erkel Ferencz Himnusz
