Calvin Synod Herald, 1997 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1997-11-01 / 6. szám
CALVIN SYNOD HERALD .12. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Rev. István Nyeste Küldött voltam (Folytatás elózó számunkból) Most azzal indokoltak, hogy még több munkát kell végezni ebben a témában mielőtt a pontos megfogalmazása a javaslatnak kialakul. A munkabizottság U.C.C. vezetőségi szinten már ki is van jelölve, a bizottság vezetői ezen a gyűlésen ott voltak, s bár nem mondták magukról, hogy mifélék, a homoszexuális jogait védő csoport által kiadott jelvényeket viselték mellükön. Hát ók majd jól megfogalmazzák ezt a témát nekünk. A mindenféle szövetségen alapuló kapcsolatok elismerésére szóló határozati javaslatot a bizottság egyhangúan elfogadta. Erre a püspök urunk is reászavazott azok után, hogy a bizottság a hagyományos házasélet érvényességét és fontosságát is kihangúlyozta, s csak ezután említette, hogy más szövetségen alapuló kapcsolatot is elfogad. A zsinati plenáris ülés a bizottság mindkét indítványát elfogadta. A harmadik, s számunkra legfontosabb téma a Calvin Egyházkerület állásfoglalása volt amit a 12-es munkacsoport tárgyalt s készített elő a plenáris ülés számára. Meglepő volt számunkra, hogy egyáltalán kiosztották ezt a beadványt, amiben a történelmi hátterünkre, valamint a U.C.C. alapszabályának bevezetőjében található kijelentésekre hivatkozva emlékeztetjük a U.C.C.-t arra, hogy letért a jó útról az utóbbi időben és kérjük, hogy ismét legyen hű a bibliai és hitvallásos alapokhoz. Nemcsak a 12-es munkacsoport, de mint a 700+ delegátus írásban megkapta a beadványunk teljes szövegét. Két alkalommal is kiosztották ezt a szöveget. Mindenkinek igazán volt alkalma elolvasni. Talán a sors ártatlan iróniája, hogy egyházkerületünk képviseletéből egyikünk sem volt beosztva ebbe a munkacsoportba, így csak mint megfigyelők és információ források szerepelhettünk a munkacsoport megbeszélésein. Mivel Irma Camevale és a püspök úr a 9-es munkacsoport ülésein vettek részt, Kovács Albert tiszteletes s jómagam ültünk a 12-es munkacsoport megbeszélésein. Később már csak Kovács tiszteletes lehetett jelen, de ó sem rendelkezett szavazó joggal. A bizottság lényegében kijelentette, hogy nem ért egyet az állásfoglalásunkkal, de mivel a U.C.C. önmagáról azt mondja, hogy mindenkit befogad akármi legyen is a vallásos vagy a szociális véleménye, ezért a Calvin Egyházkerület beadványát is tudomásul kell venni. Támogatni ugyan nem tudják, mert úgy érzik, hogy ez megvetést tartalmaz a U.C.C.-ra nézve, de a pluralitás és inkluszivitás nevében tudomásul kell venni a beadványunkat. Ezt az indítványt a többség szavazata alapján a munkacsoport elfogadta s a plenáris ülés elé terjesztette. A plenárison voltak akik az indítvány s a mi beadványunk ellen beszéltek, Szűcs Zoltán tiszteletes és Kovács Albert tiszteletes a mi oldalunkon szólaltak fel, s volt egy olyan javaslat is, hogy ne csak nyugtázza a Zsinat a beadványunk vételét, hanem jelentse ki azt is, hogy az abban leírottakat a U.C.C. elfogadja mint egyik érvényes és létjogosult teológiai irányzatot. Ezt a javaslatot leszavazták, de a munkacsoport eredeti indítványát végül is elfogadták. A hivatalos végzés ebben az ügyben tehát az, hogy a U.C.C. 21-ik Zsinati közgyűlése átveszi a Calvin Egyházkerület májusi gyűlésén hozott határozatról szóló jelentést. Ezzel nem minősítik a beadványunkat, nem értenek vele egyet, csak tudomásul veszik, hogy ez a beadvány megérkezett. A történtekről most csak ennyit. Arról viszont feltétlenül írnom kell, hogy a megbeszélések nagyrésze lelki gyötrelem volt számomra, mert hitünk igazságai háttérbe szorultak a politikai korrektség mögé. Sokkal fontosabb volt, hogy a homoszekszuális emberek nehogy sértve érezzék magukat, mint az, hogy vallásunk mit tanít. Vagy sími vagy nevetni tudtam volna nagyon sokszor. Ijesztőnek tartom azt, hogy a konferenciák úgy választják delegátusaikat, hogy azok mind ezt a liberális vonalat képviseljék. A hétszáz küldöttből talán ha 30-an éreztek ahogyan mi. Jó volt ezek közül néhánnyal együtt lenni egy ima és ének esten a mi templomunkban amikor is imádkoztunk a U.C.C. megtéréséért. Igaz, hogy az idén néhányan bocsánatot kértek azért mert két évvel ezelőtt kigúnyolták a Calvin Egyházkerület biblikus kiállását, igaz, hogy tudomásul vették az egyházkerület beadványát, igaz, hogy kénytelenek megtűrni minket is maguk között, de az érezhető volt, hogy a küldöttek nagyrésze most is elítél és lenéz bennünket. Azt viszont jó volt hallani néhány küldöttől, hogy a gyülekezetben a helyzet nem ennyire rossz, ott még van nagyon sok rendes hívő keresztyén egyháztag, aki szintén nem ért egyet a hivatalos U.C.C. vonallal. Egyesek szerint ezek vannak többségben. Adja Isten, hogy így legyen. Szerkesztői utó-jegyzet: Beszámoló kísérő mondata: "Meglepő volt látni és hallani hangodat. Jól esett érezni, hogy egy családba tartozunk a U.C.C.-n belül." Wlegváltónk született fekhelye szalma, "Bölcsője jászol, Szent szűznek arcán Orömpír lángol. Királyok, pásztorok Örvendve jöjjetek, flngyalok hirdetik: Wlegváltónk született! !Betlehem városban, IBarom istállóban, Istennek báránya Udvöt hoz világra. Hálatelt imádság, Szép magasztos ének, 13uzgó szívből szálljon fiz ég Istenének! Ki ártatlan fiát Crtünk feláldozta, Örökké zengjen néki Oícséret, zsolozsma. Szedenits Jenő verse.
