Calvin Synod Herald, 1997 (97. évfolyam, 1-6. szám)

1997-01-01 / 1. szám

CALVIN SYNOD HERALD-10-AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAP)A Én vagyok az alia és az omega......Jel. 1,8 I am the Alpha and the Omega....Rév. 1,8 Szeleczky Zita előadóestje a Kálvin téri templomban Az „örök magyar" szól hozzátok - imi­gyen köszöntötte Hegedűs Zsuzsanna és iljú Hegedűs Lóránt mindazokat a híveket, akik 1996 november 16-án este eljöttek a Kálvin téri református templomba. Ezen az estén a templom egyszerre volt Isten igéjének és az irodalomnak is szentélye. Szeleczky Zita, aki a magyar irodalom és a keresztyén ma­gyar kálvinista hit életben tartását tekinti színművészeti hivatásának, életre szóló él­ményben részesítette a szépre áhitózókat, kik zsúfolásig megtöltötték a templomot. Balassi Bálint, Rákócziról szóló népmese, Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa. Gárdonyi, Szabolcska, Ady, Gyóni Géza, Mécs László, Szabó Lőrinc, Reményik Sándor, Wass Albert, Papp-Váry Elcmérné műveinek üzenetétől meghatottan és átszcllcmüllcn köszöntötték személyesen is a művészt, a Nemzeti Színház egykori tagját, a Fekete gyémántok, a Szegény gaz­dagok, a Rózsafabot, a Zenéló malom, Az első, a Sok hűhó semmiért és más filmek, darabok felejthetetlen nőalakjainak megtestesítőjét, a világégés és a kényszerű emigráció után a magyar irodalom fáradha­tatlan követét. A nagysikerű előadás után soha nem hallott tapsban és élményben volt része. A közönség felállva ünnepelte, bármily fáradt volt a kétórás műsor után, mégis ó maga kérte önlcláldozóan: senkit sem küldjétek el, aki azért jött ide, hogy szót váltson velem. Nehéz keresztet is könnyen visel az, aki öt világrészen éló ma­gyarokhoz jár. 1945 óta szinte egyfolytá­ban oltja szomját a szépségnek, éhnek a ma­gyar szónak - idézve Páll László lelkész köl­tő szavait. Dr. Hegedűs Lóránt püspök úgy gratulált a műsor után: kétszer volt ekkora tömeg c templomban. A művésznő eskü­vőjén, s most eme felejthetetlen esten. így számolt be a minket is boldoggá tevő szép eseményről Pósa Zoltán a magyar­­országi „Reformátusok Lapjában".- Milyen érzés önnek, hogy abban a templomban mondja el a magyar irodalom legnagyobbjaink műveit, ahol konfirmált és ahol az esküvője is volt?- Nagyon nagy élmény volt ez számom­ra. Sorban feltörtek belőlem az emlékek. Eszembe jutott az, amikor Ravasz László püspök úrnál konfirmáltam. Emlékszem, annyira meghatódtam, hogy zokogtam, zo­kogtam, nem tudtam magamhoz térni, olyan komolyan vettem azt, hogy az egyházköz­Ady Endre AZ ISTEN-KERESŐ LÁRMA Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben. (Jram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szívemben, idegeimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség, Isten, a tied minden. ség tagja lettem, olyannyira szép volt a kon­firmációm. Arról nem is beszélve, milyen gyönyörű volt az esküvőm. Talán maga is látta a híradóban, hogy tényleg órákra le­állt a forgalom. Én rajongtam Ravasz László püspök úrért.- Ön. aki Dél-Amerikában. Kanadában. Ausztráliában, Amerikában járja a magyar­lakta vidékeket, mit mondana a fiataloknak: mit jelent magyarnak és református keresz­tyénnek lenni?- Magyarnak és református keresztyén­nek lenni: a legnagyobb kitüntetés, amit a földön valaki is kaphat. Én szerintem a magyar egy csodálatos nemzet, a legna­gyobb rang, hogy valaki magyar és refor­mátus lehet. E rangra büszkének, s reá méltónak kell lenni. □ Szeleczky Zita a mi büszkeségünk. Középen közöljük 1968-ban készült képét, amikor Barabás Márton „Magyar szabad­ságharcosok" című alkotását elhelyezték Los Angeles városházának disztermében. (Előző számban közöltük a festői alkotást.) Lapunk szerkesztőjének soha el nem múló élmény emléke az, hogy a kálvin-téri fényes esküvőn a művésznő kérésére vőfély lehetett jobbján bevezetve a művésznő Olga nevű nővérét. (Miskolcra visszavezető múltban a Szeleczky családnak belső barátja lévén.) Olyan életre szóló emlék ez mint akárcsak a másik: amikor ugyanabban a templomban négy Nagypénteken át nagy­­bánnyai Horthy Miklós kormányzósága idején a nagy Ravasz László kérésére és mellett az úrvacsorái kelyhet nyújthatta kormányzó kezébe, aki egyenes leszárma­zottja volt Nagybánnya nagy református püspökének. Az ilyen emlékek el nem évadhatnak mindaddig amíg mi magunk is emlékekké válunk csupán. / Az új esztendőnek \ / indulásakor \ / lapunk minden olvasójának \ Istenben megáldott \ boldog új evet kívánunk / \ a magyar református szív J \ melegével! /

Next

/
Oldalképek
Tartalom