Calvin Synod Herald, 1996 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1996-01-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 14-AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Történelmünk Lapjairól Edgar Allan Poe írta egykoron: „Arról a Dicsőségről, amely valaha a Görögöké volt És arról a Nagyságról, amely valaha Róma volt." Miért ne imánk a Dicsőségről, amely több mint egy-évezreden át Magyarország volt?! Miért ne harsognánk arról a Nagyságról, amely valaha a magyarok ragyogó birtoka volt?! „Ó, nagy volt hajdan a Magyar! Nagy volta hatalma, birtoka! Magyar tenger vízébe huny le Észak, Kelet, Dél hulló csillaga!" Persze mindennek véget vetett először a hálátlan Nyugat, majd pedig a Nyugatot kizsaroló Kelet: Trianon és Yalta!!! Fordítsunk néhányat a magyar Dicsőség és a magyar Nagyság Történelem-könyvének magasztos lapjaiból! Magyary Csilla: ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Az új év mindig új remény Életünk felleges egén Hisszük: felsüt reánk a nap S fénye mindig velünk marad Bízón várjuk a holnapot: Mit hoznak majd a hónapok? A friss fiatal január Magát szívünkbe lopta már És útban van a február Tudjá, ó lesz a bálkirály. Ha fujdogál a bojt szele A március jön meg vele S mire kinyit a kikirics Itt a bűbájos április Életre kelti, mi halott S hozza húsvétvasámapot. Haliga csak! Víg dallam vidít! Tündérkirálynó érkezik: A május jön a réten át. Kezdődnek a litániák. Buzaérleló június Fiatal lány, kicsit fiús Szemében fények játszanak \____________________________- S arany kévékben hull a mag. Július! Legszebb vagy talán A nyár terített asztalán. Megvendégelsz minden szegényt, Szórod a meleget, a fényt. Margitvirágos réteken, Pacsirtákkal dalolsz nekem. És ha a föld megszomjazott, Te záporokkal mosdatod. Jön augusztus, ifjú herceg- Csillagfény, szerelmes percek - S távozik királyi fénnyel: István király ünnepével. Szeptember! Itt az ősz! Szólók között járkál a csősz, A gyerek iskolába megy, Mert ábécé és egyszeregy Nélkül - ha hiszed, vagy ha nem -, Nem juthatsz fel a holdba sem. Október! Mustízű szüret! Erdőt mezőt és kerteket Bíborral von be ecseted, S a levél csak pereg, pereg. Mint hulltak emberéletek Egy régenvolt októberben S még a nap is vért könnyezett. N De jön már a november is És szürkébb lesz a felleg is. Ólmos égből hull az eső, Jaj! közelebb a temető! Ám nem búsul soká az ember Mert újra itt van a december, Az áldott gondos télapó És beborít mindent a hó. Elhozza ő az ünnepet: A földre szállott szeretet, A kicsi Jézus ünnepét. Mert megnyílik ma is az ég - A tisztaszivűek előtt Kik boldogan imádjuk őt. Itt, itt az új év! Új remény Életünk felleges egén. Mit hoz? kacagást? könnyeket? Új gondokat? új örömet? Hát fontos ez? Istenbe’ bízz! Gyermeked imára tanítsd! A vonuló felhők felett Mindig fénylőén kék az ég. S ha néha nem is érzenéd De Isten él szivedbe’ benn S minden földi éveden át Őriz az örök végtelen. _______________________________)
