Calvin Synod Herald, 1994 (94. évfolyam, 2-6. szám)

1994-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD-12-REFOMÁTUSOK LAPJA A KARÁCSONYFA PANASZKODIK ÍRTA: REMÉNYIK SÁNDOR El-dnézlek, ti hontalan fenyők, Ti, erdő-testből kitépett tagok. Hányán mondhatjátok el ma veletek: Oh, én is, én is hontalan vagyok! Piacra vitték testem s a lelkem És alkusznak az életem felett. És fehér vattát aggatnak reám: Mű-zuzmarát zúzmara helyett. Tudom: elszárad a levágott kar. Tudom: én vissza nem jutok soha Az ősrengeteg anyakebelére. Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe. S a végtelen helyett egy szűk szoba. Karácsonyi csillámok Lélekben-nagy Elődeinktől CHARLES H. SPURGEON: KARÁCSONY Vájjon kinek a születését jövendölte meg évszázadoknak előtte valaki? Vájjon kinek a megjelenésére vágyódott annyira az emberi szív, mint az Övére? Rajta kívül ki dicsekedhetik előhírnökkel, aki jelezte volna valaki megjelenését, mint az Övét? Mikor zengedeztek angyalok éjjeli dicséneket valamelyik ember születése felett, vagy kinek a tiszteletére helyezett Isten új csillagot a mennyboltra? Kinek jászolához járult valaha is szegény és gazdag, elhozva szívük őszinte ajándékát? Óh Bethlehem, benned látjuk minden reménységünk beteljesedését! Ő a régen ígért Megváltó, ki nékünk hirdeti a megváltás boldog idejét. A bethlehemi kisded hasonlóvá lett hozzánk gyengeségben és szegénységben: de éppen olyan közel van hozzánk dicsőségével és tisztességével is. Legyen örvendezés szerte e földön a mai napon és minden napon a mi Immánuelünk megszületésére! Megtérítve áll előttünk a Szeretet asztala A karácsonynak ezer külső öröme nagyon alkalmas arra, hogy elterelje a fi­gyelmet a bensőséges, hitben átélt lelki örömről. A karácsonynak külső ünneplését átvették olyanok is, akik a belső tartalmáról mitsem kívánnak tudni. Isten gondoskodott arról, hogy minden szent ünnepnek - túl az alkalmi hangulato­kon, világból eredő és világba visszatérő örömökön - harmonikusan egységes és a lélek mélyéig hatoló hatása is legyen. Az úrvacsorái asztal, mint valami királyi korona alá, egybefogja az Úr nagy ünnepeit. A külső, világi örömök elterelik a figyelmet a megváltásra született Gyermekről. Az úrvacsorái asztal befelé fordítja a keresztyé­nek figyelmét s alázatosságra inti szívét: Ne­ked keresztyén ember örömünnep a Karácsony... Krisztus számára a nagypéntek kezdete. Nem látod elbizakodottságodban, de te tűzted már karácsonykor a jászol fölé a keresztjeiét. Neked, személy szerint neked szól az urvacsorai asztal figyelmeztetése: Krisztus születése Krisztus haláláért van. Krisztus halálát pedig te okoztad és én... így kapcso­lódik az urvacsorai asztalon át egybe a ka­rácsonyi öröm és a mi bűnünk. Karácsony belső, lelki örömeit csak az ismerd, tapasztalhatja meg igazán, aki a megterített úrasztala mellett találkozik Krisztus bűnbocsátó erejével. Gondolatok az év végén „Megemésztjük a mi esztendeinkat, mint a beszédet." - Zsolt. 90:9. Az elmúlás gondolata sok ember szívét szomorúja el. Tudva, vagy csak tudat alatt azonban nem is annyira a természet rendje, az idő múlása fáj, hanem a vissza nem térő alkalmak elmulasztása. Úgy vagyunk, mint a „Kopjafák" cigánya, aki esténként, a holdvilág mellett járt ki fia sírjához klarinézotni. Amíg életben volt, megtagadta tőle. Már csak napok választanak el bennün­ket az új esztendőtől. Mielőtt előre néznék, terveket szőnénk - nézzünk előbb visszafelé. Tanuljunk az elmúlt esztendő bánataiból, sikertelenségeigől, szomorú­ságaiból. Ismerjük azokat a különleges hang­hullámokat amelyeknek érzékelésére az emberi fül alkalmatlan. Ultaakuszdkus rezgéseknek nevezi őket a tudomány. Nagyon fontos szerepet töltenek be: Öntvényeket, gépalkatrészeket helyeznek utjukba a szakemberek s a rezgések minden alkalommal megmutatják a belső darabok töréseit, hibáit. Az emberek életében hosszú évezredek óta használja az Úristen Igéjének csodála­tos rezgésű sugarait. Amikor gyarlón azt hisszük, hogy eredményeket értünk el, vagy erősek vagyunk az Isten iránti hitben és az emberek iránti jóakaratban: az Ige ereje felfedi belső, legrejtettebb bűneinket, gyarlóságainkat. Amikor visz­­szatekintünk az esztendő elmúlt napjaira, forduljunk az írott Igéhez s benne, mint tükörben vizsgáljuk meg magunkat. Az új esztendőö, nem érdemünk szerint hozza el számunkra az Úristen. Az új esz­tendő, a megtoldott napok: kegyelmi idő. Az új esztendő csak alkalom arra, hogy kétjünk és adjunk bocsánatot, szolgáljunk, szeressünk és ...higgyünk. S hallgassunk az Ige szavára - amíg nem késő. □

Next

/
Oldalképek
Tartalom