Calvin Synod Herald, 1996 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1996-09-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD-10-AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A HARMADIK MAGYAR REFORMÁTUS VILÁGTALÁLKOZÓ 1100 esztendős kárpátmedencei magyar történelmünk legszomorúbb korszaka az utolsó száz esztendő. Mégis ebben a században és ebben a jubileumi évben történt valami emlékezetes, nagyszerű és számyatbontó esemény: a magyar reformátusok harmadik világtalálkozója az erőszakkal Romániához csatolt Partiumban és Erdélyben. Az első világháborúig a kárpátmedencei magyar reformátusok majdnem száz százalékig a hazában laktak, s mint ilyenek, egy egyházat képeztek. A trianoni első, második, s annak következményeképpen a mai időszak hallani sem akar az igazságtalan területi, nemzeti és egyházi feldarabolásról, mégis ennek ellenére él a nemzet, s ennek kivirágzását jelentette ez az egyházi esemény: a harmadik magyar református világtalálkozó, melyre a csonka hazából, az elszakított területekről, valamint a diaszpórából tömegesen jöttek a hívek és lelkipásztoraik. így lett csodálatos esemény Nagyváradon a Stadionban a megnyitás, melyen kb. 18 ezren jelentek meg a román hatóságok nemtetszése és riasztása ellenére. Az emelvényen ott voltak a református püspökök mellett az erdélyi magyar és nem magyar egyházak püspökei, valamint a helyi polgármester. Bejelentették, hogy betiltás esetén Nagyszalonta adott volna helyet a találkozónak. A helyi magyar római katolikus püspök is bejelentette, hogy egyháza épületei nyitva vannak a világtalálkozó befogadására. A református egyházak harangjaival együtt zúgtak a város harangjai. Csodálatosan csendült az ének "Tebenned bíztunk eleitől fogva..." Az igehirdetés, imádság egy egységbe fogta a jelenlevőket. Huszonöt úrasztala volt a szabad téren, melyekhez szinte megállás nélkül járultak a hívek, sokan nemzeti viseletben. Csodálatos volt a Szatmárnémetiben tartott új templomnak a felszentelése zuhogó esőben, de senki sem menekült tető alá! Hasonlóképpen nagy tömeg töltötte meg a temesvári templomot, ahol a hős Tókés László püspök hirdetett Igét. A fedett stadion tele volt hívekkel, valamint a helyi egyházak vezetőivel, akik elismerően és buzdítóan szóltak a lelkes hallgatókhoz. Várható, hogy a gyülekezet megkapja a várostól a kért telket új temploma felépítéséhez. A Királyhágó-melléki Egyházkerületből az Erdélyi Egyházkerületbe mentünk. Csodálatos kilátás tárult elénk a Királyhágóról kelet és nyugat felé. Megálltunk Bánffyhunyadon és megnéztük az évszázados református templomot, valamint Ravasz László püspök volt házát. Majd kincses Kolozsvár tornyai tárultak elénk. A Farkas utcai templom és tere köröskörül óriási tömeggel telt meg. A zsúfolt történelmi templomban zengett az ének a jelenlegi megpróbáltatásról, majd a hívók győzelméről. A teológia, majd az új diakóniai központ megtekintése után láttuk Mátyás király szülőházát, s szívszakadva vártuk egy újabb Mátyás király megszületése hírét, majd szobra tövében figyeltük, megsarkantyuzza-e lovát, s levágtat-e a bástyáról, s közécsap újdonsült rokonságának, s beleharsogja a megriadt tömegbe: "Hungarus sum!" - azaz: Magyar vagyok! Tordán át, ahol a világon elsőnek hirdették ki a vallás szabadságot 1568-ban, Marosvásárhely felé vitt az út. Marosvásárhelyen a vártemplom és belső udvara, valamint a körülötte lévő tér teljesen megtelt. Mindenütt, de különösen itt érezte az ember: „Erős várunk nékünk az Isten..." Láthattuk a szép, magyar stílusú Kultúrpalotát, valamint a híres Kollégiumot - melyet még mindig nem adott vissza a román állam az egyháznak - ahol Bolyai Farkas és fia János tanítottak. Marosvásárhelyről Csíkszeredába mentünk. Itt alkalmunk volt megnézni Csiksomlyót, a híres katolikus búcsújáró helyet. Az Apát úr olyan szívesen fogadott, mintha gyermekkorunktól fogva ismertük volna egymást! Végül Sepsiszentgyörgyön részt vettünk egy új templom felszentelésén, mely alkalommal hét gyermeket kereszteltek! Az ottani stadionban volt a zárógyülés, melyen kb. nyolc ezren jelentek meg. A világszövetség új elnöke, Tókés László köszöntötte az ünnepló sereget. A téren végeláthatatlan sorokban jöttek a hívek az úrvacsorái asztalokhoz. Igazán, méltó aktusa volt az ünnepségnek. A köveetkezó öt évre Tókés Lászlót választották meg elnöknek. Az amerikaiak közül Vitéz Ferenc lett az egyik alelnök a következő terminusra. A Kálvin Egyházkerületből jelen voltak a következők: Vitéz Ferenc, Dudás Ferenc és neje, Szűcs Zoltán és neje, Kovács Albert és Póznán Béla. Összegezve: Jó volt megpróbáltatás alatt is lelkesen és derekasan kitartó magyar református népünkkel együtt lenni! Hisznek, imádkoznak, remélnek, templomba járnak, iskolákat és templomokat építenek, keresztelnek... Nem csüggednek, mert tudják Kiben hisznek! Híveink és vezetőik, valamint másvallású hívek és vezetőik példásan barátságosak és elsőrangú vendéglátók voltak. Aki ott volt, felejthetetlen marad számára az ott töltött idő. Nemcsak "Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza", hanem, aki ott volt, igyekezni fog minélelóbb visszamenni. Példát vehetnénk tőlük hazafiság, egyházszeretet és áldozat szempontjából. A vendéglátók sok fényképet vettek, valamint az utak mentén válogathattak a szebbnél-szebb kézimunkákban, szőttesekben, edényekben, akkor is, ha nemcsak "Korond - hanem az egész Erdély és Kárpátmedence magyarsága - felett van egy homály...", de azon felül örökké kék az ég... A soktornyú templom fölfelé mutat, „ahonnan jó a mi szabadításunk..." Augusztus 19-én a kálvintéri templomban volt a találkozó utolsó aktusa, melyen az ország elnöke is részt vett és beszélt. Többek között a Kálvin Egyházkerület püspöke is buzdítólag szólt az ünneplő közönséghez. Atyámfiái, imádkozzatok szüntelen és kérjétek Mennyei Atyánkat, könyörüljön rajtunk, lássa meg tengernyi megpróbáltatásunk, szétszórattatásunk, és hozza el azt az áldott „víg esztendőt", melyért himnuszunkban fordulunk Hozzá... Nemcsak Istentől várjuk a segítséget, hanem mi magunk is éljünk áldozatos, magyar, református keresztyén életet, és mondjuk Istenben bízva szüntelen: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország - és hiszek a magyar Református Egyház - feltámadásában... Vitéz Ferenc püspök
