Calvin Synod Herald, 1996 (96. évfolyam, 1-6. szám)

1996-05-01 / 3. szám

COLVIN SYNOD HEROLD- 14-OMERIKOI MAGYAR REFORMÁTUSOK LOPJA A 'Pagodák árnyékából1 és földi templomaink tornyai közeléből átlépett az örökkévalóságba a mi Babos Sándorunk NT. DR. BABOS SÁNDOR 1903-1996 Babos Sándor 1903-ban született Budapesten, erdé­lyi szülőktől. Éle­tének első hat éve után Erdély hatá­rozza meg sorsát, Kolozsvár törté­neti patinája, val­lásos és kultúrális levegője. Mint a kolozs­vári református gimnázium neveltje, ahol 1921-ben érettségizett, a komor és fenséges Farkas utcai református templom árnyéká­ban nőtt fel. Abban a korban „nőtt fel, amikor a ma­gyarság számára, úgy látszott „minden ösz­­szeomlott". A Trianoni szerződés a kolozs­vári teológián találja. 1925-től 1926-ig segédlelkész a kolozs­vári Farkas utcai templomban. Teológiai évei alatt kezdett érdeklődni a keresztyén misszók munkája iránt, bár soha még csak eszébe sem jutott, hogy valaha is misszio­nárius lesz. Csak később, amikor levelezni kezd Kunst Irénnel, ezzel a nagy, német­magyar származású kínai misszionárius nő­vel. Isten elrendelése és elhívása így jelent­kezett Babos Sándor szívében: „Amikor Trianonban Erdélyt levágták a magyar nemzet testéről; amikor minden összeomlani látszott atyáink szemében, akik többé nem tudtak tanácsolni bennünket a jövő feladatait illetően; amikor minden szólam haszontalannak bizonyult megküz­deni a nemzeti veszedelemmel - akkora Úr fiatal professzorok és tanulók által megnyi­totta a szemünket, hogy lássuk a belső és felfelé nyíló lehetőségek széles területét. Kezdtük megérteni, hogy az ,elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket' nem ártatlan keresztelési formula, hanem az Úr parancsa, akinek adatott minden hatalom égen és földön." így történt, hogy amikor Makkai Sándor püspök, aki az egyházban a misszói öntudatosulás vezető erejévé lett, egy alkalommal azt a „véletlen" meg­jegyzést tette, hogy „ha valaki Erdélyben készen lenne menni, a mi egyházunk is részt tudna venni abban, hogy tanítványokat toborozzunk Krisztusnak más országokban is"-a fiatal Babos Sándor nem bírta felejteni a szavakat...! Az egyének, egyházak és nemzetek számára a legnagyobb tragédia nem egy veszteség elszenvedése, hanem az a lelki vakság, amelyik viszszautasítja az Úr akaratának és terveinek szolgálatát. 1926. októberében ösztöndíjjal Bázelbe megy tanulmányútra, s itt jön az elhívása a misszió munkára. Felajánlkozását a misz­­szió szolgálatra Dr. Makkai Sándor püspök és az egyház nagy örömmel vette, s még egy évre meghosszabbította bázeli tartózkodását, hogy úgy a bázeli egyetemen, mint a bázeli missziói iskolában készülhessen jövendőbeli missziói munkájára, amely felől még senki sem tudta, hogy hol lesz és mikor lesz. Makkai püspök „elógyakorlatként" Erdélyen kívüli magyarok közé, az úgyne­vezett Regátba küldi Babos Sándort, hogy ott szolgáljon, míg az Úr megmutatja mit akar velük. Erről a tapasztalatáról így ír Babos Sándor: „Hogy miért kellett nekem akkor Brailában lenni, akkor nem tudtam és nem értettem. Most tudom. Mielőtt a tény­leges missziói munkába indultam volna, Isten ki akarta velem járatni a regáti missziói iskolát is. Nagyszerű iskola, mondhatom. Ez az idő a svájci tanulmányi évek után következett. Tíz hónapig az ó-romániai Braila és Galac városok református magyar­jai között végzett munkát, majd két évig a Hunyad megyei bányász városban, Lupény­­ban volt segédlelkész. Ezalatt sok időt fordított a külmisszió barátai segítségével a gyülekezetek missziói öntudatának a felébresztésére. Hogy ez a munka intenzívebben mehessen, egy évre külmissziói utazó titkárnak nevezi ki az egyház, így Babos Sándornak alkalma volt a missziói munka iránti felelősségről beszélni a gyülekezetek előtt. Míg ez a munka folyt, addig az erdélyi egyházkerü­let kapcsolatba lépett a skót egyházzal az irányban, hogy adjanak alkalmat a már Mandzsúriában általuk megkezdett missziói munkába nekünk is bekapcsolódni. A skót egyház és a mandzsúriai missziói tanács nagy örömmel vette ezt az ajánlatot, s Babos Sándort egy évi skóciai tanulmány­útja után, 1933. augusztus 24-én, a kolozs­vári Magyar utcai templomból, Dr. Makkai Sándor püspök, az egyházkerület, az egy­házmegyék vezetősége, a szomszéd és hely­beli gyülekezetek templomot megtöltő kép­viselte jelenlétében kibocsátotta a mand­zsúriai missziói munkára. Babos Sándor, erősen fogva a két ezüst gyertyatartót, melyet keresztyén barátai ajándékoztak neki, lassan ismétli a szavakat: „Én leszek a gyertya, erdélyi egyházam lesz a gyertyatartó, míg az Úr adja a lángot..." S ó megértette, hogy sem a keresztyén­­ség, sem a pogányság többé nem földrajzi adottságok. A keresztyén egyház nyugaton éppúgy, mint keleten pogány, nem-keresz­tyén világban él és újból az egész világot a szó szoros értelmében missziói területnek kell tekintenie. így indult Kínába és 1933. október 18-án érkezett meg nyolc heti hajóút után Mandzsúriába, Mukdenbe, ahol a skót misszionáriusok várták az állomáson. Pár napi pihenő után Pekingbe ment nyelv­iskolába, a kínai nyelv tanulására. Két évig tartó nyelvtanulás után, mely idő alatt a liaoyangi és ásihöi misszió állomásokon lakott és vett részt a missziói munkában, amennyire a nyelvtudása megengedte. Le­tette a végleges nyelvvizsgát. 1936-ban hazament Erdélybe, hogy az erdélyi egyház vezetőivel megbeszélje egy magyar református missziói állomás meg­kezdésének a lehetőségét Mutanchian város­ban, Észak-Mandzsúriában. Természetesen Babos Sándor erdélyi lá­togatása rendkívüli volt egy más szempont­ból is. Míg több mint száz gyülekezetben prédikált. Ekkor talált Nt. Lőrincz Máriára, aki az erdélyi egyházkerület Nőszövetségi munkájának utazó titkára volt. Mint leírta később, az ó munkája Erdélyben éppen olyan úttörő jellegű volt, mint Babos Sándoré Mandzsúriában. Talán éppen ezért esküdtek örök hűséget egymásnak 1937- ben. Amikor visszatértek együtt Mandzsú­riába, ők nemcsak férj és feleség voltak, ha­nem egy missziói pár, munkatársak Isten szólóskertjében. Isten három gyermekkel áldotta meg há­zasságukat, akik Kínában születtek. De a Babos család legnagyobb öröme az, hogy együtt ismétlik Józsué vallomását: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk." (Józsué (Folytatás a 15. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom